HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szellemi tulajdon megfelelő és hatékony védelme az innováció, a technikai haladás elengedhetetlen feltétele, ami nemcsak a gazdaság versenyképességét növeli, hanem az egész társadalom fejlődéséhez, jólétéhez hozzájárul. Engedjék meg, hogy idézzem Bogsch Árpádot, a Szellemi Tulajdon Világszervezete magyar származású volt főigazgatójának gondolatát: „Az emberi szellem forrása minden művészi alkotásnak és találmánynak. Az életet emberhez méltóvá azok teszik. A művészi alkotások és találmányok védelme az állam feladata.”
Hazánk a szellemi tulajdon jogi védelme terén nagy múltra tekint vissza; már 1843-ban tervezet született egy önálló magyar szabadalmi törvény létrehozására, de e kísérlet akkor meghiúsult.
A szerzői jog terén komoly előrelépésnek számított Szemere Bertalannak az 1844. évi országgyűléshez beterjesztett törvényjavaslata, amely csupán a királyi szentesítés elmaradása miatt nem emelkedett jogerőre.
Az 1867-es kiegyezést követően a magyar szellemi tulajdonvédelmi jogalkotás első mérföldköve a szerzői jogot szabályozó 1884. évi XVI. számú törvény volt, amely Arany László kezdeményezését követően Apáthy István előterjesztése alapján született meg. A törvény korszerű, a polgári viszonyokhoz igazodó kodifikációt valósított meg, a szellemi tulajdon máig meg nem haladott elméleti alapjáról kiindulva.
(18.50)
Szerzői jogi törvényünket követte 1890-ben az első védjegytörvényünk, az 1890. évi II. törvény. Az első önálló magyar szabadalmi törvény, az 1895. évi XXXVII. törvény vetette meg hazánk szabadalmi jogának alapjait. E törvények a védjegyoltalom és a szabadalmi oltalom a kor színvonalán álló, átfogó és a gyakorlati igényeket is kielégítő szabályozást hoztak.
A jogi alapvetéssel párhuzamosan mindeközben sorra születtek honfitársainknak és egyúttal hazánknak is világhírnevet szerző találmányok. Jedlik Ányos dinamója, Déri Miksa, Bláthy Ottó és Zipernovszky Károly transzformátora, Puskás Tivadar telefonhírmondója, Eötvös Loránd torziós ingája világviszonylatban is elismertté, új fejlesztések kiindulópontjává vált.
A XX. század felgyorsult technikai és gazdasági fejlődése szükségessé tette, hogy hazánk igazodjon a nemzetközi tendenciákhoz, bekapcsolódjon a formálódó nemzetközi együttműködésekbe a szellemi tulajdon terén. E folyamatból ki nem maradva csatlakozott e század elején Magyarország a fontosabb iparjogvédelmi és szerzői jogi nemzetközi egyezményekhez, tágítva ezzel a hazai szellemi tulajdonvédelem horizontját.
A XIX. század végén megalkotott törvényeink a második világháborút követően hatályban maradtak, átörökítve és megőrizve ezzel szellemi tulajdonvédelmünk hagyományos európai kötődéseit. E törvények újraalkotására az 1960-as évek végén került sor.
A rendszerváltozással kialakuló piacgazdaságban szellemi tulajdonvédelmi törvényeink újraalkotását nemcsak a megváltozott gazdasági körülmények, hanem az e téren újabban létrehozott nemzetközi rendszerekbe való bekapcsolódásunk, valamint az európai integráció felé nyitás tették indokolttá. Az 1990-es évek elejétől fokozatosan megújuló szabályozás mindezekre figyelemmel jelentős mértékben igazodott az európai és a közösségi jogi követelményekhez. Az 1995-ös szabadalmi törvény, az 1997-es védjegytörvény, az 1999-es szerzői jogi törvény és a legifjabb, a 2001-ben elfogadott formatervezési mintaoltalmi törvény már valamennyien magukon viselik a közösségi joghoz való igazodás jegyeit.
Már e törvények megalkotásakor látható volt azonban, hogy a közösségi joghoz való igazodás nem teljesíthető egyszeri feladatként, hiszen a közösségi jog maga is változik, fejlődik, megújul. Ugyancsak a szellemi tulajdon terén egyes döntéseket meghozni, jogszabályokat elfogadni hazánk gazdasági fejlettségének alakulására figyelemmel volt célszerű.
