FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági rendszerváltás minden kétséget kizáróan egyik legfontosabb aktív alakítója a számviteli rend, a számviteli fegyelem törvényben előírt szabályozása, és ennek végkövetkeztetése, a kettős könyvvitel, mint ahogy megtudhattuk az előbbi szónoklatból, az emberi társadalom fejlődéséhez is alapvetően hozzájárult.
Az 1992-ben életbe lépett számviteli törvény minden tekintetben megfelelt azon követelményeknek, amelyeket egy modern piacgazdaság a szabályozással szemben támaszthat, sőt néhány helyen kísérletet tett pótolni azon sztenderdek hiányát is, amelyek Magyarországon még nem jelentek meg, még nem gyökeresedtek meg.
A 2000. évi C. törvényben a kormányzat igyekezett hasznosítani az elmúlt évek tapasztalatait, de mint azt akkor is jeleztük, nem szánta el magát egy átfogó számviteli reformra. Pedig a csatlakozási időpont ismerete mindenképpen alkalmas lett volna arra, hogy átfogóan rendezzük ezt az egyébként nagyon fontos törvényt. Minden felelős törvényhozó szándékaiban és törekvéseiben olyan törvényalkotási folyamatban érdekelt, amelynek eredményeként világos, egyértelmű, hosszú távon érvényes, ellenőrizhető és átlátható jogszabályok jönnek létre, amelyek értelmezése a nemzet legszélesebb körében, végzettségre való tekintet nélkül megoldható feladat, nem csupán bizonyos szakmai tudással rendelkezők kizárólagos monopóliuma. Másrészről a jogalkotó másik döntő törekvése, hogy a törvényhozás végterméke végrehajtható törvény legyen, melynek végrehajtása széles társadalmi, szakmai támogatást élvez.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem vitatható, hogy ez a szakmai törvényjavaslat számtalan olyan kérdést vet fel, amelyet nem lehet politikai alapon megkérdőjelezni, szakmailag szükségesek. Szükségesek, mert a csatlakozás mindenképpen kötelezővé teszi, de ez nem jelenti azt, hogy nem kellett volna az előterjesztőnek elgondolkodni a rendszerváltás 12 éve alatt felgyűlt tapasztalatokon, nevezetesen azon, hogy a jelenlegi gazdálkodásra vonatkozó bürokratikus előírásokban ma már csak az igen magasan kvalifikált szakértők tudnak eligazodni.
Ez a javaslat, amely kétségtelenül nem tekinthető egy átfogó számviteli reformnak, csak a meglevő, meglehetősen fogyatékos számviteli törvény toldozgatásának fogható fel. Az MDF már a 2000. évi törvényjavaslat vitája során jelezte, hogy egy sor kérdésben nem értett egyet az akkori előterjesztőkkel, azok a kifogások ma is jelen vannak a törvényben, ezért itt és most közülük néhányat meg fogok említeni.
A törvénymódosítás főbb témaköreiről röviden: a valós értéken történő értékelés, a nemzetközi számviteli sztenderdek alkalmazásáról szóló 1606/2000. számú rendelethez tartozó kiegészítő szabályozás, a külföldi székhelyű vállalkozásoknak a számviteli rendje és egyéb módosítások jellemzők a gazdasági társaságokról szóló törvényben pénzbeli vagyoni hozzájárulás kérdéskörében, saját részvény megszerzésének kérdéskörében, az európai gazdasági egyesülés kérdéskörében, visszaváltható részvény, alaptőke-feltételek leszállítása s a többi.
A 115/2001-es EK-irányelv kimondja, hogy a tagállamok nem követelhetik meg a hagyományos papír alapú számlák aláírását. Ez eddig Magyarországon sarkalatos pontja volt a számla hitelessége igazolásának. A törvényjavaslat most nem írja elő kötelezően a papír alapú számlák kötelező aláírását, hanem lehetőségként hozza azt. Emellett az elektronikus aláírásról szóló törvényre alapozva lehetővé teszi - egyéb feltételek teljesítése mellett - elektronikus irat számviteli bizonylatként való alkalmazását.
Megjegyezzük, ezek a változtatások nem jelentenek új lehetőségeket a vállalkozók számára, ha az APEH nem fogad el más megoldást.
A törvénymódosítás 41. §-a a számlarendre vonatkozóan előírja a közpénzek felhasználásának és a köztulajdon használatának nyilvánossága és ellenőrizhetősége érdekében a gazdálkodó nyilvántartási és könyvvezetési rendszerének olyan részletezését, amelyből a külön jogszabályban meghatározott adatok rendelkezésre állnak. Ez segítheti a közpénzek felhasználásának ellenőrizhetőségét.
Tisztelt Képviselőtársaim! A jelentősebb hátrányok, amelyek miatt a törvény továbbra sem nyújt megoldást, illetve rosszabb megoldást kínál az előző törvényhez képest, a következők. A törvény nem lett rövidebb és nem lett áttekinthetőbb az előzőeknél, ezért nem mondható el, hogy az egyszerűsítés irányába haladunk. Megmaradt az összevont konszolidált mérleg bonyolult szabályozása. Az angolszász országokban tudomásom szerint jóval lazább keretszabályok határozzák meg a konszolidációs munkát. Alapvetően a vállalkozókra bízzák annak metodikáját és tartalmát is.
