RÓZSA ENDRE
RÓZSA ENDRE
RÓZSA ENDRE, a foglalkoztatási és munkaügyi, valamint az oktatási és tudományos bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság megtárgyalta a felnőttképzésről szóló 2001. évi törvény módosítását. Bizottságunk tartózkodás és ellenszavazat nélkül általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslat módosítását. Mint bizottsági előadó, természetesen tolmácsolom azokat a kritikai észrevételeket és problémákat is, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim fogalmaztak meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! A felnőttképzés fejlesztése szempontjából fontos előrelépést jelent ez a törvénymódosítás. Célja az, hogy egységes szabályozási keretben biztosítsa a felnőttképzési rendszer átláthatóságát, ellenőrizhetőségét, állami támogatásának rendszerét. Az emberi erőforrás-fejlesztés területén a növekvő állami szerepvállalást indokolttá teszi a regionális munkaerő- és -fejlesztő képző központok feladatainak növekedése. Jó törekvés, hogy a képző központ alapfeladatának tekinti, hogy közreműködjön a foglalkoztatást elősegítő, valamint az új munkahelyek létrehozását támogató képzések lebonyolításában; részt vegyen a nemzetközi felnőttképzési programokban, valamint az európai közösségi forrásból támogatott programok előkészítésében, kivitelezésében; távoktatási hálózat kiépítésével lássa el a nem formális tanulást folytatni szándékozók szakmai támogatását.
Kormánypárti képviselőtársaink hangsúlyozták, hogy a kormányprogram kiemelt célként határozza meg az Európai Unióhoz való csatlakozást, a magyar munkaerő versenyképességének javítását, a munkaerőforrások bővítését és minőségi javítását. Mindehhez nélkülözhetetlen a felnőttképzési rendszer áttekintése és fejlesztése.
Ebben a folyamatban egymásra épülve jelenik meg az oktatás, az átképzés, a továbbképzés. Ez pedig nem más, mint az egész életen át való tanulás, amely hat a gazdaság élénkítésére, versenyképességének növelésére. Természetesen ebből nem hagyható ki az egyén, a munkavállaló sem. Hazánkban több mint 4 millió gazdaságilag aktív munkavállaló van. Jelenleg félmillió munkavállaló vesz részt felnőttképzésben. Ez a szám azonban évente várhatóan növekedni fog.
A képzési piacon jelenleg 3 ezer képző szerv van. A törvénymódosításból adódóan várhatóan a szigorúbb akkreditáció miatt csökkenni fog ezen képző szervek száma. A bizottság tagjaiban igény fogalmazódott meg arra vonatkozóan, hogy a képző központokra, átképző központokra fordított rendkívül jelentős támogatásról egy hatékonysági beszámoló is készüljön. Megfogalmazódott, hogy a képzés minden olyan mozzanatát, amely nem a képzésben részt vevők javát szolgálja és jogszerűtlenül zajlik, szankcionálni kell. Egyszerűbben fogalmazva: aki nincs akkreditálva, de úgy adja el magát mint akkreditált, azt szankcionálni kell. Aki akkreditálva van, de nem olyan képzést végez, amely az akkreditációnak megfelel, azt is. A törvénymódosítás pozitívuma, hogy nem igényel akkreditálást az a képzés, amely egy technológiai váltás következtében vált szükségessé egy adott üzemen belül. Azaz belső képzésnek minősül a munkáltató által a saját munkavállalói részére saját munkaszervezetén belül, nem üzemszerűen és üzletszerűen végzett képzés, illetve a külön jogszabályok alapján végzett köztisztviselői továbbképzés.
A bizottság tagjai a nem megfelelő képzést folytató cégek majdani szankcionálására vonatkozóan azonban kételyeket is megfogalmaztak. A törvénymódosítást javítani kell, és ezáltal bizonyára a felnőttképzési rendszer is javul.
A bevezetésre kerülő intézkedések költségvetési többletforrást nem igényelnek.
(16.50)
Kérem képviselőtársaimat, hogy a törvénymódosítást vitassuk meg, és a meglévő hiányosságokat próbáljuk kiküszöbölni. Ez volt a foglalkoztatási és munkaügyi bizottságban lezajlott vita összegzése.