Az évről évre felülvizsgált kormányzati jogharmonizációs programok ezt tekintetbe véve ütemezték iparjogvédelmi és szerzői jogi törvényeink módosítását az Európai Unióhoz való csatlakozást közvetlenül megelőző időszakra, amely módosítások hazánk megváltozott státusát hivatottak tükrözni az Európai Unióhoz való viszonyunkban.
Arra is számítani lehetett, hogy az említett törvények elfogadása óta eltelt időszakban kialakult joggyakorlat, a jogalkalmazói tapasztalatok is felszínre hoznak olyan szabályozási igényeket, amelyeket indokolt figyelembe venni e törvények módosítása során. Ahogyan ezt már 1831-ben Stádium című művében Széchenyi István is kifejezte: “Az egész dolog veleje abban áll: Mit kelljen tehát javítni, mit változtatni törvényinkben, mert azok adják a köz erőműnek az impulzust.”
E többes kívánalomnak való megfelelés igényével született meg a szabadalmi törvényünket módosító novella, és vele egyidejűleg következett be szabadalmi jogunk terén a legnagyobb horderejű változás: hazánknak az európai szabadalmi egyezményhez való csatlakozása, amelyről képviselőtársaimmal a vitát egy évvel ezelőtt folytattuk le, és tettük le egyhangú voksunkat a magyar szabadalmi rendszer európai integrációja mellett.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem, nem volt haszontalan az elmúlt évtizedek fejleményeit áttekinteni, összegezni annak érdekében, hogy lássuk az előttünk fekvő törvényjavaslat jelentőségét, ami pedig nem más, mint a hazánk európai integrációját beteljesítő záróakkord a szellemi tulajdonvédelem területén. E törvényjavaslat - a szabadalmi törvény tavalyi módosításával együtt - bekapcsolja hazánkat a szellemi tulajdonvédelem nemzetközi és európai vérkeringésébe, és biztosítja a szükséges szabályozási keretet az alkotások, a találmányok, a gazdasági versenyben egyre nagyobb súllyal latba eső árujelzők hatékony védelméhez.
A törvényjavaslat három törvényt módosítva három pilléren nyugszik. A módosítások fő vonulatát a jogharmonizációs vállalásaink teljesítéséhez szükséges módosítások képezik. E körben kiemelkedő jelentőséggel bírnak azok az új szabályok, amelyek a közösségi szintű oltalmi formák hazai működtetéséhez szükségesek, a hazai és a közösségi oltalmi rendszerek összefésülését, harmonikus együttélését rendezik. Ilyen szabályokat tartalmaz a törvényjavaslat a közösségi védjegyek, továbbá a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzői kapcsán a védjegytörvényt módosító részben, valamint a közösségi formatervezési minták tekintetében a formatervezési mintaoltalmi törvényt módosító szakaszokban.
E körben fontos hangsúlyozni bekapcsolódásunk jelentőségét a közösségi oltalmi rendszerekbe, hiszen e rendszerek az iparjogvédelmi integráció legmagasabb fokát valósítják meg, ami számos előnnyel szolgál az oltalomért folyamodó vállalkozások számára. E rendszerekben ugyanis egyetlen bejelentés alapján, egyetlen, egységes eljárásban szerezhetnek oltalmat a Közösség területének egészére, és az oltalom a megszűnéséig egységes marad. A hazai vállalkozások számára kiemelkedően fontos, hogy bejelentéseiket a csatlakozást követően a közösségi iparjogvédelmi hatóságokhoz magyar nyelven is megtehetik, és ehhez magyar ügyvéd, szabadalmi ügyvivő segítségét is igénybe vehetik.
A szerzői jog terén, ahol az integráció önálló jogintézményeket nem hozott létre, hanem az egyes nemzeti szabályozásokat kívánja egymáshoz közelíteni, a törvényjavaslat fő célja a 2001-ben elfogadott, a szerzői jogi szabályozást az információs társadalom kihívásaihoz igazító irányelvvel való összhang megteremtése. Mind a szerzői jog, mind pedig az egyes iparjogvédelmi oltalmi formák terén a közösségi joghoz való igazodás a csatlakozás küszöbén szükségessé teszi olyan szabályok megalkotását, módosítását is, amelyek a tagsághoz kötődnek. Ilyen például az oltalommal érintett termék forgalomba hozatalához kapcsolódó nemzeti jogkimerülésnek a Közösség területére való kiterjesztése.
