KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem győzöm eleget ismételgetni, hogy ha a jövő évi költségvetésről, a jövő évi költségvetés lehetőségeiről vitatkozunk, akkor nem tekinthetünk el azoktól a folyamatoktól, amelyek idáig vezettek, és azt gondolom, hogy érdemes erről beszélni, ha már az ellenzék újabb és újabb vitanapok kikényszerítésével ezt az igényt felénk megfogalmazza. Merthogy, tisztelt képviselőtársaim, látnunk kell, hogy az elmúlt mintegy 2,5-3 évben a magyar gazdaságot illetően negatív folyamatok indultak be. Negatív folyamatok indultak be, elég, ha csak arra gondolunk, hogy a növekedés például kifulladt, nem mára, hanem már 2002-ben, a kormányváltást megelőző időszakra. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ma fulladt ki!)
Tisztelt Képviselőtársam! Akkor hadd emlékeztessem önt, hogy amikor 1998-ban önök átvették a kormányzást, 5,8 százalék volt a gazdaság növekedése, amikor átadták, 3 százalék alatt volt. Ezt persze lehet sikertörténetnek mutatni, meg fideszes gazdasági csodának, csak ha ilyen a gazdasági csoda a Fidesznél, akkor én például eltekintenék a jövőbeni alkalmazásától. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.)
Ennek aztán persze az egyik fő oka az volt, hogy a gazdaság versenyképessége igen jelentősen romlott. Ennek különböző okai voltak, és persze különböző következményei lettek. Merthogy, tisztelt képviselőtársaim, az például, hogy akkor, amikor a gazdaság növekvő tendenciát mutatott, növekedett, és meglett volna a lehetőség a jövedelmek átcsoportosítására, meglett volna például a lehetőség arra, hogy adót csökkentsenek, és ezen keresztül növeljék a gazdaság versenyképességét, akkor ezt elmulasztották, ehelyett adót növeltek, és ennek következményeként többek között nőtt a munkáltatók bérterhe, és ezen keresztül romlott a gazdaság versenyképessége. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nőtt a jövedelem is!) Hogy? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nőtt a jövedelem is!) Igen, képviselőtársam, mondja ön, hogy nőtt a jövedelem is, ez igaz, ezt majd azokkal tessék megbeszélni, akiknek a munkahelye tönkrement és elveszítették az állásukat (Dr. Kontrát Károly: Akiknek 40 ezer forintból kell megélni! Próbáljatok meg abból élni!), hogy vajon mit értek azzal az ominózus jövedelemnövekedéssel, ami elszakadt a gazdaság adta lehetőségektől, és versenyképességünk ilyen mértékű romlásához vezetett.
Hozzáteszem, persze nem csak ez volt egyedül az ok, mert az a fajta monetáris politika, amit a Magyar Nemzeti Bank vitt az elmúlt mintegy másfél évben, szintén oda vezetett, hogy Magyarország exportpozíciói igen jelentősen romlottak.
(10.10)
Merthogy az erős forint azt jelentette, hogy akik korábban szerződtek exporttermékekre, kevesebbet kaptak a kiszállított termékért, ez veszteségbe fordította őket, nem érte meg nekik exportálni. Ráadásul - megjegyzem - ez a helyzet azt eredményezte, hogy olcsóbbá vált az import, vagyis a magyar vállalkozók másik része pedig olcsóbb importtermékekkel találta magát szemben, és ebben a versenyben ő sem tudott helyt állni. Ennek a következménye megint csak az lett, tisztelt képviselőtársaim, hogy a gazdasági növekedést fékező és a versenyképesség-romlást erősítő folyamatok indultak be. Ezek együttes következménye volt tehát a növekedés leromlása, az export-import arányának felbomlása és ennek is következményeként a külső és belső adósság növekedése. És még mindig nem a mai helyzetről beszélek, tisztelt képviselőtársaim, mert mindezek a folyamatok 2002 elején már világosan látszottak és tükröződtek sajnos a magyar gazdaság helyzetében.
Azt lehet mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy e folyamat eredményeként is… - bár hozzáteszem, hogy a magyar gazdaság korábbi ciklusainak elemzése kapcsán is világossá vált, hogy az exportcsökkenés kedvező hatásait nem szabad és nem is lehet a belső fogyasztás erőszakos növelésével, élénkítésével ellensúlyozni. Ennek ugyanis az a következménye többek között, amivel most szembe kell néznünk, és ez az a helyzet egyúttal, amire a mai kormánynak igenis reagálnia kell. Ez a reakció nem lehet más, tisztelt képviselőtársaim, mint hogy a belső feltételeket javítjuk, vagyis az egyik oldalon helyreállítjuk az egyensúlyt, a másik oldalon pedig mindent elkövetünk a versenyképesség növelése érdekében. Ezek azok a fő prioritások, tisztelt képviselőtársaim, amelyeknek a jövő évi gazdaságpolitika és a költségvetési politika alárendelődik.
