LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Feleslegesen bonyolódik a személyi jövedelemadózás olyan bevételi tételekkel, amelyeket máshol amúgy is nyilván kell tartani.
A költségtérítés legjellemzőbb formája az, hogy az alkalmazott munkaadója érdekében például használja a személygépkocsiját, és a benzinköltséget, plusz 3 forintot kilométerenként költségként elszámolhat, és számára ezt az összeget megtéríti a munkaadója.
A visszaélések elkerülése érdekében, adminisztrációs kötelezettséget, azaz például úticélt, az ott fogadó személy kilétét a munkaadónál rögzíteni kell, és ezeknek az adatoknak a valódiságát az APEH még öt évig ellenőrizheti. Teljesen indokolatlannak véljük a párhuzamos nyilvántartás bevezetését.
(19.30)
Sőt, fokozza a nehézségeket, hogy eredeti költségbizonylat mindig csak egy van, és ezt nyilvánvalóan a munkaadó tartaná nyilván. Ha a munkavállaló nem képes eredeti számlával igazolni azt, hogy mennyi kiadása volt a kapott költségtérítéssel szemben - márpedig erre jó esélye van, különösen ha munkahelyet váltott -, akkor méltánytalan adóteher sújtja. Ezekkel a megfontolásokkal javasoljuk államtitkár úrnak újra végiggondolni azt, hogy a törvényjavaslat 18. §-ából kerüljön ki a „költségtérítés” kifejezés.
A másik módosító javaslatunk az ajánlás 31. sorszáma alatt található. Itt pedig a törvényjavaslat 18. § (4) bekezdése és (8) bekezdése jelölt részének a teljes elhagyását javasoljuk. Ugyanis értelmezésünk szerint ez arról szól, hogy a pénzügyi irányítás a jövőben adóval kívánná büntetni azt a helyzetet, ha valaki a kötelező várakozási idő leteltét követően, a nyugdíjkorhatár elérése előtt kívánna hozzájutni a tagsági viszonya alatt összegyűjtött megtakarításaihoz. A hozzájutás módja azonban a nyugdíjpénztár és a tag belügye, kívülről, az állam oldaláról ezt a felvétet akár lehetővé tenni, akár szorgalmazni súlyosan veszélyeztetné a nyugdíjpénztárak önálló cselekvési terét. Ugyanis a tagok a nyugdíjkorhatár eléréséig vállalják az előtakarékoskodást, de számtalan ok miatt - például huzamosabb ideig nem kapnak munkát, s emiatt nincs jövedelmük - rákényszerülhetnek az önkéntes nyugdíjpénztárban lévő megtakarításaik felélésére még a nyugdíjkorhatár elérése előtt. Minden nyugdíjpénztár a lehetőségei függvényében hitelt nyújthat a tagnak a már összegyűjtött megtakarítás erejéig és a nyugdíjkorhatár elérésének az időpontjáig. De véleményünk szerint nem lenne szabad még adózás árán sem lazítani a nyugdíj-előtakarékosság eddigi szabályain. A korhatár elérése előtti kivét esetén a kockázatot a pénztár viseli, nem pedig az állam. A Magyar Demokrata Fórum mindenképpen indokolatlannak tartja adózás révén tovább szűkíteni ilyen esetekben a nyugdíjpénztárak mozgásterét. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy az adó révén az állam előre lenyúlja azt a megtakarítási hányadot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ami mint idő előtti felvét esetén keletkező üzleti veszteség fedezete a nyugdíjpénztárt illetné meg.
Köszönöm az időtúllépést, elnök úr.