Most áttérek az oktatási és tudományos bizottság ülésén megfogalmazottakra - itt többségi állásponttal fogadtuk el a benyújtott törvénytervezetet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánkban is nagy hagyománya van a felnőttképzésnek. Volt olyan időszak, amikor tömegek ültek be az iskolapadba, hogy elvégezzék az általános iskolát, érettségi bizonyítványt vagy szakmunkás-tanulói végzettséget szerezzenek. A kor kihívása ma már másról szól. Már az ezredfordulót megelőzően is szakmai viták, politikai állásfoglalások sora foglalkozott az egész életen át tartó tanulással. A gazdaságilag fejlett országokban már jelentős előrehaladás történt a felnőttképzés szervezésében, finanszírozásában, jogi kereteinek a megteremtésében. Az Európai Unió előszobájában nekünk is felelősen, azaz még felelősebben kell foglalkozni a felnőttképzéssel.
A Központi Statisztikai Hivatal elemzéseiből ismerjük azt, hogy az általános iskolai felnőttoktatásban részt vevők száma az ezredforduló környékén 3 ezer fő. A középiskolai szintű képzésben részt vevőknek, akik a felnőttoktatásban vesznek részt, bizonyos szempontból állandóan növekszik a száma, most körülbelül 90 ezer. Most azonban nem az ilyen típusú képzésekről van szó, hanem az erre ráépülő képzésekről. A felnőttoktatás az 1990-es évek elején háttérbe szorult, csak néhány éve ismertük fel, hogy jelentős szerepe van a munkanélküliség elleni harcban. Ez az irányváltás figyelhető meg a formális és nem formális képzések területén.
A törvény módosítása pontosítja a nem formális tanulás fogalmát. Ennek minősül a munkahely, a társadalmi és egyéb szervezetek által szervezett olyan rendszeres oktatás, tanulás, amely oktatási, képzési intézményen kívül zajlik; az egyén igényei és kezdeményezése alapján valósul meg; és amely közvetlenül nem kapcsolódik a képesítés megszerzését tanúsító okirat megszerzéséhez.
Az iskolarendszeren kívüli képzésnek négy pólusa alakult ki: az állami képző szervek, amelyek a regionális munkaerőközpontokat is magukba foglalják; a nonprofit szervezetek; a képzést végző gazdasági társaságok; a munkaadók. A piacgazdaságban nem fejeződhet be a képzés az iskolarendszerből való kilépéssel, a szakképzés megszerzésével. A folyamatos technológiai fejlődés szükségessé teszi a képzésbe való gyakori bekapcsolódást, a rendszeres továbbképzést, a gazdasági szerkezet átalakításával kapcsolatos szakmaváltást.
A közel kétéves múltra visszatekintő törvény alapjaiban jó, csak néhány részletében kell módosítani, elsősorban olyanokban, amelyek a törvény bevezetésétől számítva váltak szükségessé, mint például az, hogy a magyar képzési rendszert az uniós képzéssel összhangba kell hozni. A törvénymódosítást szükségessé teszi az is, hogy a felnőttképzés irányítása átkerült a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumhoz.
A jogbiztonság megköveteli, hogy az akkreditációs döntések ellen legyen érdemi jogorvoslati lehetőség; a képzési szolgáltatás minősége legyen figyelemmel kísérhető. A törvénymódosítás kitér arra, hogy a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásában szerepeltetni kell azon telephelyeket, ahol a felnőttképzést végzik, illetve az intézmények vezetőinek a nevét. Mindezek a praktikummal és a gyakorlattal kapcsolatosak.
A módosítás pozitívuma, hogy az állami támogatás elsősorban az esélyteremtés, az esélyegyenlőség célját szolgálja; a normatív támogatás lehetőséget kell hogy biztosítson a munkaerőpiacon leghátrányosabb helyzetben lévőknek, az államilag elismert szakképzéssel nem rendelkezőknek és a fogyatékos felnőtteknek a támogatására.
A fentiek figyelembevételével a 2001. évi, felnőttképzésről szóló törvény a módosítással esélyteremtőbb, jogszerűbb, életszerűbb lesz. Mindez a törvénymódosítással kapcsolatos képviselői indítványokkal még gazdagabbá tehető, és ez így várhatóan olyan törvényt fog eredményezni, amely a felnőttképzést szolgálja.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
