HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ellentétben az előzőekben hallottakkal, az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülése és az esélyegyenlőség előmozdítása a magyar jogi szabályozásban nem előzmények nélküli, hiszen az alkotmány, illetőleg egyéb törvények, például a polgári törvénykönyv, a munka törvénykönyve, a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény is megállapítanak e szabályozási tárgyba tartozó rendelkezéseket. A meglévő szabályozás viszont nem használ egységes fogalomrendszert, nem biztosít megfelelő védelmet a jogsértésekkel szemben, ezért van szükség egy általános antidiszkriminációs törvény megalkotására, amely a már meglévő szabályokat koherenssé teszi, a még szabályozatlan kérdéseket rendezi. Megítélésünk szerint a szabályozási törekvés ebben az értelemben támogatandó.
Az Alkotmánybíróság is több határozatában már foglalkozott a kérdéssel, és lényegében az alapokat és a kereteket is kijelölte. Tekintettel arra, hogy az alkotmány 8. §-ának (1) bekezdése szerint az alapjogok tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége, amelynek keretében az államnak kell gondoskodnia az alapjogok védelme érvényesüléséhez szükséges feltételekről, továbbá az államnak kell megfelelő jogvédelmet biztosítania az emberi méltóságban sérelmet szenvedett személy számára, a törvényjavaslat egy törvényen belül szabályozza az egyenlő bánásmódra és az esélyegyenlőségre vonatkozó alapvető szabályokat. Nem elegendő ugyanis az eleve hátrányos helyzetben lévő személyek formálisan egyenlőként való kezelése, mert ez csak a hátrányos helyzetet konzerválná. Ahhoz, hogy e hátrányos helyzet ledolgozható vagy csökkenthető legyen, az államnak az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében bizonyos intézkedéseket kell megtennie és meghoznia.
Érdekes az a helyzet, hogy az esélyegyenlőség előmozdítását szolgáló intézkedések formálisan az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenthetik, hiszen egyes személyeket a többi személyekhez képest előnyösebb helyzetbe hoznak. Az Alkotmánybíróság szerint a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos.
A törvényjavaslat szerint az önrendelkezési jog, a személyhez fűződő jogok és a magánszféra sérthetetlenségéhez való jog szűk körben, alkotmányosan igazolható módon korlátozhatja az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését. A javaslat az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatban a jogrendszer egésze tekintetében általános jelleggel határozza meg az egyenlő bánásmód jogosultjait, kötelezetteit és az egyenlő bánásmód tartalmát, mindamellett biztosítva, hogy a jogsérelmet szenvedett minden esetben megfelelő közigazgatási jogi eljárás igénybevételével léphessen fel a jogsértővel szemben. Ennek megfelelően a javaslat foglalkozik a foglalkoztatásban, a szociális biztonság és az egészségügy területén, az oktatásban vagy a lakhatási ügyekben, illetőleg az áruk forgalma és a szolgáltatások igénybevétele során megjelenő hátrányos megkülönböztetéssel is.
A törvényjavaslat az esélyegyenlőséggel kapcsolatban egy keretszabályozást alakít ki úgy, hogy keretet biztosít azoknak az állami intézkedéseknek, amelyek a közösségi erőforrások leghatékonyabb felhasználását teszik lehetővé. A törvényjavaslat az egyes ágazati törvények és a javaslat fogalomhasználatát egységesíti, továbbá elvégzi az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó közösségi normák teljes körű harmonizációját.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat az általános rendelkezések, az I. fejezet rendelkezései 1-11. § körében határozza meg az egyenlő bánásmód követelményét, és meghatározza az összefoglaló fogalmakat, valamint az egyenlő bánásmód megtartására kötelezettek kettős körét is, de meghatározza azokat a jogviszonyokat is, amelyekre nem terjed ki az egyenlő bánásmód követelménye.
(18.50)
A törvényjavaslat taxatív módon felsorolja, majd meg is határozza az egyenlő bánásmód követelményét megsértő magatartásokat, ilyen a hátrányos megkülönböztetés, a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás. Az előnyben részesítés viszont az egyenlő bánásmód követelményének alkotmányos korlátja lehet akkor, ha az érintettek egyéni kvalitásait is figyelembe veszi, és nem biztosít feltétlen előnyt.
A törvényjavaslat az eddigi jogszabályokban meghatározott eljárások sorát egy új, e célra létrehozandó közigazgatási hatóság előtti eljárással bővíti, ezzel még nagyobb lehetőséget biztosítva az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti igények érvényesíthetőségének. E speciális szerv eljárásának a kezdeményezése nem zárja ki, hogy a jogsérelmet szenvedett személy más eljárást is indíthasson, például polgári peres eljárást.
Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy feltétlenül szükség van-e egy új közigazgatási szerv létrehozására, miért nem lehet e feladatot már működő közigazgatási szervhez telepíteni. A jelzett hatóság egy közigazgatási szerv, amely a feladata ellátása során az állami szervekkel és nem kormányzati szervezetekkel köteles együttműködni, és alapvetően az államigazgatási eljárásról szóló törvény alapján jár el, az egyedi ügyek kivételével a miniszterelnök által felkért tanácsadó testülettel együttműködve. A tanácsadó testületbe, a kérdés jelentőségét nem vitatva, miért nem az esélyegyenlőségi miniszter kéri fel a tagokat? A javaslat rögzíti a hatóság által külön-külön vagy együttesen alkalmazható szankciók körét is: a jogsértő állapot megszüntetésének elrendelése, a jogsértő magatartás további folytatásának megtiltása, a jogsértés tényének nyilvánosságra hozatala, 50 ezer forinttól 6 millió forintig terjedő bírság kiszabása, továbbá más törvényben meghatározott közigazgatási szankciókat is alkalmazhat.
