IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat számos aktuális feladatot old meg: az egységes szerkezetbe foglalás, az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályainak beépítése a törvényjavaslatba, és ezek működtetéséhez a központi kapcsolattartó iroda létrehozása, de említhetem a jogegyenlőség adózási vetületének rendezését, amikor megtiltja az előnyös és hátrányos megkülönböztetést. Mindezek fontosak, és szerves részét képezhetik a folyamatosan fejlődő magyar adózási rendnek, mely a piacgazdaság működésének egyik pillére. Szeretném felhívni a figyelmet egy olyan jelenségre, mely túlzott jogszabály-alkotási kényszert sejtet, és veszélyt jelent jogállamiságunkra. Nevezetesen: a pénzügyminiszter extra jogainak törvénybe építéséről van szó.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az adóhatóságok felügyelete alcím alatt a 11. § a pénzügyminiszter jogosultságait sorolja fel. A felsorolás elemei jórészt újak, bár már az előző évi változtatások érintették részleteiben is a pénzügyminiszternek mint az adóztatásért felelős személynek az adóigazgatás egészéhez, ezen belül a tárca által felügyelt két adóhatósághoz - APEH, VPOP - fűződő viszonyát.
A törvény megalkotása óta, egészen a Medgyessy-kormány törvényalkotási módszeréig, figyelembe vették, hogy a pénzügyminisztert is párt vagy pártok jelölik posztjára, és mint a politika szereplőjét megóvták a közigazgatásba, elsősorban az adóhatóság tételes, a polgárok személyi adatait is érintő munkavégzésébe való behatolási lehetőségtől. Valami miatt rendkívül nagy szükség van az adózók bármilyen viselt dolgába való betekintésnek, ráadásul dokumentálható módon, törvényben rögzítve. Tudjuk, hogy az adatvédelmi biztos rosszallását és a magyar adófizetők felháborodását váltotta ki a kormányváltás utáni, pénzügyminiszteri utasításra elvégzett adótitoksértés, szégyenlősen csak adatmentés. Most ezt a kérdést, láthatóan minden szégyenlősséget félretéve, törvényben rögzítve kívánja megoldani a Medgyessy-kormány.
Tételesen a következőről van szó. A 11. § (1) bekezdés d) pontja szó szerint a következőt írja: “A pénzügyminiszter a törvényesség és a szakszerűség ellenőrzése érdekében az adóhatóságok vezetőitől jelentéseket, beszámolókat kérhet, bármely adózó ügyéről tájékoztatást kérhet.”
(19.40)
Ha jól meggondoljuk, akkor ez teljesen a vesékig való behatolást teszi lehetővé az adózók adataiba, mert annyira lazán van megfogalmazva ez a törvényi hely, hogy semmiféle korlátot nem állít, mármint a megismerhetőség és az egyéni adatok védelme szempontjából.
Érdekes, hogy ugyanezen szakasz g) pontjában még tovább fejti ezt a kérdést, és hasonló lazasággal terjeszti ki a továbbiakban a pénzügyminiszternek véleményem szerint nagyon jelentős túlhatalmát. Ezt is felolvasnám szó szerint: itt a pénzügyminiszter adóügyben megváltoztatja, megsemmisíti az állami adóhatóság elnökének, a vámhatóság országos parancsnokának és a közigazgatási hivatal vezetőjének jogszabálysértő határozatát, illetőleg a határozathozatal törvénysértő mulasztása esetén az eljárás lefolytatására utasítja.
Az az érdekes, hogy a belügyminiszter által felügyelt közigazgatási hivatal vezetőjét is bekebelezi a pénzügyminiszter. Igen érdekes ez a megközelítés, nem tudom, hogy mit fog szólni a belügyminiszter hozzá. Érzékelhető, hogy ez a kiterjesztés tényleg teljes körű, tehát nemcsak hogy bekérheti az adatokat, hanem ő saját maga megszüntethet eljárásokat, kezdeményezhet eljárásokat az adóhivatalon belül. Ez, úgy gondolom, hogy a magyar gyakorlattól nagyon eltérő, és a hatalmi ágak szétválasztásának a kérdését is felveti, sőt nagyon komoly alkotmányossági kérdéseket is.
Hogy aztán egészen tökéletes legyen a pénzügyminiszter úr biztonsága, az “adótitkok” című fejezetben az 54. § (1) bekezdése úgy szól, hogy “az adótitkot alapos okkal használják fel, ha (…) b) törvény előírja vagy megengedi.” Tehát itt egyértelműen bezáródik a kör, törvényben előírtan a pénzügyminiszter azt tehet, ami a szándéka szerint kívánatos, bármit. Semmi objektív korlát vagy valamilyen eljárásoknál, jogszabálysértés megállapításánál a bírósági eljárás beiktatása nincsen.
Önkéntelenül felmerül az emberben, mi a szándéka ezzel a pénzügyminiszternek vagy a kormánynak. Tudjuk, hogy egy vagyonos ember életében napi kockázat az adóhatóság, hacsak nem vegytiszta pénzügyi zseni, és már csak az adómentessé tett részvényszeletelésből él.
Mit lehet elérni egy ilyen jogosítvánnyal? Például: a támogatást vagy pályázatot nyert cég vagy vállalkozó adókövetését. De kiválóan alkalmas például az 1988-ban kezdődött szocialista újraelosztás - vagy a miniszterelnök szavaival élve: az eredeti tőkefelhalmozás - időszakában nyertes, nagypénzű emberek ellenőrzésére, talán éppen azokéra, akiknek az akkori gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes adott előnyt, aki most éppen a kormány feje. Tehát egy egészen jó utólagos kontrollra is és esetleg előzetes véleményezésre is és bárminemű ellenőrzésre alkalmas ilyen formában ez a törvény, amely hatalmas, komoly anyag, és ebbe nagyon szépen belesimítva található ez a két kis bekezdés, amely a pénzügyminiszter úrnak egy olyan túlhatalmat ad, amely, úgy gondolom, az európai országokban példa nélkül álló, és számunkra is elfogadhatatlan.
Itt felszólítom személyesen az államtitkár urat, hogy ezt vizsgálják felül, és önszántukból is módosítsák ezt a törvényt, mert úgy gondolom, hogy ez arcul csapása a magyar adófizetőknek.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)
