PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, sajnálatosan tapasztalom magam is mint szövetkezeti dolgozó és szövetkezet tagja, tisztségviselője, hogy az elmúlt közel másfél évtizedben mennyi érzelmi vitát váltott ki a szövetkezés kérdése.
Azért is sajnálatosnak tartom, mert tudomásul kell vennünk, hogy a szövetkezés, a szövetkezet tulajdonképpen egy gazdasági formáció, éppúgy, mint a társasági jog szerinti kft. vagy részvénytársaság. Nos, az okoz problémát a szövetkezeteknek, a mai szövetkezeteknek és a működő szövetkezeteknek, hogy állandóan politikai játszmáknak vannak kitéve, és ezzel nagymértékben hátráltatják a gazdálkodás stabilitását, a fejlődés lehetőségét. És gondoljunk bele, azért nem utolsó szempont az sem, hogy foglalkoztatják az embereket, adót fizetnek a helyi önkormányzatoknak, támogatják a helyi egyesületeket, támogatják az iskolát, az óvodát és sok mindent mást, amit több hozzászólásomban már, amikor a szövetkezés kérdése volt, el szoktam mondani.
Ha ebből az alapállásból vizsgáljuk meg a kérdést, akkor valóban izgalmas dolog az üzletrészkérdés kezelése. Azért tartom fontosnak megemlíteni, mert Szabó József képviselőtársam is utalt arra, hogy az üzletrészkérdést még a kormány nem oldotta meg, bár minden alkalommal hozzá kell tennünk, hogy a kormánynak négy évre szól a mandátuma, és a négyéves ciklus keretén belül kívánjuk megoldani, részben a már felvásárolt üzletrészek értékesítését, részben az úgynevezett, Kis Zoltán képviselőtársam által is említett kárpótlás jelleggel a már felszámolt, végelszámolt szövetkezetek üzletrész-tulajdonosainak a kártalanítását.
Azért azt hozzá kell tennem, kedves képviselőtársaim, hogy ez a 63 milliárdos üzletrészvagyon, ami az ÁPV Rt. kezelésében van, az adófizető polgárok pénzén lett felvásárolva, mert nem a költségvetésből biztosította a polgári kormány ennek a fedezetét, a forrását, hanem tulajdonképpen hitelt vett fel a Fejlesztési Banktól a kft., és egy állami garanciát tett mögé, tehát egy készfizető kezességet. Nos, tulajdonképpen a jövedelmet átcsoportosította a kormány, ha úgy tetszik, közhatalmi eszközzel, tehát törvénnyel, kivonta a tőkét, a vagyont a szövetkezetekből, és egy szabad vagyontömeggé változtatta, államosította tulajdonképpen a szövetkezeteket. Hogy mi volt a szándéka, nem tudom, de lehet találgatni; én arra gondolok, hogy azzal a szándékkal, hogy majd a kormány azoknak értékesíti valamilyen formában, akik talán kedvesek hozzá vagy szimpatikusabbak neki. Egy biztos, hogy az elmúlt másfél évtizedben több alkalommal is durva beavatkozás történt, sajnos törvénnyel, tehát még egyszer hangsúlyozom, közhatalmi eszközökkel a szövetkezetekbe, a mezőgazdasági vállalkozásokba.
A részleges átalakulást említette a képviselőtársam, illetve többször előkerül ez a kérdés, de szeretném azt hangsúlyozni, hogy a szövetkezetek, mint egy vállalkozási, gazdasági forma is, tulajdonképpen megpróbáltak alkalmazkodni az adott politikai-gazdasági környezethez. Ha azt érzékelték, hogy fenyegetve vannak azáltal, hogy bármikor a vagyonuk egy részét elviheti a törvény erejénél fogva az adott politika, ha látják, hogy bizonytalanság van a finanszírozásban, bizonytalanság van a fejlesztésben, nyilván azon kell gondolkodniuk, jól felfogott érdekükben, hogy a szövetkezeti tagok, az alapító tagok vagyonával miként sáfárkodnak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Szerencsére a részleges átalakulással lehetővé vált… (A Fidesz képviselőcsoportja felé:) Egyébként hadd mondjam el képviselőtársamnak, fél füllel figyeltem a megnyilatkozására, hogy aki gazdálkodik, és van egy folyószámla-vezető, finanszírozó bankja, vannak partnerei, gabonafelvásárló, állatfelvásárló, -feldolgozó cég, egymást figyelik, mármint hogy a gazdasága mennyire stabil. Ha tehát úgy látja például a finanszírozó bank, akinek ki van helyezve iksz millió hitele, hogy a hitelkihelyezéssel működő vállalkozó gazdálkodó szervezetet a politika törvényekkel csipkedi vagy elbizonytalanítja, két lehetősége van: vagy felmondja a hiteleket, és azáltal dobra verik a szövetkezet vagyonát, és az veszi meg a vagyont, akinek pénze van, sok pénze van, és nem jellemző, tekintettel a mezőgazdaság jövedelempozícióira, gazdasági stabilitására az elmúlt másfél évtizedben, hogy ezt a szövetkezet tagjai, ne adj' isten, a szövetkezet vezetői fogják megvenni. Tehát egyfajta kiszolgáltatottság volt. És azért hadd mondjam meg mint gazdálkodó, és hála istennek, jól működik a szervezetünk, mert ügyesen szlalomoztunk, kacsáztunk - idézőjelben szlalomoztunk - a politika elől, menekültünk igazából egy jobbnál jobb konstrukcióba, hadd mondjam el, hogy a bankok felhívták diszkréten a figyelmét a gazdaságnak arra, hogy valamit tegyenek a formációjukkal, mert előbb-utóbb nem fogják tudni a szövetkezeteket finanszírozni, nem beszélve a fejlesztésről, a beruházásokról; itt az éven túli hosszabb finanszírozásra gondolok. Tehát mindenképpen úgy gondolom, szükséges volt a törvény módosításának ezen három passzusa. Nagyon röviden mindegyikhez egy-két gondolatot hozzáfűznék.