Ehhez képest természetesen lehet különböző követeléseket megfogalmazni, és nem tudom azt mondani, hogy e követelések egy jelentős része ne lenne jogos, a probléma azonban az, hogy ha hirtelen törekednénk mindazon követelések kielégítésére, amelyek manapság megfogalmazódnak, akkor ez egyenlő lenne a jelenlegi rossz tendenciák és folyamatok folytatódásával, ami pedig kezelhetetlen problémákat jelentene mindannyiunk, egész Magyarország számára. Egy felelős kormánynak ilyenkor cselekednie kell és ezt teszi a kormány a jövő évi költségvetéssel és annak különböző elemeivel.
Mert, tisztelt képviselőtársaim, mára már nem szabad elfelejtenünk, hogy a gazdaságpolitikának különböző feladatai vannak, meg kell alapoznia az európai uniós csatlakozást, modernizálnia kell a gazdaságot, ezen keresztül elő kell segítenie annak a lehetőségnek a megteremtését, hogy felzárkózhassunk különböző szinteken és területeken az Európai Unióhoz. Ezért kell javítani a versenyképességet, ezért kell javítani a tőkevonzó képességet, és ezért kell törekedni a pénzügyi és árstabilitásra egyaránt. Ezért kell teljesítményorientált feltételrendszert kialakítani, ezért van szükség egy nagyon takarékos költségvetési politikára, és ezért van szükség egy nagyon óvatos jövedelempolitikára is. Mindezeknek a feltételeknek, tisztelt képviselőtársaim, a benyújtott költségvetés megfelel.
Hadd emeljem ki ugyanakkor azokat az elemeket, tételeket, amelyek a gazdaság versenyképességének javítását szolgálják az előbb ismertetett feltételrendszer mellett. Először is kiemelendők mindazok az intézkedések, amelyek ilyen-olyan módon a magyar gazdaság tőkevonzó képességét hivatottak növelni. Hadd tegyem hozzá, hogy ez sem egy levegőben lebegő dolog, hiszen a tőke majd például az önkormányzatokhoz jön be, ott teremt munkahelyeket, ott teremti meg a fejlődés lehetőségeit. Hadd mondjam el, hogy kiemelt helyen szerepel az országos közúthálózat fejlesztése a jövő évi költségvetésben. Hová mennek az utak, tisztelt képviselőtársaim? Az önkormányzatokhoz. Mi lesz a következménye? A tőke szabadabban mozoghat, egyre több és több térségét tudja az országnak a gazdaság versenyképességébe (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.) bekapcsolni. Ez akkor is igaz persze, ha Kovács Zoltán képviselőtársam ebben nem hisz, majd a későbbiek során, a szünetben a folyosón hosszabban kifejtem önnek.
Ezzel, mármint a gazdaság fejlesztésével függ össze azon intézményrendszer kialakítása, amely képes az európai uniós támogatások befogadására, megint csak annak érdekében, hogy ezeken keresztül juthassunk hozzá azokhoz a forrásokhoz, amelyek az ország felemelkedését szolgálhatják. Ezeket a forrásokat megint az önkormányzatok területén fogjuk felhasználni. Sőt, az önkormányzatok által kialakított projektek támogatására fognak ezek az összegek menni. A költségvetés tartalmazza egyébként azokat a pénzeket, amelyek alkalmasak arra, hogy az európai uniós támogatások befogadásának hazai fedezetéül szolgáljanak.
Végül is indulnak továbbra is az önkormányzati közszolgáltatások színvonalát javító beruházások, a támogatási rendszer nem változik tehát, sőt többet fordít a költségvetés a következő évben erre a célra; illetve elindul a közigazgatás korszerűsítésének reformfolyamata is a következő évben. Ez megint azt a célt szolgálja, képviselőtársaim, hogy az önkormányzatok hatékonyabban magasabb színvonalú szolgáltatást legyenek képesek nyújtani a településeiken élő lakosság számára a megadott költségvetési keretek jobb felhasználásával. Végül hangsúlyozandó, hogy kiemelt célja a jövő évi költségvetésnek a társadalombiztosítás és a szociálpolitika erősítése. Erre a célra a költségvetés többleteket tartalmaz. Megint hadd kérdezzek vissza: kik a haszonélvezői ennek? Természetesen az önkormányzatok területén élő emberek, közülük is elsősorban persze a rászorulók.
