FARKAS IMRE
FARKAS IMRE
FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, hogy azért a választásokat követően is vannak folyamatosságok, mert amikor 2000-ben tárgyaltuk az új szövetkezetekről szóló törvényt, akkor körülbelül ezek az arcok voltak itt a parlamentben akkor is. Talán kisgazda képviselők voltak többen, és talán vehemensebbek voltak, mivel az akkori kormányzati oldalnak ők voltak a meghatározói ebben a törvényben. És akkor az Orbán-kormány még minden gond nélkül követte a kisgazdákat az ilyen jellegű cselekvésükben, és az a törvény természetesen magán viseli a Kisgazdapárt nyomait.
Azért is van szükség ennek a törvénynek a módosítására, mert volt benne néhány olyan elem, amelyik feltétlenül változtatásra szorul. Itt már többször elhangzott, hogy az egyik ilyen elem éppen az érdekképviseletekkel kapcsolatos törlés volt, amit akkor az Orbán-kormány elkövetett. Azért is volt ez akkor számunkra nagyon érdekes, mert 2000-ig, két év alatt az Orbán-kormány számos alkalommal igyekezett csorbítani az érdekképviseletek hatáskörét. Ezt meg tudta tenni, de számomra, és azt hiszem, több képviselőtársunk számára is 2000-ben volt az első olyan eset, amikor már a törvénybe is beavatkoztak valamilyen módon, és törvényben rögzítették, hogy az érdekképviseleteknek csökkenjen a hatásköre; mert benne volt abban a törvényben, és most az indoklás is utal rá, hogy lényegében az 1992. évi I. törvény 113. §-át törölték el akkor. Azért érdekes az 1992, mert ott nem kolhozokról és egyebekről volt szó, hanem azt a törvényt az Antall-kormány alkotta meg, és az Antall-kormány egy rendelkezését, amely a szövetkezeti érdekképviseletekre vonatkozott, helyezte hatályon kívül 2000-ben az előző kormány.
Kedves Képviselőtársaim! Az itt lévők bizonyára emlékeznek rá, hogy a parlamentben akkor erről nagy vita volt. Több módosító javaslat is készült. Én magam is kikerestem az én módosító javaslatomat, amelyik a 3011/10. számot viselte, és több más képviselőtársammal együtt jegyeztük. Igen, azt szerettük volna elérni, hogy ne vegyék ki az érdekképviseletekkel kapcsolatos jogosítványokat. Ezzel kapcsolatban akkor csak cinikus válaszok hangzottak el, és mintha ezek nem is lettek volna, törlésre került az az akkori törvényben szereplő 113. §.
A másik rész, amivel ez a törvény foglalkozik - és itt most már tényleg nagyon sok szó esett róla -, elég kiterjesztő módon, az üzletrészek kötelező felvásárlásának az ügye.
Kedves Képviselőtársaim! Én nem gondolom - ellentétben azokkal, akik ezt mondták -, hogy ez egy pótcselekvés. Nem pótcselekvés a törvénynek ez a része, hanem valójában egy kármentés. Egy olyan kármentés, hogy az akkor érvényes szabályokból legalább azokat megpróbálja ez a törvényjavaslat eltörölni, amelyek a most létező szövetkezetek számára kifejezetten, nem mondom, hogy hátrányosak, inkább fenyegetőek lehetnek, mert a szövetkezetek megszűnésének a veszélyét is magukban hordozzák.
Miért nem tudják a szövetkezetek vagy nem tudták az elmúlt néhány évben megoldani ezt a problémát, függetlenül attól, hogy életveszélyesen megfenyegette őket végeredményben a 2000. évi törvény? Azért nem tudták megtenni, képviselőtársaim, mert a szövetkezetek nem voltak abban a helyzetben, hogy ki tudják fizetni ezeket az üzletrészeket. A másik része pedig, hogy akik ezt értékesítették volna, valóban nem mondta ki a törvény, hogy fennáll számukra egyfajta értékesítési kötelezettség.
