FARKAS IMRE
FARKAS IMRE
FARKAS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, hogy a feketefoglalkoztatás felszámolása érdekében nagyon nagy lépésnek tartom ezt a törvényt. Ebből következik, a legfontosabb mondat ebben a törvényben számomra is a munkába lépést megelőző bejelentési kötelezettség megoldása.
Azt is nagy örömmel látom, hogy itt, a parlamentben minden párt egyetért ezzel az elképzeléssel, még ha többen aggályokat is megfogalmaznak ezen a téren. Hangsúlyozni szeretném azonban, nehogy rossz szájízünk legyen, hogy ez nem mindig volt így.
Néhány gondolatot mondanék az előzményekről. A rendszerváltás óta bizonyára sokan felvetették ezt a problémát, én csak azokat az elképzeléseket említeném meg, amelyeket magam is benyújtottam ezen a téren.
Például 1998-ban megkérdeztem az akkori minisztert, Harrach Péter urat, hogy a munkaerő-kereskedelem felszámolása érdekében milyen lépéseket terveznek tenni. Megmondom őszintén, a kérdésnek ez volt a lényege: a miniszter úr gyakorlatilag úgy tett, mintha meg se értette volna ezt a problémát. Ezt követően, 1999-ben törvénymódosító javaslatot nyújtottam be Jauernik képviselőtársammal a társadalombiztosítási ellátásokról szóló törvény módosításához, amiben azt javasoltuk, hogy a biztosított a jogviszony kezdetének számító napig nyilvántartásba legyen véve. Nagyon emlékszem rá, hogy kik voltak azok a képviselők, akik a mai ellenzéki, akkor kormánypárti oldalon teljesen lehetetlennek tartották ezt a megoldást, és nyilvánvalóan nem is fogadták el a javaslatunkat.
Amikor pedig ez a kormány megkezdte a működését, 2002 júliusában tettem fel kérdést, amelynek a lényege szintén: a társadalombiztosítás nélküli foglalkoztatás visszaszorítása érdekében tervezi-e a kormány az előzetes nyilvántartásba vétel bevezetését? 1998-tól kezdődően nem volt olyan, a foglalkoztatás ellenőrzéséről szóló, a munkaügyi ellenőrzésről szóló, a társadalombiztosítási ellátásokról szóló törvénymódosítás, amikor ezeket a kérdéseket ne vetettük volna fel.
Ezért én nagyon örülök annak, hogy most valóban olyan törvényjavaslat van előttünk, amelyik ezt a kérdést meg akarja oldani. Nagyon fontos kérdés ez, kedves képviselőtársaim, mert éppen megnéztem a történetét és az időrendjét annak, hogy mikor álltunk a legközelebb ahhoz a pillanathoz, amit most javasolunk, tehát hogy a munka megkezdése előtt megtörténjen a bejelentés - nem tudok olyan magyar törvényről, amelyik ezt megfogalmazta volna. A legközelebb az 1997. évi LXXX. törvénnyel voltunk ehhez, amikor 1998 januárjától kezdve néhány hónapig élt az a szabályozás, hogy három munkanapon belül kellett megtenni ezt a lépést. Ez volt a legközelebbi ezen a téren, és ezt követően a Fidesz-kormány azonnal módosította ezt a következő hónap 10. napjáig.
Ilyen előzmények után kerül sor erre a módosításra, és megmondom őszintén, kedves képviselőtársaim, nekem is vannak aggályaim a technikai kérdéseket illetően. Magam sem látom, hogyan fog ez megtörténni, hiszen a törvény valóban nagyon szűkszavú, szándékokat fogalmaz meg, és számomra sem tűnik ki belőle a technikai megoldás lehetősége. Így azután nem is tudom, hogy a munkáltatóknak majd milyen gondokkal kell szembenézniük, hiszen a puding próbája az lesz, ha megszületik az a rendelet, amelyik ennek a törvénynek az alkalmazásáról fog szólni. Én el tudom képzelni, hogy a munkáltatók széles köre fog majd ez ellen valamilyen módon tiltakozni, legalábbis azok a munkáltatók, amelyek nemcsak azt szavalják majd, hogy most egy újabb, gyors, plusz adatszolgáltatásra lesznek kötelezve, hanem azt is sokan be fogják látni, hogy ez a kérdés a feketemunka korlátozását fogja jelenteni.
Természetesen nem vagyok már olyan naiv, hogy azt higgyem, a feketemunka korlátozása vagy megszüntetése ezzel a törvénnyel egyszerre meg fog oldódni, mert számos olyan kérdés fenn fog maradni, amelyik nem megoldott. Tehát nem lesz közömbös, hogy munkaviszonyban vagy milyen formában fognak dolgozni az emberek, hiszen a munkaviszonyban történő foglalkoztatással szemben ma már számos olyan alkalmazási mód létezik, amelyik tág teret ad a munkáltatónak. Tehát lehet, hogy ennek a törvénynek majd lesznek olyan hatásai, amelyek kedvezőtlenek lesznek. Előfordulhat, hogy a munkáltatók egy része más alkalmazási formát fog majd választani ebben az esetben, hogy kikerülje ezeket a kérdéseket.
Bizonyára ez a törvény sem fogja megoldani, hogy milyen bér mellett fognak dolgozni az emberek, hiszen ez egy következő, nagyon érdekes kérdés, hogy mennyi bért fizetnek a dolgozónak, és mennyi a bejelentett munkabér. Ez a törvény erre nyilvánvalóan nem ad választ, de az egészen bizonyos, hogy magával a munkaviszony létesítésével kapcsolatban, hogy egyáltalán a társadalombiztosításnál be legyen jelentve a dolgozó, ezen a téren ez a törvény rendkívül nagy változást fog előidézni. Megmondom őszintén, a választási körzetemben is rengeteg hasonló problémával találkoztam az elmúlt években. Nagyon gyakori, hogy ma már a munkáltatónál és a munkavállalónál is ott van egy biankó munkaszerződés, amit bármikor beélesíthetnek. A dolgozó sokszor azt hiszi, hogy be van jelentve a társadalombiztosításhoz, és kiderül - néhány esetben ez a hozzáférés ma még sok dolgozó számára korlátozott -, hogy nincs bejelentve. Ezt a puszta tényt ez a törvény most meg fogja oldani, és én ezt örömmel üdvözlöm, ezért kérem képviselőtársaimat - bár úgy érzem, erre nincs őrült nagy szükség -, hogy ezt a törvényjavaslatot támogassuk.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
(12.40)