A javaslat általános indokolása a számviteli sztenderdek hiányával magyarázza mindezt, ennek ellenére nem vagyunk meggyőződve, hogy ilyen részletességgel kell szabályozni a konszolidáció menetét. Az összevont konszolidált mérleg szabályozásában benne maradt a külföldi leányvállalatok eredménykimutatásának havi gyakoriságú forintosítása. Ez a gyakorló szakember szerint túlzott követelmény, egyszerűbb szabályozás esetén, például, ha megengedne a törvény valamilyen átlagszámítást, lényegesen kevesebb munkával járna ezen cégek konszolidálása.
A közzététel időpontját a javaslat 30 nappal, azaz egy hónappal lerövidíti. A mérleg leadása május 31-e helyett április 30-a lenne. A konszolidációra 180 napot ad a tervezet. A mérleg elkészítési határidejének rövidítését a mérleg letétbe helyezésének módosított határideje szabja meg. A törvény 120 napban szabja meg a mérleg leadásának határidejét, és 180 napot ad az összevont mérleg leadására.
A javaslat általános indokolása a befektetők, hitelezők gyors információigényével magyarázza ezeket a változásokat. Véleményünk szerint az információs igény valós probléma lehet, de megoldható anélkül is, hogy az egész gazdálkodói kört hátrányosan érintse az intézkedéssor. A gyors információigény elsősorban a tőzsdei cégek esetében jelentkezik. A tapasztalatok szerint a cégek eddig is hamarabb készítették el beszámolójukat, mint a hivatalos határidő. Megoldást esetükben az egyedi szabályozás hozhatna, például a tőzsdei cégeknek a leadási határidő 120 nap.
(18.50)
A letétbe helyezési határidő rövidítése az alábbi gondokat hozza magával. A mérlegkészítésre jelenleg öt hónap áll rendelkezésre. Ebből reálisan négy hónap fordítható munkára, mert a január hónap a gazdasági információk beérkezésével telik, érdemi munka, a teljesség, valódiság, összemérhetőség számviteli törvényben rögzített elvének figyelembevétele miatt nem folytatható még. Ezt követően a cégek általában február 1-jétől kezdik meg az éves zárási munkát, amely kis cégek esetében egy-két hét alatt megtörténhet és elkészül a beszámoló. Nagyobb cégek esetében ez bonyolultabb, különösen akkor, ha leányvállalatok és úgynevezett unokavállalatok vannak a cégcsoportban. Ekkor a cégek zárásának egymásra kell épülnie, azaz először az unoka-, majd a leány- végül az anyavállalat tud zárni, és ilyenkor minimálisan másfél-két hónap eltelik a zárási munkákkal. Mindezt a könyvvizsgálóknak is ellenőrizniük kell, ezért nagyon feszített munka folyik ebben az időben. A területen dolgozók nagyon leterheltek, ekkor zajlanak az adóbevallások is, továbbá a havi bevallások ugyanígy folyamatosak. A mérleget el kell fogadni a felügyelőbizottságnak, ha van, és a tulajdonosoknak. Mindez jelenleg is kitölti a rendelkezésre álló időt.
Külön gondot jelenthet, ha az ÁPV Rt.-tulajdonú, szerteágazó befektetésekkel rendelkező társaságokról van szó. Az ÁPV Rt.-nek a kormányzati adatszolgáltatási kötelezettségek miatt ma is egy hónappal korábban kell a társaságok zárómérlege, hogy időben elkészüljön a saját anyagaival. Amennyiben a rövid határidő lép életbe, akkor március végére el kellene készülnie egy bonyolult kapcsolatrendszerrel rendelkező társaság mérlegének, ami sok esetben nem lesz lehetséges, vagy a szakmai színvonal romlását fogja okozni.
A nagy cégek mellett a kis- és középvállalkozásokat is sújtja a határidő rövidsége. A kis- és középvállalkozások döntő része könyvelő cégekkel dolgoztat, mert nincs pénze a saját könyvvezetés kialakítására. Amennyiben lerövidül a határidő, akkor a januárt nem számítva a korábbi négy hónap helyett három hónap marad az érdemi munkára. A csökkenés tehát 25 százalékos. A könyvelő cégek szűk keresztmetszete az éves zárási munkánál jelentkezik majd. Amennyiben a munkára fordítható idő 25 százalékkal csökken, akkor ennyivel kevesebb ügyfelet tudnak kiszolgálni. Ennek következtében a könyvelési árak emelkedni fognak, mely nem lehet cél az amúgy is segítségre szoruló kis- és közepes nagyságú vállalkozói kör esetében.
További problémát jelent a határidő rövidsége azon vállalkozások esetében, amelyeknek nem kötelező könyvvizsgáló alkalmazása. A rövid idő miatt nincs elég idő a lezárt időszak megfelelő auditálására, illetve az esetleges hibák kijavítására. Ezt követően kerülhet sor a beszámolóknak közgyűlés vagy taggyűlés általi elfogadására.
Az összevont beszámoló esetében a javasolt határidő olyan értelemben elfogadható, hogy hatvan nap legyen az éves beszámoló és az összevont beszámoló leadási határideje között. Ilyen feltételek mellett a javaslat már a gyakorlatban is megvalósítható lenne.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mint már a bevezetőmben említettem, ez a javaslat egy pótcselekvés, nem átgondolt és nem kellően megfontolt számviteli szabályozás, arról nem is beszélve, hogy tovább növeli a szabályozás amúgy is rendkívül bonyolult rendszerét. Nem oldja meg azokat az aktuálisan jelentkező napi problémákat, amelyek költségnövelő tényezőként is egyre nagyobb terheket rónak a vállalkozókra. Ezért a javaslatot a Magyar Demokrata Fórum a jelenlegi formájában egyelőre nem tudja támogatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiból.)
