LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az ajánlás 33. pontja alatt szereplő módosító indítványomat szeretném röviden indokolni. Itt azt javaslom, hogy a törvényjavaslat 18. §-ának (5) bekezdését hagyjuk el. Ugyanis összegezve, amennyiben ez nem történik meg, akkor bizony Unió-ellenes törvény születik, legalábbis ez a része erősen ellentétben van az uniós rendszerrel. Ha megmarad ez a szövegrész, abban az esetben a biztosítási bevételek és a befizetett díjak különbözetét, a 8-10 év alatt felgyülemlett hozamot utólag megadóztatja a pénzügyi kormányzat.
Ez a javaslat egyébként joggal veti fel az állampolgári jogok súlyos megsértését is, hiszen elsősorban az életbiztosításokból származó bevételek ügyében történik az, hogy sokan amiatt kötöttek életbiztosítást, hogy kihasználják a megtakarításnak ezt a formáját is. Ebben az esetben utólag változtat az állam a szabályokon, s az életbiztosítási szerződésekben leírt adómentes kifizetés ígéretét változtatja meg önkényesen.
Mindenütt a világban az életbiztosítás a már adózott jövedelmekből keletkező megtakarítás része, nem pedig eredeti jövedelem. A magyar adóhatóságoknak ugyan joguk van eltérni a megtakarítások uniós értelmezésétől, de akkor tegyék ezt meg nyilvánosan. Jelentsék ki, hogy a magyarországi pénzügyi irányítás nem az uniós gyakorlatot követi, mert nálunk az életbiztosítás bevételei nem megtakarítások, nem eredeti jövedelmek. Azaz olyan bevételek, amiből a ráfordítások levonása után fennmaradó összeg jövedelemként adózik.
Egyébként arra is lehetne gondolni, hogy ez a törvénymódosítás burkoltan a kamatadó sajátos formája lesz majd az életbiztosítási bevételekkel kapcsolatosan. Szakértőink joggal vetették fel azt a kérdést, hogy a megtakarítások számos válfaja közül miért éppen az ilyen biztosítások esetleges hozamait adóztatja meg az állam, és miért áll el a többi megtakarítási forma hozamainak megadóztatásától. Elméletileg ugyan joga van az államnak arra, hogy ezt a megtakarítási formát hátrányosan kezelje, és a hozamait adókkal büntesse, de bővebben kellene indokolnia ezt a megkülönböztető szemléletét, és semmiképpen nem utólag kellene ezt bevezetni.
A másik módosító javaslatom az ajánlás 45. sorszáma alatt található. Ezt is több fideszes képviselőtársammal együtt gondoljuk azonosan. Itt a törvényjavaslat 22. §-a (4) bekezdésének, illetve a (6) bekezdés b) pontjának az elhagyását javasoljuk, azzal az indoklással, hogy a családok életszínvonalát az esetek 25-30 százalékában határozza meg a kereset, 70-75 százalékban pedig az eltartottak száma. Családellenes szemléletet tükröz ez a törvényjavaslat, mivel eszerint adókedvezményre jogosulttá válik egy gyermeket nem nevelő, az átlagosnál lényegesen jobban élő, havi 300 ezer forintot kereső személy, viszont jogosulatlanná válik egy átlagos lakossági jövedelemszinten élő, két-három gyermekes család, ahol az anya időleterhelése miatt a családfőre nehezedik a jövedelmek megszerzése.
(20.50)
Jövedelemstatisztikai adatok szerint nem a tehetősek, hanem a családosok lakásszerzését nehezíti meg a beterjesztett változtatás, és ez tulajdonképpen már korábban, a lakásügyekkel kapcsolatos vitában is megerősítést nyert számomra.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
