HORVÁTH CSABA
HORVÁTH CSABA
HORVÁTH CSABA (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Házelnök Úr! Miniszterelnök Úr! Képviselőtársaim! Örömmel hallgattam a házelnök úr megemlékező szavait. Magam is a közelgő nemzeti ünnep kapcsán szeretnék szólni, mert úgy gondolom, a politikai megosztottság nem lehet akadálya annak, hogy itt, az ország házában egymást tisztelettel meghallgatva emlékezzünk meg az 1956-os forradalomról és szabadságharcról. Csalódott voltam, amikor kiderült, hogy idén már egyik ellenzéki párt sem akar a parlamentben ünnepi ülést, és így a politikai pártok nem tudnak együtt emlékezni.
Néhány héttel ezelőtt talán naivan azt gondoltam, rendbe hozhatunk ebből valamit, hogy megmutathatjuk a politikában csalódott embereknek, hogy mi, politikusok is tudunk felelősen a nemzet egységéért cselekedni. A II. kerület polgármestereként örömmel fogadtam a hírt, hogy október 23-án mindkét ellenzéki parlamenti párt első embere kerületünkben emlékezik meg a XX. századi magyar történelem azon eseményéről, amellyel néhány napra pozitív és jövőbe mutató módon léptünk ismét a világtörténelem színpadára. Feltételeztem, hogy Magyarország volt miniszterelnöke és igazságügy-miniszter asszonya egyetért velem abban, hogy az egységre vágyó polgároknak jelzés értékű lenne, ha a két jobboldali párt vezetője és a kerület fiatal baloldali polgármestere együtt ünnepelhetne. (Derültség az ellenzék soraiban.) Tévedtem. Tapasztaltabb politikustársaim arra sem méltatták fiatal képviselőtársukat, egy jelentős budapesti kerület polgármesterét, hogy reagáljanak leveleire. Az üzenet egyértelmű volt: nem szeretnék meghallgatni gondolataimat. Ezért gondoltam, hogy itt mondom el, amit szerettem volna megosztani a Széna téren emlékezőkkel. Reméltem, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr megtiszteli az Országgyűlést jelenlétével, és meghallgathatja, amit mondani szerettem volna. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból. - Dr. Áder János: Nem kíváncsi rá. - Varga Mihály közbeszólása.) Ahogy látom, képviselőtársam ma sem tisztelte meg a Házat. Sajnálom, de talán eljutnak hozzá is gondolataim. (Dr. Szakács Imre közbekiáltása: Személyeskedés!)
Tisztelt Ház! 1956. október 23-a a nemzeti összefogás pillanata volt. Ezért lenne jó most is a közös emlékezés. Akkor nem számított, ki honnan érkezett, ki milyen politikai irányzat követője volt, egy politikai eszme létezett: a nemzeti egység gondolata a nemzet érdekében. Ahogy Kassák Lajos írta ezekben a napokban: A csodálatos összehangolódás adja ennek a megmozdulásnak nagyszerű lélektani és erkölcsi jelentőségét. Mindenki, mindenki mintha a maga egyéni belátása szerint cselekedne, és nincs széthúzás.
Jó lenne, ha ez ma is igaz lenne. Akkor ez az ország egységesen a jövő felé fordult, az itt élő emberek le akarták zárni a múltat, hogy a jövővel foglalkozzanak. Szüleink, nagyszüleink olyan jövőben hittek, amiben amellett, hogy érvényesülnek a demokratikus elvek, hogy létrejön a nemzeti függetlenség, a magyarok szabadságban és jólétben élhetnek.
Amit '56 célul tűzött ki, azt a rendszerváltozás óta fokozatosan érte, éri el a magyar társadalom. A szabadság, a nemzeti függetlenség és a demokrácia már szilárd alapokon áll. A jóléti fordulat, a jóléti rendszerváltozás elkezdődött. (Zaj az ellenzék soraiban.) Egy dolog azonban hiányzik: a nemzeti egység. Jó lenne, hogy ha már a politikai egységet bizonyos politikusok, politikai erők ténykedésének köszönhetően nem tudjuk felmutatni, legalább ne osszuk meg a nemzetet. Törékeny az a politikai hatalom, az a pártvezetői pozíció, amely az emberek, a nemzet megosztására épít. Aki kisajátítja '56-ot, nemcsak a nemzeti ünnepet csúfolja meg, nemcsak megoszt, hanem a nemzetet, az országot, a köztársaságot is gyengíti. '56 emléke minden magyar emberé, '56 nem a politikáé, nem az államé, hanem az országé, az országban lakó embereké. (Zaj.) Senki nem veheti el a magyar emberektől csupán azért, hogy saját politikai céljaira használja fel.
És zárásként egy gondolat, amelyet egy éve hallottam itt Dávid Ibolyától: “Kötelességünk '56 tanulságát a jövőnk szolgálatába is állítani. Sorsot vállaló időben ugyanis kötelező az együttes gondolkodás, az egyeztetés a választási ciklusokon átmutató és túlmutató nemzeti értékek és érdekek mentén.”
Kérem azokat, akik nem fogadták el egy 33 éves baloldali politikus kinyújtott kezét, hogy a jövőben az idézett gondolat szellemében cselekedjenek, mert ezt várják el tőlünk honfitársaink.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