Összességében vizsgálva a költségvetést, az látszik, tisztelt képviselőtársaim, hogy igaz az, hogy ez egy szigorú és takarékos költségvetés, hiszen az állam működési funkcióján belül általános közösségi szolgáltatásokra fordított kiadások, vagyis azok, amelyeket a kormányzat, a központi közigazgatási szervek és persze a decentrumok támogatására költ, összességében csökkennek. Ez a csökkenés, ha 2002-höz viszonyítunk: 9,4 százalékról 8 százalékra csökken, mármint a részesedés az összköltségvetésen belül. Ez mutatja, hogy a kormányzat saját magán kezdte a takarékoskodást, amikor erre az útra szánta el magát.
Említettem az előbb a társadalombiztosítás, illetve a szociálpolitika területét. Hadd emeljem ki, hogy a jóléti funkciók aránya az összkiadáson belül a jövő évben jelentősen megnő. Az összkiadásban pedig eddig 56 százalékos arányt képviselt, jövő évre 60 százalék fölé emelkedik, ez a 2003. évi előirányzathoz képest 9,2 százalékos növekedés, vagyis lényegesen meghaladja a tervezett inflációt. Összességében 500 milliárd forinttal többet költ ezen célra a kormányzat a költségvetésen keresztül természetesen, és mindez megint csak a rászorulók jobb támogatását segíti, és ilyen módon segíti hozzá az önkormányzatokat ahhoz, hogy ezen funkciójuknak ők is jobban legyenek képesek megfelelni.
Ismét említettem néhány tételt a gazdasági funkciók közül, de hadd említsem meg még egyszer, most már más vetületben, hogy a jövő évben a gazdasági funkciókra az előző évhez képest mintegy 20 százalékkal költ többet a költségvetés, a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére, például a 4-es metró beruházására vagy akár a Vásárhelyi-terv építésére. Hangsúlyozom, ezek mind-mind azt a célt szolgálják, hogy jobb színvonalú szolgáltatások legyenek az országban, következésképpen jobb színvonalú szolgáltatásokhoz juthassanak az önkormányzatok és természetesen az önkormányzatok területén élő emberek.
(10.20)
Tisztelt Képviselőtársaim! Talán az elhangzottak is mutatják, hogy dacára a takarékos költségvetésnek, mégis a kormányzat igyekszik a különböző területeken felbukkanó különböző problémákat kezelni.
Mielőtt rátérnék az önkormányzatok költségvetésére, engedjék meg, hogy reflektáljak néhány, előttem elhangzott mondatra, különös tekintettel a Fidesz vezérszónoka által elmondottakra. Ő most az önkormányzatok kirablásával vádolja a kormányzatot, és olyan szépen emlékezik meg a saját kormányzati időszakukról.
Itt van előttem, tisztelt képviselőtársaim, 1991-2001 között az önkormányzatok összes normatív költségvetési hozzájárulásának alakulása, és ez a következőt mutatja. Most is emlegették a képviselőtársaim a Bokros-időszakot - megjegyzem, az a magyar gazdaság stabilizálásának időszaka volt (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), és többek között az indította el a növekedést a gazdaságban, azt a növekedést, amivel önök aztán a későbbiek során rosszul sáfárkodtak. De ezek az adatok azt mutatják, tisztelt képviselőtársaim, összehasonlítva az 1996-os összes normatív támogatást, ami az önkormányzatoknak jutott, a 2001-essel, ami már az önök kétéves költségvetésének első éve volt, azt találjuk, hogy 2001-ben az önkormányzatoknak a költségvetésből juttatott normatív támogatás összege reálértéken számolva, vagyis a 2001-es támogatáshoz viszonyítva nem érte el az 1996-ost. Nem érte el, tisztelt képviselőtársaim, kevesebb volt annál. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez nem igaz!) Erre lehet persze mondani, hogy egyéb hozzájárulások valószínűleg növekedtek - az a rossz hírem van, hogy nem növekedtek. Ha most az összes állami hozzájárulást és támogatást együtt veszem, akkor ez reálértéken messze alatta marad 2001-ben az 1996-os értéknek.
