GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, hogy a Sági képviselő úr által elmondottak közül, az elhangzott kritikák közül sok olyan dolog lesz, amelyre a teremben levő miniszter úr válaszolni fog. Én magam az előttem fekvő törvénymódosítási javaslat három körével, három pontjával szeretnék foglalkozni.
Ezek közül elsőnek két olyannal, amelyről az imént elhangzottakból számomra kiderült az, hogy ebben nincsen érdemi vita, hogy ezeket az ellenzék is, ha minden igaz, akkor hasznos elképzeléseknek tartja és tudja támogatni. Ezek közül az első az, hogy a törvényjavaslat bevezeti a nem megfelelő módon végzett felnőttképzési tevékenység szabályozását, hiszen tudjuk azt, hogy ma nincs meg a lehetősége annak, hogy ha valaki nem megfelelő minőségű képzést szervez vagy engedély nélkül végzi ezt a tevékenységet, ha nem a jogszabályoknak megfelelően nyújtja ezt a szolgáltatást, akkor ez ellen fel lehessen lépni.
Azt mondja a törvényjavaslat indokolása, hogy a felnőttképzést megkezdő és folytató intézmények egy része jogszerűtlenül, nyilvántartásba vétel, tanúsítvány nélkül folytat felnőttképzési tevékenységet. Ezt mindannyian tudjuk. Ez nagyon fontos új elem, és úgy tűnik, hogy ebben egyetértés van, hogy megjelenik a javaslatban az, hogy a munkaügyi központ a felnőttképzési tevékenységet nyilvántartásba vétel nélkül folytató intézménnyel szemben, illetve a jogszabályi előírásoknak nem megfelelően működő intézménnyel szemben bírságot szabhat ki.
Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos, hiszen az az intézmény, amely szerepel a nyilvántartásban, de a tevékenységét nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően végzi, vagy azok az intézmények, amelyek nyilvántartásba sem vetették magukat, azok sok mindent veszélyeztetnek, a képzések minőségét és olykor sajnos a szolgáltatást igénybe vevők jogbiztonságát is.
Az ellenük való fellépésre ezek szerint a munkaügyi központok kapnak törvényes alapot. Ezek a munkaügyi központok ellenőrzik, hogy a felnőttképzési tevékenységet folytató intézmény szerepel-e a nyilvántartásban, illetve tevékenysége jogszabályszerű-e.
A másik ilyen pont, amelyben úgy tűnik, hogy egyetértés van, az az, hogy a törvényjavaslat megteremti az államigazgatási eljárásról szóló törvény jogorvoslati rendszerének és a felnőttképzési akkreditációhoz fűződő jogorvoslatnak az összhangját, hiszen ezt is tudjuk mindannyian, az akkreditációs döntések ellen ma az igénybe vevő szervezeteknek nincs igazán érdemi jogorvoslati lehetőségük. Ez is egy garanciális, ha tetszik, a jogbiztonságot erősítő elem. Ezekben tehát egyetértünk.
Több olyan pont van, amelyet önök élesen kritizáltak. Ezek közül én talán a legfontosabb kérdést emelném ki, hiszen sok mindent elő lehet adni egy ilyen vita során, de azt mindannyian tudjuk, hogy az alapkérdések eldőltek akkor, amikor az elmúlt év során a felnőttképzés átkerült az Oktatási Minisztériumtól a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumhoz. Ez az az alapkérdés, amiben - több ellenzéki felszólaló képviselőtársam is elmondta már - nem értünk egyet, ez az az intézkedés, amit önök leginkább vitatnak.
Természetesen lehet vitatni szakmai és politikai alapokon is, hogy a felnőttképzésnek a - mondjuk így - két lába közül melyiken kell nagyobb súllyal állnia, hova kell helyeznie a testsúlyát, ha van neki ilyen; a közoktatás, felsőoktatás területe, ez a lába az, amelyre a nagyobb súlyt kell helyeznie, vagy pedig a munkaerőpiac, a munkaerő-piaci képzések. Hiszen a kettő egyébként, az ugye, kiderült, nem képzelhető el egymás nélkül, a kérdés az, hogy hol van a nagyobb hangsúly.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önöknek természetesen nem meglepetés az, és a vitát nyomon követőknek sem, hogy a kormány úgy ítélte meg, hogy a felnőttképzés közelebb áll az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökhöz, ezért döntött úgy, hogy ez a terület, a felnőttképzés átkerül a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumhoz, mondom még egyszer, az Oktatási Minisztériumtól.