A törvényjavaslat második pillérét azoknak a szabályoknak a megalkotása jelenti, amelyek a jogalkotási törvényünk megszületése előtt kihirdetett iparjogvédelmi egyezményekhez szükséges illeszkedést rendezik. Ezt a hiányt pótló feladatot a szabadalmi törvény tavalyi módosítása is elvégezte a szabadalmak terén. A törvényjavaslat tartalmazza egyfelől tehát a védjegyek tekintetében a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló madridi megállapodáshoz és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvhöz, a földrajzi árujelzők vonatkozásában az eredetmegjelölések oltalmáról szóló lisszaboni megállapodáshoz, az ipari minták terén pedig az ilyen minták nemzetközi letétbe helyezésére létrejött hágai megállapodáshoz szükséges illeszkedési szabályokat, másfelől pedig megadja a szükséges törvényi felhatalmazást az ezen nemzetközi egyezmények végrehajtását szolgáló szabályzatok miniszteri rendelettel történő kihirdetésére.
A szerzői jog terén a nemzetközi egyezményeknek való megfelelés nem önálló törvényi fejezetek beiktatását, hanem csupán egyes rendelkezéseknek a kiigazítását jelenti, különös tekintettel arra, hogy a nemzetközi egyezmények - például az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló, 1886-ban létrejött berni uniós egyezmény - a közösségi jog részévé is váltak, így az ezeknek való megfelelés szigorúbb megítélés alá esik a csatlakozást követően.
A törvényjavaslat harmadik pillérét a három törvény hatálybalépése óta eltelt időszak gyakorlati tapasztalatai alapján kezdeményezett változtatások adják. Ez természetszerűleg az 1997-ben elfogadott védjegytörvény életében hozza a legnagyobb horderővel bíró változást: a felszólalás intézményének a bevezetését. Ennek az eljárásnak a bevezetése azt jelenti, hogy a vállalkozásoknak saját maguknak kell érvényesíteniük korábbi jogaikat a későbbi időpontban tett védjegybejelentésekkel szemben, a Magyar Szabadalmi Hivatal helyett. Ez különösen fontos a csatlakozást követő időszakban a közösségi védjegyrendszer belépésével, ahol a felszólalás intézményét már alkalmazzák.
A hazai vállalkozások számára hátrányos helyzetet eredményezne ugyanis, ha a közösségi védjegyhatóság és a Magyar Szabadalmi Hivatal eljárását nem közelítenénk, hiszen a hazai védjegyjogosultaknak korábbi jogaik védelmében mindig fel kell lépniük a közösségi hivatal előtt, míg a tagállami vállalkozások a saját jogaik védelmében történő, a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti fellépést megtakaríthatnák, hiszen ezt a munkát helyettük - gyakorlatilag a hazai bejelentők költségén - a Szabadalmi Hivatal végezné el.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat eme három pillérének áttekintéséből is kitűnik, hogy a javaslat nemcsak a jogharmonizációs programban szereplő vállalások puszta teljesítése, hanem egy több mint egy évszázados múltra visszatekintő modernizációs folyamat betetőzése is egyben.
(19.00)
Természetesen e törvényjavaslatnak is megvannak a maga korlátjai: a hazai vállalkozások számára segítséget nyújt szellemi tulajdonuk védelmében a megnagyobbodó piacon folyó versenyben, de a tudatos piaci magatartást, a hatékony piaci fellépést, üzletpolitikát a vállalkozásoknak maguknak kell kialakítaniuk, amelyet az államnak megfelelő intézkedésekkel elő kell segítenie.
Mindazonáltal már mutatkoznak biztató jelek az európai méretű versenyben való helytállásra. E tekintetben hadd említsem meg a védjegyek világát, ahol több, szűkebb pátriánkban közismert védjegy, mint például az Egis, a Károlyi-bor, a TVK elnevezések az Európai Közösség védjegyhatósága általi lajstromozás útján közösségi védjeggyé is válik.
Tisztelt Ház! Az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról szóló törvényjavaslat jelentőségét felismerve és a javaslat alapos előkészítését elismerve, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja a javaslatot támogatásáról biztosítja. (Dr. Hankó Faragó Miklós tapsol.)
Köszönöm szépen.