Akkor miről beszélnek önök a tekintetben, hogy jobb helyzetbe hozták az önkormányzatokat? Nem hozták, ezek az adatok megcáfolhatatlanul igazolják, hogy az önök időszakában az önkormányzatok rosszabb helyzetbe kerültek, mint amilyenben voltak 1996-ban. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Ha ehhez még hozzáteszem, hogy ráadásul önök az önkormányzatok részére szabadon rendelkezésre álló forrásokat is szűkítették, mert talán még emlékeznek, hogy a visszaadott személyi jövedelemadó-hányadot 20 százalékról 5 százalékra vitték le (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A kistelepülések…), akkor előttünk áll… A kistelepülések esetében hasonló adatokat kapunk, tisztelt képviselő úr, meg fogom mutatni természetesen, ha ön ebben kételkedik, bár megjegyzem, a tákisz adataival dolgozom, és ezek az adatok az önök időszakában álltak elő. Mindenesetre világosan látszik számunkra, hogy az önkormányzati önállóság, az önkormányzatok önálló gazdálkodásának a lehetősége szűkült jelentős mértékben abban az időszakban.
De mindegy, ezt csak arra mondom, hogy nem olyan egyszerű ez a kérdés, és különösen arra, hogy nem olyan egyszerű bárkivel is elhitetni, hogy 1998-2002 között itt bármely területen Kánaán lett volna (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Kérdezd meg Demszky Gábort!), mert nem volt; nem volt az önkormányzatok esetében, nem volt a rászoruló emberek esetében, nem volt a beruházásokat illetően, és így tovább. Ez egy ország, tisztelt képviselőtársaim, amely természetesen különböző folyamatokat él meg, függetlenül egyébként időnként a kormányoktól. A kormányok tudnak javítani, és akkor a következő élvezi az előnyeit, és tudnak rontani, akkor a következőnek kell majd helyrehoznia. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Azt a helyzetet, amit ez a kormány örökölt, természetesen ennek a kormánynak kell kezelnie, még akkor is, ha önök ráolvasással megpróbálják rózsaszínre festeni az 1998-2002 közötti éveket (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Kérdezd meg Demszky Gábort!); azt gondolom, hogy ez nem lesz sikeres.
Rátérve konkrétan az önkormányzatok területére, igaz az, amit a belügyminiszter asszony az önkormányzatok támogatásával kapcsolatban elmondott; nevezetesen, vannak jelentős, a reform irányába történő elmozdulások a költségvetésben, például a kistérségi együttműködések ösztönzése, vannak benne a jövőt megalapozó elemek, például azoknak a fejlesztési forrásoknak a rendelkezésre bocsátása, amelyek egyrészt megalapoznak beruházásokat, másrészt lehetővé teszik az európai uniós források befogadását. Természetesen abban is egyetértek a miniszter asszonnyal, hogy mi is látjuk mindazokat a feszítő gondokat, amelyek az önkormányzatok jövő évi gazdálkodását befolyásolhatják, és azzal is egyetértek, hogy meg kell keresnünk azokat a forrásokat, reálisan, és a költségvetés adott keretein belül, amelyek az esetleg még meglévő feszültséggócok problémáinak megoldását elősegíthetik. Ezt akkor is meg kell tenni, ha most egy jót vitatkozva megint elbeszélünk egymás mellett arról, hogy mik is a teendők az országban, és akkor is meg kell tennünk, ha természetesen, mint ahogy az minden évben lenni szokott, itt mindenki az önkormányzati rendszer összeomlásáról beszél. Az nem fog összeomlani, egész egyszerűen azért, képviselőtársaim, mert nem tud, mert az a rendszer, amit '90-ben kialakítottunk, valóban alkalmas arra, hogy az önkormányzati funkciókat betöltse és erősítse, megreformálásra szorul azonban a tekintetben, hogy mindnyájan látjuk ma már, hogy a jelenlegi finanszírozási konstrukciók mellett ezeket a kereteket az önkormányzatok feszítik. Kell részükre többletszabadságot biztosítani, és természetesen ennek megfelelően újra kell rendezni majd a feladatokat. Erről a tárgyalások megindultak, erről lenne érdemes vitatkozni, hogy vajon közös akarattal ezt milyen módon vagyunk képesek elősegíteni, mert ha itt nem tudunk előrelépni, akkor minden egyéb, a költségvetéssel kapcsolatos vita az önkormányzatok esetében csak szó, szó, szó, és valódi előrelépésre nem lesz lehetőség.
Én is azzal fejezem be, hogy mi is látjuk a problémákat, erről tájékoztattuk is már a nyilvánosságot, keressük magunk is a megoldásokat, és természetesen partnerei vagyunk mindenkinek, aki reális megoldásokat keresve egyúttal keresi az önkormányzati fejlődés biztosításának jövőbeni lehetőségeit is.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
