ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Abban a nagyon kellemes helyzetben vagyunk, amikor tulajdonképpen mind a 22-45. tartó pontokhoz érdemes hozzászólni, hiszen nagyon hasonló szellemben és időnként teljesen azonos szövegben is érkeztek be módosító javaslatok tizenhat MSZP-s képviselőtől, Tóth képviselő úrtól, illetve Hargitai és Rákos képviselő uraktól. Ennek következtében lényegében ugyanarra a problémára keresünk megoldást. Mégpedig arra, hogy a fogyasztói árkiegészítésről szóló önálló törvényjavaslat keretei között hogyan lehet három alapvető célt elérni.
Az egyik ezek közül az, hogy ne csökkenjen a diákok utazási kedvezménye. Ez viszonylag egyszerű a távolsági közlekedésben, ahol ez a százalékok megnövelésével elérhető; jóval bonyolultabb a helyi közlekedésben. A helyi közlekedésben ugyanis ha elfogadjuk azt - és ha jól értettem az általános vitát, erről a pártok között sincs vita -, hogy az önkormányzatok ármegállapító joga legyen meg, magyarán szólva ők dönthessenek arról, hogy a helyi közlekedésben milyen tarifák legyenek, akkor ennek feltétele az, hogy valamilyen módon megoldjuk ennek a támogatásnak a maximalizálását is. Tehát valamilyen megoldást kellett találni arra, hogy hogyan lehet elérni azt az eredményt, hogy az önkormányzatok tarifaemeléssel ne vehessenek ki nagyobb állami támogatást - tulajdonképpen egyformán kedvezőtlen megoldást választva - mind az érintett diákok és nyugdíjasok - ezt is hozzáteszem -, mind pedig az állami költségvetés számára.
Erre különböző megoldási módokat dolgoztunk ki. Van egy olyan fajta megoldási mód, amelyik az eredeti törvényjavaslatban szereplő fix összeget emeli meg. Ez a megoldás megfelelő számítási kulcs esetén azt a problémát teljesíti, hogy átlagosan a települések között megmaradjon a 67 százalékos támogatás, nem kezeli azonban azt a problémát, hogy ma is lényegesen különbözik az egyes települések közötti támogatási színvonal. Debrecenben és Szegeden vagy Baján és Székesfehérváron lényegesen különböző árúak ezek a jegyek, ennek következtében más összeget is ad hozzá az állam. Ezért a módosító indítványaink közül azt tartjuk a legjobbnak, amelyik miközben megtartja a 208 százalékos támogatást, a maximálást az előző évi támogatáshoz képest végzi el, tehát azt mondja, hogy ez az összeg a 208 százalékon kívül maximum az előző évi áremelés inflációs mértékkel növelt összege. Úgy gondoljuk, hogy ez olyan megoldás, amelyik kezeli a helyi különbségeket, biztosítja a támogatás szinten maradását, és biztosítja a maximálást is.
Annak érdekében, hogy ezt az egész rendszert egységesen lehessen kezelni, további kapcsolódó módosító indítványokat nyújtottunk be, amelyek az egész csomagot egyben kezelik.
Ugyanakkor arról is szeretnék szólni két mondatot, hogy a módosító indítványok elkészítése kapcsán egyre világosabb lett számunkra az, hogy az egész támogatási rendszer előbb-utóbb átgondolásra és módosításra szorul. A mértékek bizonyos szempontból véletlenszerűen alakultak ki, hadd mondjam így, hiszen aligha lehetne komoly szakmai érveket mondani arra, hogy ugyanarra a bérletre, diákbérletre vasúton miért 90 százalék, ezzel szemben a buszközlekedésben miért 86 százalék a kedvezmény. Aligha kell mondanom, hogy erre nehéz szakmai érvet mondani.
Hasonlóképpen, ha kiegyensúlyozottabb szabályozást, igazságosabb mértékeket akarunk - és hozzáteszem: biztosabb jogi helyzetet -, majdnem biztos az is, hogy magukat a támogatási mértékeket és magát az egész rendszert, amit ma részben kormányrendelet rögzít, előbb-utóbb be kell emelni magába a törvénybe, tehát törvényi szinten kell szabályozni.
Ez ebben a vitában módosító javaslatokkal már nyilván nem oldható meg, de azt szerintem mindannyiunknak tudomásul kell venni, mindannyiunknak érdemes átgondolni, hogy hogyan lehet az érintettek - önkormányzatok, diákszervezetek, szülői szervezetek - bevonásával olyan javaslatot kidolgozni, amely szakmai oldalról, törvényi szintű szabályozásban, teljesen megnyugtató, hosszú távú helyzetet teremt.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