A hatóság határozata ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek nincs helye, viszont a közigazgatási határozatokra vonatkozó általános szabályok szerint bírósági felülvizsgálatnak igen. A per a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékességébe tartozik. A hatóság és a társadalmi, valamint az érdek-képviseleti szervezetek ezekben az eljárásokban a jogsérelmet szenvedett fél meghatalmazása alapján általában képviselőként járhatnak el. A javaslat a bizonyítási terhet a jogsérelmet szenvedett félre vagy a közérdekű jogérvényesítésre jogosultra, az ügyészre, a hatóságra, a társadalmi és érdekképviseleti szervekre hárítja, vagyis nekik kell bizonyítaniuk a jogsérelem által bekövetkezett hátrányt. A másik fél még egy sikeres sértetti bizonyítás esetén is eredményes kimentési bizonyítást folytathat le, ha bizonyítani tudja, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, vagy az adott jogviszony tekintetében azt nem volt köteles megtartani.
A javaslat a III. fejezetben az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítését szabályozza az egyes területeken, így a foglalkoztatás, a szociális biztonság, az egészségügy, a lakhatás, az oktatás és képzés, az áruk forgalma és a szolgáltatások igénybevétele terén.
A IV. fejezetben a 31-35. § rendelkezik a részprogramokat is magába foglaló országos esélyegyenlőségi programról, melynek célja, hogy az élet valamennyi területén megelőzze a hátrányos megkülönböztetést, és elősegítse egyes társadalmi csoportok tagjainak esélyegyenlőségét. A programot, amely kormányzati intézkedések gyűjteménye, és forrásait a központi költségvetés fedezi, továbbá amelynek első ízben 2005. január 1-jén kell hatályba lépnie, az Országgyűlés - a kormány javaslatára - határozatban, kétévenként hagyja jóvá. A program teljesítéséről a kormány kétévenként tájékoztatást ad az Országgyűlésnek.
Az esélyegyenlőség erősítése érdekében a javaslat elrendeli, hogy az 50 főnél több munkavállalót foglalkoztató költségvetési szervek és a többségi állami tulajdonban álló jogi személyek kötelesek első ízben legkésőbb 2004. december 31-éig esélyegyenlőségi tervet elfogadni. De vajon miért csak ők? A javaslat leglényegesebb rendelkezései elfogadásuk esetén a kihirdetést követő 30. napon lépnek hatályba. Felhatalmazást kap a kormány a hatóság szervezetére és eljárására vonatkozó részletes szabályok rendeletben történő meghatározására. Tekintettel a szabályozás tárgyára és tartalmára, a Magyar Demokrata Fórum a felvetések ellenére, ha a módosító javaslatainkat befogadják, nagy valószínűséggel támogatni fogja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását.
De most hadd fogalmazzak meg néhány olyan dolgot, amely a Magyar Demokrata Fórum számára rendkívül fontos, és azt szeretnénk, ha a törvény ezekre is kiterjedne. Mi nagyon fontosnak tartjuk, hogy a hátrányos helyzetben lévők közül karoljuk fel azokat, akiknek a hátrányos helyzete a családi állapotukból, az anyaságukból, az életkorukból ered, ennek következtében megkülönböztetésektől szenvednek, vagy megkülönböztetéseket kell hogy elviseljenek. A Magyar Demokrata Fórum rá kíván világítani arra, hogy a közvetlen hátrányos megkülönböztetés nemcsak a társadalmi származásra, de a földrajzi és területi hovatartozásra is irányulhat. Az egyenlő bánásmód követelményének normatív szabályozása mindaddig nem lehet eredményes, amíg az nem épül be egy átfogóbb nemzeti programba. E törvénynek a társadalom valós állapotából kell kiindulnia, a tényleges szükségletekre kell reagálnia, és csak másodsorban kell az EU-elvárásokhoz idomulnia.
A Magyar Demokrata Fórum természetesen felállítja a saját prioritását, szem előtt tartva az egész ország érdekeit. Meg kívánjuk nevezni, hogy szerintünk mely célcsoportok vannak a legveszélyeztetettebb, a nemzet jövője szempontjából legveszélyeztetettebb helyzetben: azok a családok, amelyek nehéz sorban vannak a több gyerek miatt, a gyermekeiket egyedül nevelő anyák, az elszegényedő gyermekek, összességében a nagycsaládos háztartásban élők.
Fókuszálni kívánunk arra, hogy ezeknek a csoportoknak, társadalmi rétegeknek a helyzete javuljon, mert ha nem javul, akkor hiába beszélünk népesedéspolitikáról, hiába beszélünk arról, hogy a nemzet... Ha nem teremtjük meg annak a feltételeit, hogy a nagycsaládosok, akik vállalják a nemzet terheit, ne szenvedjenek hátrányos megkülönböztetést, akkor ez a törvény lehet, hogy sok mindent elér, de az általunk megfogalmazott alapvető célok teljesítésére nem alkalmas.
Befejezésül és összegezve még egyszer azt mondom, hogy a törvényjavaslat a szándékait, a megoldási módozatait tekintve általában támogatásra alkalmas, legalábbis a Magyar Demokrata Fórum ennek minősíti. Amennyiben a módosító javaslatainkat a törvényjavaslat előterjesztője befogadja, és az Országgyűlés többsége is befogadja, akkor a Magyar Demokrata Fórum ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását a fontossága miatt támogatni fogja.
Köszönöm szépen. (Taps.)
