DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A számviteli törvényt az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottsága valóban megtárgyalta.
(18.30)
Kapcsolódom a többségi vélemény előadójához, én magam a kisebbségi véleményt jelentem önöknek. Ahogy a többségi vélemény előadója, Molnár László képviselő úr elmondta - igen jelentősen ragaszkodva a precizitás szabályaihoz és illeméhez -, a legfontosabb mondatát abban emelném ki, amikor a képviselő úr azt mondta, hogy rendkívül sok vita lesz még az esztendők során a megszületendő törvénynek az alkalmazása kapcsán vagy az azzal a törvénnyel való élés kapcsán - valóban, ebben az egyetértés teljes, rendkívül sok vita lesz még ebben. Nem azért, mert homokos talajon vagy pedig bizonytalan területen járunk, hanem azért, tisztelt Országgyűlés, mert mint ahogy jól tudjuk, a gazdasági jelenségek észrevétele, értékelése különböző szempontból történik. Persze, hogy a számvitel egyfajta rendszer, aminek az alapelveiben egyetértés létezik - ez a bizottsági ülésünkön felszínre került, és ebben nem is volt vita. Inkább azért jelent meg kisebbségi vélemény, mert az Országgyűlés bizottságának egy része a tekintetben aggódik, hogyan is lesz a valós érték megfogalmazása, és hogyan is lesz a visszaváltható érték megfogalmazása.
Nevezetesen, az előttünk lévő törvényjavaslat, a T/5582. számú törvényjavaslat 18. és 24. §-ában van erről részletes instrukció, elképzelés, hogy hogyan látja a kormány, és hogyan kívánja, hogy annak értelmében törvény szülessék. Azért vannak fenntartásaink, azért született meg egy kisebbségi vélemény, amely nem elutasító, hanem tartózkodó, tartózkodást fejeztünk ki, mert félreérthető, félremagyarázható passzusok is léteznek. Engedtessék meg, hogy egy-két gyors példát mondjak! A valós érték - ez volt a bizottság témája - valósságát ki mondja meg? A piac, a kereslet-kínálat, amire szeretünk hivatkozni, és úgy gondoljuk, hogy az a gazdasági rendszerünknek egy sziklaszilárd bástyája, vagy pedig más? Az a más igen gyakran előkerül, nevezetesen, a könyv szerinti érték, nevezetesen, mik azok a számok, amik szerepelnek a könyvekben? Vagy még akár harmadik, negyedik - ennek a tudománynak a mesterei erről polcokra terjedő irodalmat produkáltak, és gyakorolják is különböző országokban.
Hasonlatosképpen bizonytalanság érzése marad bennünk a tekintetben, hogy a visszaváltható értéke a részvénynek mennyi is. Ha - mint ahogy a fogalmazványból, az előterjesztésből olvassuk - a névérték, akkor bizony számos kérdés vetődik föl. Miért éppen a névérték? A piac nem jobban tudja, mint az a névérték, ami valamikor rá lett nyomtatva arra a részvényre vagy értékpapírra? A piac újraértékeli a helyzetet, és amit az mond, az akkor a valóság. Ha megérne annyit a részvény, mint a névérték, akkor nyilván a piac az első lenne, ami reagálna.
Nincs módom tovább folytatni ezeket a példákat, tisztelt Országgyűlés, érzékeltetni szeretném, hogy a bizottság ilyen megfontolások alapján a törvényjavaslatot üdvözli, de ebben a formájában elfogadhatónak nem tartjuk. Módosításokkal talán eljut odáig, ebbe szívesen besegítünk, és szívesen várjuk a kormány további javítási szándékait.
Köszönöm.
