DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Egy gazdasági társaság tulajdonosa - a gazdasági társaságot a következőkben cégnek hívom - hozzám fordult segítségért. Történt ugyanis, hogy a tulajdonos megbízást adott egy magyar állampolgárnak - akit a jövőben Ügyvezető Jánosnak nevezek - az ügyvezetői pozíció betöltésére.
Ügyvezető János, visszaélve azzal, hogy a tulajdonos különböző okok miatt nem tudja állandóan szemmel tartani vagyonát, érdekes ügyletekbe kezdett. Ezek közül néhányat említenék. Ügyvezető János a munkaerő-piaci ár többszörösét fizette alkalmazottainak, akik - gondolhatjuk - ismerőseinek ismerősei voltak, ráadásul ezért munkát nem is igazán követelt. Ez még úgyszólván elhanyagolható figyelmetlenség a részéről, ennél azonban sokkal komolyabb gondok is adódtak.
Így például a bolt forgalmát fellendítendő, repi ajándékokat osztogatott minden ajtón belépőnek, a legtöbb esetben úgy, hogy az ajtóban kapott ajándék értéke nagyobb volt, mint amennyit vásároltak a boltban. Ráadásul ezeket az ajándékokat is érdekes úton szerezte be, egy adóparadicsomban bejegyzett kft. megvette azokat távol-keleti gyártójuktól, majd továbbadta saját többségi tulajdonosának, és immár ötszörös áron egy másik cégnek, amely szintén rátette a maga vaskos hasznát.
A mi kis cégünk tehát végül több mint 40 millió forintért jutott az eredetileg 7 millió forintért vásárolt készlethez. Erről persze Ügyvezető János mindvégig tudott. És ez még mindig nem a legnagyobb összeg, ami az úriember ténykedése folytán elúszott. Csak egy a sok közül: 76 millió ment el az arculattervezésre és az üzleti koncepció kidolgozására. Ez a költség akár indokolt is lehetett volna, ha ezek a munkaanyagok a megbízás kiadásakor korábban más tollából és tizedannyi pénzért már nem álltak volna rendelkezésre, nem feküdtek volna ott az asztalfiókban.
Természetesen a tulajdonos, amikor észrevette a történteket, felmentette állásából Ügyvezető Jánost. Ettől azonban a százmilliós kár még kár maradt, és a tulajdonos szerint a felmentés nem elégséges büntetés, hiszen akkor másnak is megérné az ő pénzét elherdálni.
Kérdezem tehát a legfőbb ügyész urat: számíthat-e a sértett arra, hogy az igazságszolgáltatás szervei, köztük az ügyészség, érvényesíti a Magyar Köztársaság törvényeit, és fellép a károkozóval szemben? Számíthat-e arra a sértett, hogy büntetőeljárás indul a károkozóval szemben, és az ügyészség mindent megtesz annak érdekében, hogy a bíróság döntsön a károkozó büntetőjogi felelősségéről?
Várom válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
