DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Szabó képviselő úr azzal vezette fel a mondandóját, hogy a salátatörvény, a földművelésügyi ágazatot érintő jogszabályok ilyen hevenyészett módosítása nem túl szerencsés; sőt azt mondja, hogy ez a jogharmonizációra való hivatkozással sem indokolt.
Én emlékszem olyan törvényegyüttesre, amit önök terjesztettek be, és a földművelésügyet és a mezőgazdaságot érintő jogszabályok módosítása között, ebben a szövegkörnyezetben és előterjesztésben még a béranyaság szabályozása is megjelent, ami egy kicsit morbidnak tűnt akkor, kifogásoltuk is, de átment. Én sem tartom jó gyakorlatnak ezt. Szerencsés lenne, ha az ágazati törvények egy-egy hosszabb időszakra tervezett szabályozást valóban külön törvényben szabályoznának. Ennek az előterjesztésnek az elsődleges célja valóban az, hogy azokat a jogharmonizációs és sürgető intézkedéseket megtegyük, amelyek az érintett törvények alkalmazása szempontjából fontosak.
Én most arra térnék ki a beszédemben, hogy melyek azok a neuralgikus pontjai ezeknek a módosításoknak, amelyek nem is biztos, hogy mindenben csak az európai uniós harmonizáció okán, de az egyes szabályozások kapcsán már korábban megjelenő társadalmi és szakmai feszültségeket próbálják oldani. A halászati törvénynél az állampolgárság és a horgászvizsga elismertetése, azt gondolom, egyértelmű, egyszerű dolog - itt már arra hivatkozással kizárni valakit a horgászatból, hogy nem magyar állampolgár, nem lehet.
Azonban van egy olyan, többek által már előttem is említett problémakör, amely az egyesületi tagságot érinti. Ellenzéki és kormánypárti oldalról egyaránt mondják, hogy a kötelező egyesületi tagság megszüntetése, eltörlése a kialakult rendet és fegyelmet esetleg veszélyeztetheti, illetve korlátozza az egyesületeket abban a jogukban, hogy figyelni tudjanak az adott terület gondozására és az ott folyó munka szervezésére.
1997-ben, amikor a halászati törvény előterjesztése volt ebben a Házban, akkor sem szerepelt a kötelező egyesületi tagság az előterjesztésben. Ez képviselői módosító indítvánnyal - a Ház mindkét oldaláról az egyesületek érdekében lobbizók erőteljes hatására -, szavazás eredményeképpen került be a törvénybe, jóllehet a vadászati jellegű tevékenységnél sem a kötelező tagság, sőt egy alkotmánybírósági döntés alapján még a vadászati kamarai tagság sem kötelező.
Képviselőtársaim hivatkoztak arra, hogy van ugyan az Alkotmánybíróság előtt egy ilyen beadvány, ami a horgászati kötelező egyesületi tagság alkotmányosságát kérdőjelezi meg, de erről döntés még nem született. Ez így igaz, viszont az Alkotmánybíróság a 41/2002. (X. 11.) számú határozat indokolásában, amelyben a vadászati kötelező kamarai tagságot szüntette meg, kitér erre az esetre. Felolvasom: “A szabadságjogokat legérzékenyebben korlátozó törvényi rendelkezés ugyanis, a kényszertagság, voltaképpen nem is csak a köztestületek problémája, a jogi formától függetlenül egyaránt felmerül köztestületeknél és nem közjogi szervezeteknél is. Így legújabban a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény 20. § (2) bekezdése előírja, hogy állami horgászjegyet, amely a horgászási jogosultság feltétele, csak olyan személy kaphat, aki horgászszervezet, egyesület tagja - azaz a törvény kényszertagságot ír elő - valamely, az egyesülési jog alapján létrejött szervezetben.” Tehát az Alkotmánybíróság az indokolásában már előrevetíti a kényszertagság tekintetében az aggályait, aminek, azt gondolom, lehet is némi alapja.