Egyetértek képviselőtársaimmal: ezt nem is lehet kimondani, hanem valójában olyan helyzetet kell vagy lehet teremteni, hogy egyáltalán érdeke legyen a szövetkezeteknek is, hogy felvásárolják azt az üzletrészt, és az üzletrész-tulajdonosoknak is, hogy ezeket az üzletrészeket eladják. Megjegyzem, hogy az akkori törvényhez - mert egyetértettünk mi is azzal, hogy az üzletrészekkel kapcsolatban valami megfogalmazás kerüljön be - mi meg is fogalmaztuk akkori módosító javaslatainkat, és azt mondtuk, hogy ha már egy ilyen lépésre kerül sor, akkor a mezőgazdasági szövetkezetekhez hasonlóan a kormányzat tegyen egyfajta gesztust a felvásárlás ösztönzésére; adjon hitelt a szövetkezeteknek, vagy teremtse meg a lehetőségét, hogy akár három évre elhúzódhasson a kifizetése ezeknek az üzletrészeknek. Egyikre sem került sor. Ez azért nagyon érdekes, mert a mezőgazdasági szövetkezetek esetében ezt az akkori kormány feltétlenül megtette, tehát itt hátrányos helyzetbe hozta a nem mezőgazdasági szövetkezeteket.
Kedves Képviselőtársaim! Én magam is úgy látom, hogy ez a törvényjavaslat azon kívül, hogy bizonyos rendelkezést módosít, nem adja a megoldását az üzletrészproblémának. Ezzel a magam részéről teljes egészében egyetértek, ez valóban így szerepel ebben a törvényben. És megmondom őszintén, a magam részéről azt sem hiszem el, hogy két év múlva valami őrült bölcsesség vesz itt rajtunk erőt, és akkor majd ki tudjuk találni azt, amit most, mondjuk, egy-másfél év alatt nem sikerült még kitalálnunk. Ezért feltétlenül beszélni kell valamiféle megoldásról, még akkor is, ha ez bizonyos érdekeket sért, vagy bizonyos körök részéről valóban nemtetszéssel fog találkozni.
Itt feltétlenül ki kell jelenteni, hogy a szövetkezetek meg fogják vásárolni ezeket az üzletrészeket, ez a kötelezettség számukra fennáll, de azt is ki kell jelenteni végeredményben, hogy meghatározott érték vagy meghatározott összeg áll rendelkezésre ezeknek az üzletrészeknek a felvásárlására.
Már több szó esett, érintve a mezőgazdasági üzletrészeket, egyfajta kárpótlási jellegű felvásárlásról. Megmondom őszintén, itt sem tudok másra gondolni, én is úgy gondolom, azt kell kijelenteni most, illetve úgy látszik, hogy két év múlva, hogy igenis üzleti értéken kell megvásárolni ezeket az üzletrészeket, vagy pedig legalább a névértéknek valahány százalékáért. Ez lehet az a megoldás, amiben valamiféle kompromisszumot egyáltalán ki lehet alakítani.
Miért tartom fontosnak, hogy egyáltalán erről szó essen, még ha a törvényben most nem is fog megjelenni? Azért tartom fontosnak, kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim, mert kettős hatást érhetünk el, ha ezzel egyáltalán foglalkozunk, és ezekről legalábbis most beszélünk. Egyrészt elindulhat ez a felvásárlási folyamat; mert ez a 2000. évi törvény kapcsán megállt, nem történt semmi. Ha erről szót váltunk, és elmondjuk, hogy itt mik a reális lehetőségek, akkor igenis ez a folyamat beindulhat, és a szövetkezetek részéről érkezett ajánlat talán fogadókészségre találhat az üzletrész-tulajdonosok esetében.
(15.00)
A másik, amiért ezzel foglalkozni kell, annak a csalódásnak az elkerülése vagy elhúzása, hogy igenis, itt aligha van lehetőség a névértéken történő vásárlásra, igenis, egyfajta kompromisszumot kell kötni, csak arra van lehetőség, hogy valamiféle kárpótlási jelleggel történjen meg ezeknek az üzletrészeknek a felvásárlása is. Véleményem szerint erről szó lehet 2003-ban is, és nyilvánvalóan erről szó lesz majd 2005-ben is, ha akkor ezt előhozza egy akkori törvény.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
