SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Nem feltétlenül Tállai képviselő úr nógatásának engedve, de hadd beszéljek egy, a társaságiadó-törvényhez beadott módosító indítványomról, mely az ajánlás 98. pontja alatt található meg.
A kormány befektetésösztönző és versenyképesség-növelő szándékával teljes mértékig összhangban van az, hogy az adózás előtti eredményt időkorlátozás nélkül lehessen csökkenteni a veszteségek elhatárolásával, másként szólva a veszteséggel történő csökkentéssel. Azonban mind a jelenleg érvényben lévő törvény, mind az előttünk lévő törvényjavaslat az elhatárolás lehetőségét egyes esetekben hatósági engedélyhez köti, mivel az árbevétel és a költség bizonyos, ebben az esetben 50 százalékos arányához köti az elhatárolás lehetőségét hatósági engedély nélkül; más esetekben hatósági engedély szükséges.
Ha ez így van, márpedig így van, akkor nagyon lényeges, hogy mit értünk árbevétel alatt. Ez pedig különböző tevékenységeknél, különböző tevékenységet végző szervezetek, vállalkozások esetében más és más. Példának idézném, hogy gazdálkodó szervezetek esetén árbevétel alatt a számvitelről szóló törvény szerinti értékesítés nettó árbevétele értendő.
(21.10)
Ettől eltérő a befektetési vállalkozásoknál, még eltérőbb a kockázati tőketársaságnál, a kockázati tőkealapoknál, és persze teljesen eltérő a hitelintézeteknél és pénzügyi vállalkozásoknál. A hitelintézeteknél egyébként nem lehet veszteséget elhatárolni. Tehát különböző az árbevétel értelmezése. Így aztán a beterjesztett törvényjavaslat azzal, hogy az árbevételt jelöli meg viszonyítási tényezőnek, hátrányos helyzetbe hozza azokat a vállalkozásokat, amelyeknél bevételi szerkezetéből adódóan az árbevétel kisebb részarányt képvisel az egyéb tevékenységből származó bevételnél.
Azon vállalkozásoknak tehát, amelyek tevékenységi körüket tekintve nem sorolhatók tisztán pénzügyi, illetve befektetési vállalkozások közé vagy határesetek, a veszteségük elhatárolása legalábbis kétségessé vagy bizonytalanná válik; ugyanis a veszteség időbeli korlát nélküli elhatárolása azokban az esetekben, amikor törvény az elhatárolást adóhatósági engedélyhez köti, a gyakorlatban nem igazán tud érvényesülni. Az adóhatóság az engedélyt majdnem csak és kizárólag akkor adja meg, ha a veszteség egyértelműen elháríthatatlan külső tényezőkkel, például természeti katasztrófa, politikai katasztrófa, háború, belvíz, árvíz és a többi, ilyen jellegű tényezőkkel összefüggésben keletkezett. Minden egyéb esetben a tapasztalatok szerint elutasító határozatot hoz az adóhatóság, például, ha egy vállalkozás a tevékenységi körét szeretné bővíteni, és az új tevékenység miatt a vállalkozás adóalapja veszteséges. Ebben az esetben a veszteségelhatárolást az adóhatóság elutasíthatja, és az esetek többségében ilyenkor el is utasítja, arra való hivatkozással, hogy a vállalkozás rossz üzleti döntést hozott, ezért azután magára vessen.
Ebből következően azt gondolom - és erről szól a beadott módosító indítványom -, hogy tágítani kellene azt a kört, ahol nincs szükség hatósági engedélyre a veszteség elhatárolásához, ez pedig úgy lehetséges, ha az árbevétel helyett bevételről beszélünk. A módosító indítványom lényege tehát összesen két betű, az árbevétel helyébe bevételt képzelnék oda, és akkor mindjárt érvényesülni tudna az az egyébként nagyon helyes és támogatható szándéka a kormánynak, hogy a befektetéseket a veszteségek időkorlátozás nélküli elhatárolásával is, mármint a versenyképességet és a befektetésösztönzést, valóban ösztönözni tudja.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Tállai András tapsol.)