Én 1969 óta vagyok egy horgászegyesület tagja Jászberényben. Eszembe nem jutna, hogy a kötelező tagság megszüntetése esetén kilépjek ebből az egyesületből. Miért nem? Azért, mert ott van területi jegyem. Nyilván részt veszek már évek óta ennek a víznek a kezelésében és a horgászatban. Ha én onnan kilépek, akkor azt fogják nekem mondani: kedves jó barátom, van ugyan állami horgászjegyed, keressél magadnak vizet, ahol horgászni tudsz, vagy vedd meg azt a napijegyet, vagy heti területjegyet ötszörös áron, mintsem azt az éves tagsági viszonyból eredően megkapod.
A másik: ezeknek az egyesületeknek van bejegyzett halászati joguk. A halászati jog azt jelenti, hogy erre a területre az egyesületi tagjaikon túl külsősöket nyilván csak annyiban fognak befogadni, amennyire a víz eltartóképessége ezt lehetővé teszi, vagy egyszerűen azt mondják, hogy nem is fogadnak ide. Tehát én a saját jogaimat korlátoznám akkor, ha az egyesületi tagságomat amiatt szüntetném meg, hogy az a törvény által már nem kötelező.
Azt is mondják, hogy ha eltörlik a kötelező tagságot, akkor az orvhorgászok száma feltételezhetően növekszik. Ennek aztán ehhez semmi köze nincsen - az orvhorgászok okozzák a legkevesebb problémát az országban, az orvhalászokkal szemben. Az orvhalászat üzletszerű, és kifejezetten haszonszerző jelleggel folyó tevékenység. Az orvhorgászat, hogy most valaki kimegy a két botjával, nem jellemző területi engedély nélkül; illetve aki ilyenre vetemedik, azt az egyesületi tagság abszolút nem korlátozza ebben. (Jelzésre:) Látom, Balla úr mutogat... Az orvhorgászatot ne keverjük össze a tiltott eszközökkel való horgászattal, a gereblyézésre célzott - az egy egészen más dolog. Az egy etikátlan, a horgászszabályokba ütköző magatartás, ami, még egyszer mondom, megint nem függ attól, hogy én tagja vagyok egy egyesületnek, vagy nem vagyok tagja az egyesületnek, mert ha ilyenen rajtakapnak akár egyesületi tagként, akár kívülállóként, azután példás büntetést kell hogy kapjon az illető, és azt gondolom, meg is érdemli.
A fogási eredménynapló leadása: ebben a módosításban szerepel az, hogy a fogási eredménynapló leadása nem feltétele a következő évi horgászjegy megszerzésének. Ezen lehet vitatkozni, hogy ez jó, vagy nem jó, de már egy korábbi módosítás, amely a halászati adattárat létrehozta, előrevetíti azt a kötelezettséget, amit ez a törvény most rendez, hogy a halászati jog jogosultja köteles az általa kezelt vízterület valamennyi fogásáról beszámolni, és azt az adattárnak is jelenteni. Tehát ezek a beérkező eredmények, azt gondolom, ha a halászatra jogosulttól érkeznek, mindig pontosabbak, mint a fogási eredménynapló alapján.
Én emlékszem, a régebbi időszakban az volt a divat, hogy a fogási eredménynaplóba írjunk már be több halat, mint amennyit ténylegesen fogtunk, mert senki nem hiszi el, hogy csak két pontyot fogott valaki egy évben, és akkor november táján nézzük meg, hogy legyen már meg az a 10 kilogramm ponty, meg mit tudom én, hány kilogramm harcsa. Megmondom őszintén, fiatalabb koromban még én is csináltam ilyet, mert mit szólnak a többiek, ők 10-12 pontyot is fogtak, én meg nem fogtam. Beírom, hogy én is fogtam három pontyot, pedig lehet, hogy abban az évben egy darabot sem fogtam. Tehát ennek a megbízhatósága igazán nem működik, viszont ha a halászati jogosultnál ellenőriztetnem kell az aznapi fogást, be kell mutatni, és azt azonnal be kell írni, amire a szabályok irányadóak, akkor, azt hiszem, egyértelműsíti ezt.
Amit hiányosságként lehetne ennél a fejezetnél megemlíteni, az a halászati jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése. Hogy ez most nem lesz kötelező: azt hiszem, ezt a jogbiztonság vonatkozásában azért fenn kellene tartani, hogy a halászati jog jogosultja az ingatlan-nyilvántartásban is kapja meg azt a védelmet, hogy ez már az adott területre - a későbbi jogviták kezelése érdekében is - közhiteles dokumentummal lehessen igazolható.
