DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét azzal kell kezdenem, mint az előző napirendi pontnál, hogy visszautalok Szabó képviselőtársam megjegyzésére, ami jogtechnikát jelent mindössze, nem érdemi megnyilvánulást, nevezetesen, hogy nem találkozott még olyan törvénnyel, amely egy másik törvény előkészítésére és annak benyújtására határidőt ad. Számtalanszor előfordult ez, a kárpótlási törvényeknél is volt ilyen, és az önök időszakában is volt ilyen, amely határidőt adott egy másik törvény előkészítésére. De ez részletkérdés, ebben az előterjesztésben ez valóban egy olyan garancia, amely a kormányzatnak és az Országgyűlésnek tűz ki egy olyan feladatot, amely a szövetkezeti törvény előkészítését és annak végleges rendezését célozza.
Ebben az országban 1988 óta a szövetkezeti mozgalom jövője, a szövetkezeti jogalkotás örök téma, függően attól, hogy a rendszerváltás előtti leköszönő kormány kezd el lazítani, és megenged a szövetkezeti törvénnyel és az ehhez kapcsolódó földtörvénnyel olyan mozgást, amely elindít egy szabadabb szerveződést; amikor nevesítik az úgynevezett vagyont, amikor azt mondják, hogy először csak 50 százalékig lehet, aztán száz százalékig, mert ez majd az öntudatot, a szövetkezethez való tartozást erősíti. Nem erősít ez semmit, ez politikai gesztus. Az erősíti, hogy a szövetkezés valóban annak a célnak felel-e meg, amelyre nézve piaci kényszer, működési kényszer és egzisztenciális, szolidaritási kényszer van. Ha ez a kényszer nincs, akkor senkit a szövetkezetek nem érdekelnek.
Úgy gondolta '90-ben az akkori kormányzat, no, akkor essünk neki a kommunista csökevénynek, itt vannak ezek a kényszerszövetkezetek, verjük szét. Nagyon jól sikerült: kiosztották az üzletrészvagyont, az első élelmesek, amiről éppen Szabó képviselő úr is beszélt, ki volt… (Dr. Szabó József Andor közbeszól.) Nem, tisztelet a kivételnek; de akik a tűz körül ültek, azt mondták, nekünk adtak egy törvényi felhatalmazást: leköszönünk a szövetkezetből, mi megyünk ki először. És '92-ben bizony alakultak ám olyan kis kft.-k, olyan kis szövetkezetek, amelyek a mazsolát vitték ki. Ezek nem a traktorosok voltak, nem az állattenyésztők, a tehenészek voltak, hanem azok, akiknek a lehetőségét az akkori kisgazda, MDF-re erőszakolt törvényalkotás elindította.
Egyébként fekete bárány volt, aki a szövetkeztet mint nevet is fenn akarta tartani. Ehhez aztán a támogatások is igazodtak: ha átment kft.-be vagy rt.-be, vagy egyéni gazdálkodó vagy vállalkozó volt, akkor kapott támogatást, ha szövetkezet volt, akkor nem kapott támogatást.
Amit most itt a módosítás céloz, az érdek-képviseleti beleszólás, ez adott joga volt a szövetkezeti törvénynek, aztán ezt a Fidesz-kormány vette ki, mert azt mondta, ne szóljanak már ebbe bele az érdekképviseletek, hogy milyen módosítás és hogyan kerül az Országgyűlés elé, hogy milyen szövetkezetitörvény-alkalmazásokat akarunk megjeleníteni. Most azt mondják a szövetkezeti szövetségek, hogy ők bele akarnak szólni. Igazuk van, mert az ő életüket erősítik. Megjegyzem, a hangyaszövetkezetek erőteljesen szorgalmazták - nem hiszem, hogy politikailag túl sok köze lenne a MOSZ-hoz, de egy olyan szerveződés, amelyre ebben az országban nagy szükség van, nagyon helyes, hogy most már kereskedőház jelleggel is dolgoznak, és ők is bele akarnak szólni. Vagy a Magosz is bele akar szólni. Sőt, annak idején volt egy formáció, ez a “demokratikus traktorosok szövetsége az útszélen”, vagy mi volt ennek a neve '96-ban - azóta nem nagyon hallunk róluk -, de ők is bele akartak szólni, mert érdekképviseletként jegyeztették be magukat. Remélem, hogy majd felélednek idővel, és hallatják is a hangjukat egy-egy ilyen módosítás kapcsán.
Ami igazán fontos ebben az előterjesztésben, az az, hogy van egy kényszer, ami szerint 2006. december 31-éig, amennyiben az üzletrészvagyon nem alakul át jegyzett részjegytőkévé, ezeknek a szövetkezeteknek jogutód nélkül meg kell szűnni. Kérem szépen, ha ez a módosítás nem következik be, akkor azon szövetkezetek, amelyek most saját erőből képtelenek a részjegytőkévé történő átalakításra, nem tudják az üzletrészt kivásárolni, mert vagy nem tudják, hogy hol van, vagy nem adja el, mert ahogy Szabó képviselő úr mondta, nyilván 8-10 százalék nem adja el, akkor ezeknek esélyük sincs, hogy egyáltalán szövetkezetként tudjanak működni vagy később ezt a problémát orvosolják. Mert ha én pénzügyi szervezet vagyok - mondjuk, normálisan működő pénzügyi szervezet, nem olyanok, amiről időnként hallunk, mert van olyan is -, akkor azt mondom, hogy én biztosan nem adok hosszú távú hitelt, mert lehet, hogy 2006. december 31-én jogutód nélkül megszűnik, innentől kezdve kitől fogom én majd ezt visszakapni. Tehát ez a gazdálkodási biztonságot is borzasztó módon nehezíti és gyöngíti, másrészről nyilván a versenysemlegességet is sérti, mert más irányba, ahol ilyen törvényi kötelezettségek nincsenek, nem lép fel egy ilyen ellenérzés vagy egy félelem, ami a gazdasági életben való részvételét az illető szektornak, nevezetesen a szövetkezeti szektornak korlátozná.