Én, mint harminc éve szövetkezeti tag, azért azt hadd mondjam, hogy az, hogy a kormány a törvényben szeretné deklarálni, hogy a szövetkezetek véleményét kikéri minden szövetkezetet érintő törvény, ne adj' isten, kormányrendelet tekintetében, úgy gondolom, európai gondolkodásra vall a kormány részéről, és korrekt dolog. Nem köteles a kormány minden szövetkezeti érdekképviseletnek a véleményét maradéktalanul figyelembe venni, de ez egy tisztességes, korrekt dolog, mert nekem meggyőződésem, hogy a szövetkezés, a szövetkezetek reneszánszukat fogják élni Magyarországon, mert ha valaki jár Európában, annak a gazdagabb, tehetősebb felén, ott látja, hogy a szövetkezésnek, az együttműködésnek, a szerveződésnek, a szervezettségeknek van meg a lehetőségük arra, hogy versenyképesebbek legyenek, hogy jövedelemhez jussanak, hogy beruházzanak, fejlesszenek, és a foglalkoztatás sem utolsó szempont.
(14.10)
A másik, amiről Kis Zoltán képviselőtársam is szólt, való igaz, 2006. december 31-éig amely szövetkezet nem vásárolja fel az üzletrészeket és nem konvertálja át részjeggyé, az valóban megszűnik, a törvény erejénél fogva. Most tessék elképzelni, a szövetkezet nem találja meg, hogy a nyolcadik határba már elkerült iksz tulajdonos, és akkor a törvény erejénél fogva megszűnik a szövetkezet! Amikor arról beszélünk, hogy jönnek ezek a megátalkodott külföldiek, és vásárolják fel a vagyonokat a vidéken, mi ezekkel a törvényekkel tálcán kínáljuk, kínáltuk fel jó pár esztendőben a külföldieknek, hogy nosza, törvényi rásegítéssel vegyétek meg a szövetkezetek vagyonát, kedves külföldi társak, jövendőbeli uniós társak, mert most olcsón meg tudjátok venni, mert olyan helyzetet teremtettünk, hogy számotokra ez lehetővé válik.
Nem kell mást tenni, be kell ballagni a bankba, és meg kell nézni, hogy hány szövetkezetet finanszíroznak, meg kell nézni a cégtárban, hogy milyen vagyonuk van, és máris olcsón hozzá lehet jutni. Azért volt érthetetlen számomra, amikor a tisztelt Fidesz-kormányzás idején mindig védeni akarták a nemzeti vagyont, a földet, a hazát, meg a szövetkezeti vagyont, ugyanakkor a törvényekkel, közhatalmi eszközökkel meg mindent elkövettek azért, hogy szétverjék a még működő, embereket foglalkoztató, versenyképessé tehető vállalkozásokat is.
Végezetül, megmondom őszintén, örülök annak, hogy tartalmazza a törvény azt is - a harmadik módosítás -, hogy a Szövetkezetpolitikai Kollégiumnak, tehát a minden érintettet, több millió embert magába foglaló szövetkezeteknek most már végre, demokratizmus ide, demokratizmus oda, de esélyük van arra, hogy valóban részt vegyenek egy olyan szövetkezeti törvény kimunkálásában, amely valóban hosszú távra szól, az uniós normáknak is megfelel, és a szövetkezni akaróknak is megfelelő perspektívát ad.
Tudom, hogy vannak olyanok, akiknek a szövetkezés kifejezés, a szövetkezet szitokszó, mert valamikor valamilyen sérelem érte az elmúlt 50 vagy 100 évben a családjuk valamelyik tagját, de úgy gondolom, hogy felül kellene már ezen emelkedni 2004 küszöbén, mert akkor tudunk sikeresek lenni az Unióban, ha ezen felülemelkedünk, és tisztességgel elvégezzük a dolgunkat. Gondolom, az ellenzéknek éppolyan felelőssége van ebben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mint a kormánypártoknak.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
