GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a könyvelés mint folyamat, mint olyan, nem egy önmagáért való tevékenység, hanem mindig valamilyen eseményhez kötődik, egy vállalkozásban ez mindig valamit rögzít olyan céllal, hogy informáljon döntéshozókat, informáljon adóhatóságot és sok minden mást. Nem célom, hogy erről most előadást tartsak, de arra szeretnék hivatkozni, hogy amikor 2000-ben a számviteli törvényt elfogadta a parlament, úgy, ahogy Font képviselő úr is elmondta, elég sokan voltunk ebben a Házban, akik azt feszegettük, hogy egy kisebb terjedelmű törvényre lenne szükség, amelyben számviteli irányelveket rögzítenénk a törvény erejével, és ezzel szemben nemzeti számviteli sztenderdeket határoznánk meg, amelyek aztán kötelezők lennének minden vállalkozás számára.
Abban vitatkozom Font képviselő úrral, hogy az Európai Parlament és az Európa Tanács irányelvei alapján Magyarországnak el kell végeznie a jogharmonizációt. Van egy élő számviteli törvényünk, amelyet a vállalkozások betartanak, amely alapján információkat szolgáltatnak számunkra. Viszont bizony ezt nem lehet úgy - és itt hadd hivatkozzam Horváth képviselő úrra -, hogy számolunk hármat és változzon meg, hanem itt komoly idő kell a vállalkozásoknak a felkészülésre; akár ha csak nemzeti változtatásokat akarunk véghezvinni, különösen akkor, ha nemzetközi számviteli sztenderdeknek nemcsak akarunk, hanem meg kell felelnünk. Hadd mondjam azt, hogy attól, hogy 2004. január 1-jén és 2005. január 1-jén lépnek bizonyos dolgok hatályba - ha valaki mérlegkészítéssel foglalkozott, akkor tudja -, bázisadatokat is kell előállítani, mert anélkül nincs összehasonlíthatóság. Márpedig itt az egy rendkívül fontos kérdés, hogy azok a vállalkozások, amelyek bizonyos nagyságon túl vannak, és részt vesznek ebben a nemzetközi tőkemozgásban, ott megfelelő és valós adatok szerepeljenek a beszámolókban.
De innen fakadnak a gondjaim. Tehát hangsúlyozom, hogy véleményem szerint jelen helyzetben nem lehet mást tenni, mint azt, hogy a jogharmonizációs feladatokat elvégezzük. Szeretnék hivatkozni a 2072/2003-as kormányhatározatra, amely szinte félévente meghatározza, hogy mely lépéseket kell megtennünk jogharmonizáció szempontjából; ezt a feladatot mostanra jelölte meg. Úgy érzem azonban - és ebben osztom az álláspontot több képviselőtársammal -, hogy ez a valós értéken való értékelés számos más problémát vet fel, amely azt jelenti számomra, hogy például az értékelési különbözetnek, amelyet bevételként kell elszámolni, ebben a pillanatban adóösszefüggései is vannak, tehát ezeket a kérdéseket az adótörvényekben minden körülmények között rendeznünk kell.
Szeretném önöket emlékeztetni arra - aki ezen a területen dolgozik, tudja -, hogy mekkora gondot okozott a vállalati számviteli szakemberek körében az első konszolidált mérleg összeállítása, a valós értékek meghatározása. Ma már minden olyan nagyvállalatnak, amelynek leányvállalatai vannak, ez már nem okoz problémát, sőt tökéletesen működik, mert az egyes vállalkozások számvitel-politikájában rögzítették azokat az elveket, amelyek alapján ezek megtehetők
Most tovább kell lépnünk. Azt gondolom, hogy rendkívül fontos az a pont, ezért szeretném kiemelni, amely a kisebb vállalkozások számára jelent kihívást, akiknek az egyszeres számvitelről át kell térniük a kettős könyvvitelre. Ha valaki megpróbált ilyen könyvvezetést összehasonlítani, akkor lehet tudni, hogy milyen nehéz az egyszeres könyvvitelből összehasonlítható adatokat előállítani egy kettős könyvvitellel dolgozó vállalkozás számára. Ez valóban többletterhet jelent majd a vállalkozások számára.
(19.00)
Egy másik ilyen kérdés a tőketartalék felhasználása a jegyzett tőke emelésére, vagy egészen konkrétan: nagyon sok vállalkozásunknak a munkavállalói rendelkeznek saját részvénnyel. Ennek a saját részvénynek a szabályozása sok esetben a részvénytársaság alapító okiratában van rögzítve. Most pedig ezzel a jogharmonizációs lépéssel meghatározzuk, hogyan és mikor lehet visszavásárolni, milyen feltételek mellett.
Tehát ez azt jelenti, hogy bizony - és ezért mondom Font képviselő úrnak - időre van szükség, mert ezeknek a vállalkozásoknak az alapító okiratát meg kell változtatni, ami még ráadásul nem is lesz egyszerű dolog, mert sok esetben a munkavállalóknak ezt el kell majd fogadniuk, miközben ez a törvény már előírja, hogy csak milyen feltételekkel vásárolhatják majd vissza ezeket az értékpapírokat.
És nagyon fontosnak tartanám - itt kérem az államtitkár urat -, hogy a kormányprogram szerint valójában 2004 a számviteli sztenderdek megalkotásának az éve. Az én víziómban ez egy több száz oldalas szabálykönyv, amit majd alkalmazni kell kis- és nagyvállalkozásoknak egyaránt. Én azt gondolom, hogy nagyon nagy gondot kellene erre fordítani, és már most megkezdeni ezt a munkát, amibe a könyvvizsgálók kamaráját, a Magyarországon dolgozó nemzetközi könyvvizsgáló cégeket bevonva kellene megalkotni azt a szabálykönyvet, ami majd kiegészíti a nemzetközi sztenderdeket. Tehát ahol nem határoz meg konkrétumokat a nemzetközi sztenderd, ott viszont annak a szellemében a saját szabályainkat meg kell hogy alkossuk, mert különben gondjaink lesznek, vagy legalábbis azoknak a vállalkozásoknak, amelyek kapcsolatba kerülnek a tőke szabad mozgása területén más vállalkozásokkal vagy befektetőkkel.
Én még egyszer kérem önöket, hogy ezt a kis terjedelmű, és most valóban jogharmonizációs anyagot, amely az én érzésem szerint néhol egyszerű angol fordítás, tehát módosító indítványokkal ki kell ezeket egészíteni, hogy megfeleljenek a magyar nyelvhasználatnak és a magyar mérlegnek és beszámolórendszernek, ezzel együtt kérem önöket, hogy módosító indítványokkal együtt fogadjuk el ezt a törvényt. Szükség van rá, szüksége van rá azoknak a vállalkozásoknak, amelyek a tőke szabad mozgását tényleg már eddig is igénybe vették, és ezután is élni akarnak ezzel a lehetőséggel.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