Azonban önök elindítottak egy üzletrész-kivásárlási folyamatot, amely részben jó, részben nem jó. Részben annak jó, aki az üzletrészét megkapta, ezek túlnyomórészt kívülálló emberek voltak, ők vitték ki az üzletrészt, méghozzá névértékben az önök döntése szerint, a szövetkezeti aktív dolgozók, a nyugdíjasok, valamint a megszűnt szövetkezetek tagjai ebből nem kaptak semmit. Nyilván önök úgy gondolták, hogy ez egy olyan juss, hogy aki már a szövetkezethez semmiféle kötődéssel nem bír, kapja meg a kívülálló üzletrészvagyonát. Ötven-egynéhány milliárd forintban ez ki is ment, ki is fizették; ennek az utómunkálatai tartanak, mert egy törvényt egy kurzusváltással ilyen szempontból nem lehet megszüntetni, és kezd most már kárpótlás jellegűvé alakulni az egész dolog, nevezetesen: van egy kormányzati ígérvény - hogy ez helyes vagy nem helyes, nem tudom, de megvan -, hogy azoknak is kell fizetni az üzletrészt, akiknek a szövetkezetét felszámolták, illetve már réges-régen megszűnt. Ez még egy további teher. Hogy ez hány százalékban fog történni? Száz százalékban biztos nem, de ennek majd lesz egy kárpótlás jellegű kifizetése, aminek a gazdasághoz semmi köze, ez se gazdaságélénkítéssel nem jár, se elégtétellel nem jár, se erkölcsivel, se anyagival, mert az a kis pénz nyilván nem ellentételezi teljes egészében… (Vincze László közbeszól.) Majd ha szót kér, kedves tanár úr, akkor szíveskedjen jelezni, mert most kétpercesekre nincsen mód. Én nagyon értékelem az ön szaktudását, hozzáértését, emberi tapasztalatait, vidéki kapcsolatait, de próbálja meg az adott időben érvényesíteni és ne most. (Vincze László legyint.) A legyintgetés ugyanez, önt minősíti.
Amikor ilyen viták és problémák vannak, akkor nekünk most két irányba kell az erőket csoportosítani. Az egyik, hogy a szövetkezetekben valóban ezt az üzletrész-mizériát szüntessük meg, és a szövetkezeti mozgalom alapjellegét, a jegyzett részjegytőkét visszaállítani. Az üzletrész kivásárlását természetesen az adófizetők pénzéből folytatni, ami egy tőkekivonás, mert ez a kifizetett pénz nem az ágazatba, nem a fogyasztói szövetkezetek... - mert még az sincs lezárva, hogy mely szövetkezetekre fog az üzletrész-kivásárlás vonatkozni, még alkotmánybírósági döntés nincs. De az nem lehet, hogy csak a mezőgazdasági szövetkezeteket spécizzük ki, mert ez nekünk nem tetszik ki, és onnan fizettetjük ki, hanem majd jönnek a fogyasztási szövetkezetek, esetleg a takarékszövetkezetek, és érdekes lesz, amikor majd arra is üzletrésztőkét kell fizetni.
(14.00)
Lehet, hogy annak a hagyománya már egy másik kormányt fog terhelni, de nem is a kormányok terhéről van itt szó, hanem a magyar társadalom eltartó képességéről. Ez az előterjesztés ebbe az irányba próbál levegőt adni, időt adni, és nem utolsósorban lehetőséget, hogy ennek a pénzügyi mozgásnak majd a feltételei meglegyenek; ugyanígy a tészek elismertetése, aminek egy felgyorsított szakaszát éljük most. A földművelésügyi miniszter úr a múlt héten több mint negyven ilyen szervezetnek, szövetkezetnek az elismeréséről rendelkezett, nagyon helyesen. Folytatni kell, hogy valóban egy olyan szövetkezeti mozgalom alakuljon ki, amire nézve 2005-ig azt a törvényhozási kötelezettségünket teljesíteni kell, ami hosszú távon ennek működését és feltételeit is biztosítani tudja.
Az egységes szabályozás nagyon fontos, ezen belül a szakmai ágazati megjelenítései a szövetkezeteknek, de ezt egy koherens jogegységben kell kezelni és szétválasztva a politikai indulatokat a szakmai elvárásoktól, mert ha itt négyévente a szövetkezeti mozgalomba úgy kutmászkodunk bele, ahogy épp az adott politikai érdek ezt kívánja, akkor se szövetkezet nem lesz, se szolidaritás nem lesz, se vagyonkoncentráció nem lesz, se életlehetősége azoknak, akik a szövetkezetre egzisztenciális problémáik miatt hosszú távon rá lesznek szorulva.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