(13.00)
A vadászati törvénynél két dolog jött elő: az eltiltás időtartama három hónaptól ötéves lehet. Ez most már taxatíve meg van határozva ebben a törvényi rendelkezésben, és hogy ehhez képest mennyire kell és milyen időtartamhoz kötni a kötelező, megismételt vadászati vizsgát.
Én is azt hiszem, és csatlakozom képviselőtársaimhoz, hogy akit legalább egy évre a vadászjegytől, a vadászjegy megszerzésétől, a vadászattól eltiltanak, annak ismételt vizsgát kell majd tennie. Itt felmerül egy probléma, illetve nem is probléma, hanem egy megoldás, hogy a vadászati jog most már azon gazdálkodó szervezetek számára is megszerezhető, amelyek nem kizárólag belföldi személyekből állnak, tehát nemcsak belföldi tulajdonban lévő gazdasági társaságok, hanem gyakorolhatják ezt a szabad tőkeáramlás és a versenysemlegesség alapján külföldiek is. Egyébként ez így helyes és így az Európai Uniónak a társulási szerződésünkkel kompatibilis rendelkezése.
Az állattenyésztési törvénynek egy rövid módosítása a genetikai vizsgálatot a vérvizsgálattal teszi egyenértékűvé, itt viszont én hiányolok egy dolgot. Tisztelt Államtitkár Úr! Korábban ígéretet kaptunk arra, hogy ebben a Házban az állattenyésztési törvény módosítása során ki fogunk térni az őshonos állatfajták nemzeti kincs jellegű védelmét szolgáló intézkedésekre. Megjegyzem, ezzel az indokkal nem került tárgysorozatba egy ilyen ellenzéki országgyűlési határozati javaslat már hónapok óta, azzal, hogy ezt nem országgyűlési határozatban, hanem a kormány szándéka szerint az állattenyésztési törvény módosításával együttesen fogja előterjeszteni. Most itt lett volna az alkalom, úgyhogy felhívom a szaktárca figyelmét, hogy az őshonos állatfajták védelméről szíveskedjenek mielőbb az állattenyésztési törvény kapcsán a törvényi rendelkezéseket meghozni, mert ha ez a védelem nem lesz meg az Európai Unióban, bizony azzal szembenézhetünk, hogy a magyar állatfajták külföldi tenyésztése nemcsak piacvesztéssel, hanem komoly nemzetikincs-vesztéssel is fenyegetett dolog.
Ami a trófeabírálatot illeti - visszatérve kicsit a Szabó képviselő úr által elmondottakhoz is -, így van. Van egy trófeakísérő lap. Ezt oda szokták adni. Egy kis madzagon egy téglalap alakú kis papírocska, ami arról szól, hogy melyik trófeabíráló bizottság milyen számon vette nyilvántartásba az adott trófeát. Ezt be kell tenni a fiókba vagy rá kell akasztani az agancsra vagy rá kell tenni a vaddisznó agyarára, és az igazolás megvan; a gumibélyegzőnek az elhelyezése, azt hiszem, már részletkérdés. S ha ez az igazolás a tisztelt vadász rendelkezésére áll, akkor bizton állíthatja, hogy ő ezt legális körülmények között, megfelelő módon szerezte.
Igen terjedelmes és fontos módosítás a növényvédelemről szóló törvény európai uniós harmonizációs rendelkezései. Képviselőtársaim sérelmezik, hogy az a védettség, ami a földtől az élelmiszer-előállításig történik, valamiféle csorbát szenved. Én nem osztanám Szabó képviselőtársam aggályait, mert az élelmiszertörvény szigorításával, amelyet egy hónappal ezelőtt fogadtunk el, ez a vonal és az ellenőrzés, azt hiszem, hogy adott. Inkább arra kell ennél az előterjesztésnél nagyobb hangsúlyt helyezni, hogy az EC jelzésű termékeknek a magyarországi elfogadása és elsőbbsége valóban a jelzési rendszernek a teljes ellenőrizhetőségét fenn tudja tartani és igazolni tudja.
