TÓTH GYULA
TÓTH GYULA
TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Telefonhívásra a magyar háztartások átlagosan havonta 15 ezer forint fölött költenek, ami a szolgáltatóknál évi 600 milliárd árbevételt jelent. A percdíjak óriási szóródást mutatnak, és a valódi költségektől valószínűleg igen távol állnak. Elképesztően kedvező percdíjakat számítanak például abban az esetben, ha, mondjuk, péntek délután 6-tól szombat reggel 7-ig akarunk telefonálni, de az ezt sulykoló reklám hallgat arról, hogy a hét további 155 órájában hány forintért beszélhetünk, percenként ugyanezzel a tarifával.
Régi módszer, de úgy látszik, még most is beválik, hogy az árjegyzékben csak a nettó árakat tüntetik fel nagy betűkkel, amit a fogyasztó a többi díjszabás bruttó áraival hasonlít össze, mert nem fedezi fel az alig olvasható megjegyzést: az árak a 25 százalék áfát nem tartalmazzák. Az időzónák és a kedvezmények kavalkádjában nem lehetetlen megkeresni a legkedvezőbb tarifákat, de a feladat nem egyszerű. Ráadásul nem is biztos, hogy érdemes minimumszámításokkal bíbelődni, hiszen egy-egy díjszabás nagyon is kérészéletű. Érdekes kísérlet az a díjcsomag is, amikor a percdíjakat attól függően számlázzák, hogy a mobilos honnan kezdeményezi a hívást.
Hogyan lehet az állandóan változó 50-60 tarifát áttekinteni és számunkra a leginkább megfelelőt kiválasztani? Van ugyan már olyan cég, amely néhány száz forintért megmondja, hogy telefonálási szokásaink alapján milyen díjszabást választva tudunk megtakarítani magunknak évenként több ezer forintot, de szükség lenne egy olyan jelzőrendszer kialakítására, megalkotására, ami valóban segíti a tájékoztatást. Megvalósítható-e, hogy a kereskedelmi bankok reklámjának mintájára, ahol kötelező megjelentetni a teljes hiteldíjmutatót, vagy az autókereskedőkhöz hasonlóan, ahol az egységes szabványoknak köszönhetően valós fogyasztási adatokat reklámoznak, a telefontársaságoknak is hasonló díjmutatót kelljen feltüntetniük?
Tisztelt Miniszter Úr! Véleményem szerint ennek legalább két előnye lenne: egyrészt a trükkös tarifák burjánzása helyett valódi árverseny indulhatna, másrészt a magyar áruk önköltségébe sem épülne be a csalafinta reklámok költsége.
Tisztelettel várom válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)
