BALOGH JÓZSEF
BALOGH JÓZSEF
BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr!
Különleges tájegységünk a Duna-Tisza-közi Alföldön a homokhátság, mely történelmi viharaink során mindig állta a próbát, és ha kellett, a puszta szerepét töltötte be. Kedvezőbb időkben mezőgazdasági paradicsommá vált. Nem csak gazdasági értelemben vált ez a táj aranyhomokká; kultúrtörténetileg is kiemelkedő jelentőséggel bírt. Társadalmi tekintetben pedig, minden modernizációt mellőzve jórészt nélkülözni tudta a nagybirtokrendszert, és állattenyésztésben, tartási módokban, növénytermesztési, kertészeti ágazatokban, ha magán is viselte a kor jegyeit, kiválót alkotott önszerveződéssel a talpon maradás küzdelmében. Az elérhető pozitív diszkrimináció azonban hódoltsági körülmények között sem volt nélkülözhető.
A privatizációs folyamatok az évek során azonban mostoha sorsra juttatták a vállalkozás bajnokait. A tőkenélküliség mellett megjelentek a nyomott felvásárlási árak, a spekulánsok, a nyomasztó piacnélküliség, és ennek koronájaként a halasztott fizetések. Majd a csődhelyzetes felvásárló cégek trükkjei folytán sokak jogos követelése veszett s veszik el a kilátástalan reménytelenségben.
E jelenségek a piacgazdaság torzszülöttjei, és méltatlan hozzánk, hogy a történelem néhai eredeti tőkefelhalmozásának hitványságai kísértetiesen megismétlődjenek a fejlett piacgazdaság szomszédságában. Ilyen körülmények között beszélni sem lehet bővített újratermelésről.
A létbizonytalanság közegében élnek a homokhátsági állattartó gazdák, akik segélykiáltással hívják föl a kormány figyelmét helyzetük tarthatatlanságára. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy az alacsony aranykorona értékű területek gabonatermesztési gyakorlata fenntarthatatlan, mint például a rozs, esetleg tritikále termése a betakarítás költségeit is alig fedezi, és csak kényszerű szükségből vagy talajvédelmi okokból szerepel a vetésforgóban.
(14.20)
Felmerül az ugaroltatás valamilyen formája, mert a területek egy részén szinte biztos a ráfizetés, és nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ha veszett a balta, vesszen a nyele is. A jelenlegi szaktárca a mezőgazdasági támogatások széles körét vázolja elénk. Természetesen tudott, hogy minden igényt kielégíteni nem lehet, de indokoltnak látjuk hosszabb távra is beépíteni a támogatások rendszerébe az ugaroltatás gondolatát, a hazai fehérjenövények támogatását, mint például a lucerna, és a gyepek felújítását, valamint gyeptelepítési program beindítását.
A szűkös támogatási keret ellenére a tömegtakarmányok termelésének előmozdítására is törekednünk kellene, amit az idei aszály várható következményei is indokolttá tesznek. Környezetvédelmi, területfejlesztési, vidékfejlesztési tervekbe is beilleszthető módon javíthatnánk a gazdálkodás körülményeit és eredményeit. Az ugaroltatás rendszere az Unió területén jelenleg is gyakorlat. A gyepgazdálkodás hazai alkalmazása nem új keletű, komoly gyakorlatot szereztünk e téren akár a felújítás, akár a telepítés területén. Talajhoz és éghajlati körülményekhez igazodó keverékeket tudunk alkalmazni. Agrárgazdasági, vidékfejlesztési és területfejlesztési stratégiánkban a húshasznú szarvasmarha és juh létszámának növelése szerepel, és ezzel együtt az állattartás és takarmányozás feltételeinek javítása is. Összhangba kellene állítanunk ezt az állami szándékot a termelők lehetőségeivel és akaratával.
A piacszabályozás területén az agrárrendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény az agrárszektort elkülöníti a versenyszabályozás rendszerétől, feljogosítja a kormányt, illetve az agrárkormányzatot piaci intézkedések, beavatkozások megtételére, a piacvezérlés intézményeinek működtetésére. A vázolt gondok megoldásában, illetőleg az abban való közreműködéssel a falugazdász-hálózat komoly segítséget nyújthatna mint közvetlen kapcsolattartó és ellenőrző szervezet, ha önök egyáltalán megtartják őket.
Kíséreljük meg érzékeltetni, hogy komoly gondjaik közepette nincsenek magukra hagyatva a gazdák, a piaci haramiáknak legyen miért reszketniük, és ne a gazdálkodóknak kelljen aggódniuk, indokolatlanul tönkremenniük a mindennapos helytállásuk mellett.
Köszönöm a figyelmüket.