Nagyon fontosnak tartom - és örülök, hogy Eke úr is itt van ezen a tárgyaláson az Országgyűlésben -, hogy végre két dolgot megpróbálunk kezelni. Az egyik az előzetes végrehajthatósága azoknak a kényszerintézkedéseknek, amit közérdekű védekezésnek is hívunk, és amely számtalanszor problémát okoz. Emlékszem rá, amikor még az FM-ben dolgoztam, mit kellett szenvedni azzal, hogy ha elrendeli a védekezést a növényvédelmi hatóság, és egy-két tulajdonost vagy nem találnak meg, vagy egy-két tulajdonos ezt nem végzi el, aztán ebből különböző problémák vannak, hogy ki fizeti majd a révészt, illetőleg kik károsulnak az ő hanyag magatartása miatt. Ezt a parlagfűellenes bizottság is már szorgalmazta, bekerül most a törvénybe. Előzetesen végrehajtható, nincs tulajdonos, nem érdekes, megvan a hirdetményi értesítés, előzetesen végrehajtják, és aztán majd a közérdekű védekezés költségét - ha tudják természetesen - behajtják a tulajdonoson, de ez nem lenne haszontalan, ha még a földre is ráterhelhető lenne mint költség, esetleg zálogjog formájában is.
Még egy nagyon fontos dolog a csomagolóanyagok kezelése. A növényvédő szerek csomagolóanyagai bizony a veszélyes hulladék kategóriába tartoznak, többször nem használhatók fel, újrahasznosításuk is nehézkes. Ha a csomagolóanyagokat együttesen kezeljük, azt mondja a csomagolóanyag-kibocsátó, hogy én összességében eleget tettem a visszagyűjtési-hasznosítási kötelezettségemnek. Visszagyűjtöttem az általam kibocsátott csomagolóanyag 40 százalékát, még termékdíjat sem kell fizetni, és nem vagyok egyébként kötelezhető ennek a veszélyes hulladéknak a százszázalékos visszagyűjtésére. Most ez a módosítás ezt rendezi azzal, hogy külön kezelve a növényvédő szerek csomagolóanyagait, a százszázalékos megsemmisítésre és a visszagyűjtésre tesz kötelezettségeket, és ír elő olyan jogosítványokat a hatóságnak, amelyek az ellenőrzést megoldhatják.
A másik fontos dolog, ugyancsak a növényvédelmi törvénynél, az úgynevezett kártalanítási jogosítvány. Erre is volt számtalan példa az elmúlt években. Kimegy a polgár a piacra, vásárol ilyen-olyan növényvédő szert, ilyen-olyan ellenőrizhetetlen, de viszonylag olcsó vetőmagot, és aztán amikor ebből problémák vannak, akkor megjelenik; volt egy konkrét esetünk egy településen, ahol a polgár az állam iránt bejelenti az igényét, mert olyan invázió volt neki ilyen-olyan kártevőből, amivel ő nem tudott mit kezdeni. Aztán kiderült, hogy azért nem, mert az általa használt szerek a magyar forgalomban legálisan nem is kaphatóak, és azt különböző piacokon szerezte be, viszont nem volt olyan jogi lehetősége a hivatalnak, ami azt mondja, hogy kártalanítás nincs, sőt tekintettel arra, hogy ezen szerek használatával a szomszédok területét is veszélyeztette, még egyéb bírsággal is sújtható, és természetesen ennek a konzekvenciáit neki viselnie is kell.
A termőföldtörvénynél rövid a módosítás, mindössze az intervenciós árat határozza meg a korábbi garantált árral szemben a búzához kötötten, ez egy technikai kérdés.
Én azt hiszem, hogy valóban szükség van arra, hogy mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról egy-két módosító indítvány ehhez a csomaghoz beérkezzen, annak érdekében, hogy a munkát úgy végezhessük el, ami azt jelenti, hogy ezekkel a módosításokkal nemcsak a harmonizációnak teszünk eleget, hanem olyan akut problémákat is kezelünk, amelyre nézve már a szakmai és a politikai igény korábban egyes esetekben évekkel ezelőtt is megjelent.
Köszönöm szépen a figyelmüket, és kérem, hogy a módosító indítványokkal együtt támogassák az előterjesztést. (Taps.)
