KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita e szakaszában a 157., a 160. és a 158. számú módosító javaslatokhoz szeretnék hozzászólni.
A 157. számú módosító javaslattal a törvényjavaslat 108. §-ának elhagyását, a 160. és a 158. javaslattal a törvényjavaslat ugyanezen paragrafusának módosítását javasoljuk, természetesen alternatív módon. A 158-as a jövedéki törvénynek viszont nemcsak a bor adójának mértékéről szóló (2) bekezdését, hanem a vásárolt szőlő adómentességét szabályozó (3) bekezdését is módosítja.
A mezőgazdasági bizottság ülésén, amikor a módosító javaslatokat tárgyaltuk, számomra meglepő módon az adóval kapcsolatban a bizottság kormánypárti tagjai valójában nem nyújtottak be a bor adójával kapcsolatban közös módosító javaslatot. A 161. számú ugyanis csak Karakas és Gőgös képviselők módosító javaslata.
Miért mondom ezt? Engedjék meg, hogy idézzek a bizottsági ülés jegyzőkönyvéből. Magda Sándor elnök úr a következőt mondta: “Egy mondatot szeretnék kiemelni a Gőgös képviselő úr által elmondottakból: a munkacsoport úgy jött el a bizottsági ülésre, hogy a bor jövedékéhez módosító javaslatot nyújtunk be.” A 161. számú, általuk benyújtott javaslat a többi bizottságban még az egyharmados támogatottságot sem érte el. Ez azt jelzi, hogy a kormánypárti mezőgazdasági munkacsoport nem túl nagy érdekérvényesítő képességgel rendelkezik a frakciójukon belül.
A jelenlegi miniszter úr annak idején az adótörvények 1999. évi parlamenti vitájában a maga arrogáns stílusában így érvelt: “A szőlő- és bortermelés számtalan hátrányos helyzetű régióban családok ezreinek az egyetlen megélhetési forrása. Az Európai Unió bortermelő országainak többségében a természetes bor nulla kulccsal szerepel a jövedéki törvényben. Méltánytalan lenne, ha ez többletadóterhet jelentene a termelőknek.”
Négy év sem volt elegendő arra, hogy saját frakcióját és a kormány többi tagját meggyőzze ezen állításáról, pedig a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának határozata szerint - szintén idézem -: “A HNT nem tudja elfogadni a jövedéki adó emelésére vonatkozó javaslatot, viszont szükségesnek tartja, hogy az Európai Unió bortermelő országainak többségében meghonosodott gyakorlatnak megfelelően a szőlőből készült természetes borok kerüljenek a nulla kulcsos kategóriába.” Mi ennek megfelelően, megfontolva a miniszter úr és a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának javaslatát és érveit, nyújtottuk be fideszes képviselőtársaimmal a nulla kulcsos módosító javaslatot. Gondolom, ezek után a miniszter úr is és a munkacsoport is támogatni fogja a módosító javaslatainkat.
Elnök Úr! Külön szeretnék még a 158. számú módosító javaslatról beszélni.
(23.40)
A 158. a jövedéki törvénynek nemcsak a bor adójának mértékéről szóló (2) bekezdését, hanem a vásárolt szőlő adómentességét szabályozó (3) bekezdését is módosítja olyan formában, hogy szőlővásárlás esetén elhagyja az adómentességre vonatkozó mennyiségi korlátot ezer liter bor előállításáig. Tavaly a jövedéki törvény tárgyalásakor már kifejtettem, hogy ha valaki akár csak kisebb mennyiségű borszőlőt is vásárol, és ebből saját célra bort készít, adóraktári engedélyt kell kérnie a vámhivataltól, még akkor is, ha az a törvény által engedélyezett ezer liter mennyiséget nem haladja meg.
Ugyanakkor az az 1500 négyzetméter alatti területet művelő szőlősgazda, vagy azt meghaladó területen gazdálkodó, aki csak saját célra állít elő a törvény által engedélyezett adómentes bort, szintén kénytelen adóraktári engedélyt kérni, amennyiben az eladott szőlőmennyiség kevesebb, mint a vásárolt. Azt kell tehát mérlegelniük, hogy üresen hagyják-e a hordókat, vagy adóraktári engedélyt kérjenek. Hogy ez mennyire így van, annak alátámasztására fel is olvastam egy felszólítást, amelyet a vámhivatal küldött egy szőlővásárlónak.
Sajnos, most nem tudom folytatni, elnök úr, letelt az öt perc. Ha kapnék egyperces lehetőséget…