Sági József képviselőtársam is elmondta azt, hogy egy kormányzati ciklus elején a kormányoknak szívük joga, egyébként pedig politikai lehetősége, ez a kormányok mozgásterébe is beletartozik, szóval politikai lehetősége is az, hogy meghatározzák azt a kormányzati szerkezetet, azt a kormányzati struktúrát, amelyben négyéves tevékenységüket végezni kívánják.
Egyébként, ahogy azt Arató Gergely képviselőtársam az oktatási bizottságban ennek a törvényjavaslatnak az általános vitájakor már nagyon találóan felidézte, amikor a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt vitatta ez a Ház, Rogán Antal, a Fidesz képviselője kifejezetten azt fejtette ki, valahogy hasonlóan, mint most Sági képviselőtársam, kifejezetten azt fejtette ki, hogy ez a kormányoknak, úgymond, szívük joga, és nem igazán elegáns dolog az ellenzék részéről az, ha ebben megpróbálja azt az álláspontját érvényesíteni, amit egyébként a parlamenti matematika szerint nem érvényesíthet. Ez a mindenkori kormánytöbbség politikai lehetősége. Ez a kormánytöbbség úgy döntött, hogy ez a terület átkerül ide. Erre mondja azt Sági József képviselőtársam, hogy ez az oktatási rendszer, az oktatási terület, illetve más megfogalmazásban az Oktatási Minisztérium veresége.
Ezt egyrészt szeretném cáfolni, másrészt pedig mielőtt cáfolom, föltenném a kérdés, hogy mondjuk, ha ez így lenne, akkor vajon ez jelentene-e bármit az előttünk fekvő törvényjavaslat megítélésében, avagy sem.
Miről szól, kinek az érdekét szolgálja a felnőttoktatás mint olyan? A felnőttoktatás mint egyébként meglehetősen csak hosszadalmasan körülírható terület, az vajon egy másik körülírható, szavakkal megfogalmazható terület, politikai territórium, az oktatási rendszer, vagy mondjuk, államigazgatási szerv vagy az Oktatási Minisztérium érdekeit szolgálja-e, vagy azt szolgálja, hogy a társadalom felnőtt tagjainak legyen lehetőségük megfelelő minőségű képzéseket igénybe venni, hogy ezzel növelni tudják a saját esélyeiket a munkaerő-piacon? Nem gondolom, hogy az Oktatási Minisztériumnak vagy az oktatási rendszernek mint olyannak, az önök által egyébként szerintem tévesen feltételezett érdekeiből levezethető lenne egy ilyen törvényjavaslatnak a minőségi megítélése.
(17.20)
Egyébként pedig tételesen a törvényből egy paragrafussal szeretném cáfolni azt, hogy itt az oktatási rendszer alapvető érdekei súlyos csorbát szenvedtek volna. Milyen alapvető érdeke lehet az oktatási rendszernek a felnőttképzéssel kapcsolatban? Gondolom, ha ez az úgynevezett oktatási rendszer azt a célt szolgálja, hogy jó minőségű felnőttképzés legyen az adott országon, államon belül, akkor az oktatási rendszernek mint olyannak az érdeke az, hogy legyen lehetősége beleszólni abba, hogy a képzés milyen minőségű szolgáltatásokat nyújt.
Azt mondja a törvényjavaslat 2. §-a, hogy a felnőttképzés ágazati irányítását a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter látja el, e feladata körében határozza meg az oktatási miniszterrel egyetértésben az akkreditációs eljárás és követelményrendszer részletes szabályait. A kormányzati struktúrához való igazítás érdekében vált szükségessé a felnőttképzési ágazat irányításának felelőseként a két miniszter cseréje, tehát az oktatási miniszter helyett a foglalkoztatáspolitikai miniszter megjelölése. Ez a törvényjavaslat, amelyről vitatkozunk, felhatalmazást ad a miniszternek az akkreditációs eljárás és a követelményrendszer szabályainak rendeletben történő megállapítására, hangsúlyozom még egyszer, hogy a szövegben így szerepel: az oktatási miniszterrel egyetértésben. Azt gondolom, hogy ez némiképp cáfolata annak, amit Sági József képviselőtársam elmondott.
Összefoglalva: a Szabad Demokraták Szövetsége országgyűlési képviselőcsoportja támogatja ezt a törvénymódosító javaslatot, mégpedig azért, mert meggyőződésünk, hogy ennek eredményeképpen átláthatóbb, ellenőrizhetőbb és lehetőségek szerint még magasabb színvonalú felnőttképzési rendszer jöhet létre Magyarországon.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)
