FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jóléti állam ideje lejárt - ez Medgyessy Péter gondolata volt, és e gondolatot a baloldali kormány meg is valósítja a benyújtott költségvetés segítségével. Egy évvel ezelőtt a tisztelt kormány által beterjesztett költségvetési vita során úgy fogalmaztam, hogy az a száz nap alkonya. Véleményünk szerint az is volt.
A felelőtlenül, kellő megalapozottság nélkül végrehajtott 2002 közepi, az önkormányzati választások megnyerése érdekében eszközölt parttalan osztogatás messze meghaladta a magyar nemzetgazdaság teherbíró képességét. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy az enyhe megszorításokat tartalmazó, közkiadási szempontból pazarló és a gazdaság versenyképességének erősítéséről megfeledkező 2003. évi költségvetés nem termeli meg az osztogatás fedezetét, és az ország lecsúszik a fenntartható növekedési pályáról.
(12.50)
Az eredmények ismertek. Az elmúlt tíz hónap alatt az összes makrogazdasági mutató látványosan romlott, a társadalom- és gazdaságpolitikát sodródás jellemzi. A kormány, az MSZP-SZDSZ felelőtlenségének, felkészületlenségének árát a lakosság, az elbocsátásra váró köztisztviselők és közalkalmazottak tízezrei, a vállalkozások, vagyis az ország fogja megfizetni. (Dr. Géczi József Alajos: Jól meg van írva!)
A kormány mindemellett egészen nyár közepéig nem akarta tudomásul venni, amit az országon belül és kívül pártszimpátiától függetlenül minden közgazdász tudott: baj van, sürgős beavatkozás szükséges az elkövetett hibák helyrehozása érdekében. A miniszterelnök a szekszárdi hídavatáson még ekkor is folytatta osztogató retorikáját, igaz, ekkor már csak a kilincsek és villanykapcsolók elérhetőségéről beszélt, merthogy ennyi maradt a perspektívából. (Derültség az ellenzéki sorokban.) Aztán megkezdődött az eszmélés, a 2004. évi adó- és költségvetési tervek kaotikus elkészítése. Tavaly úgy éreztük, hogy azt a költségvetést már nem lehet alulmúlni, de sajnos most is tévedtünk; most egy újabb szociálliberális költségvetés tervezete van előttünk, és így most már láthatjuk, hogy ehhez képest tavaly egy gazdaságpolitikai gyöngyszemet tárgyalhattunk meg.
Mi is jellemzi ezt a költségvetési törvénytervezetet? A társadalom- és gazdaságpolitika koncepciótlansága; a tényektől való elrugaszkodás, azok nem ismerete; az előkészítettség, az átgondoltság hiánya; a makroparaméterek ismételten rossz prognózisa; ragaszkodás a lehetetlenhez, a hamis jóléti retorikához; napi rögtönzés a lyukak betömésére; elképzelés hiánya a versenyképesség növelésére; a szerényebb jövedelmű rétegek terheinek átlagon felüli növelése, a népesedés- és családpolitika súlyos problémáinak figyelmen kívül hagyása; a lakosság egészségi állapotának az egészségügy alulfinanszírozásán keresztül történő elhanyagolása; a nyugdíjak konszolidációjáról való megfeledkezés; az önkormányzatok önállóságának pénzügyeken keresztüli korlátozása, a vidék Magyarországának ellehetetlenítése; az EU-csatlakozás előtt az agrártársadalom gondjainak figyelmen kívül hagyása; általában a nemzeti vállalkozások gondjainak figyelmen kívül hagyása most, a csatlakozás küszöbén; a közigazgatás, az intézményi rendszer nem kellő felkészítése az EU-követelmények teljesítéséhez, a strukturális és kohéziós alapokból igénybe vehető források megszerzéséhez; tanácstalanság az államháztartási reformban, a közigazgatási logisztikában; a fűnyíróelv előkészítetlen alkalmazása a közszektorban; zavaros, társadalom- és versenypolitikai szempontokat figyelmen kívül hagyó, nagymértékű módosítások az adórendszerben.
Összességében: az adó- és járulékterhek súlyos növelése; a centralizáció és újraelosztás jelentős emelése, azaz a piac szerepének és motiváló hatásának indokolatlan csökkentése; az elmúlt másfél év elkövetett hibáinak elhallgatása, a tanulságok figyelmen kívül hagyása; a kormányon belüli, a koalíción belüli, a kormány és a kormányfrakciók közötti egyeztetés, egyetértés hiánya és az ebből eredő káosz; az államadósság növelése, az állami és önkormányzati vagyon felélése.
És mindezek mellett a költségvetési törvényjavaslat legfőbb eleme a csodavárás, nevezetesen, hogy a nemzetgazdaság helyzete mindezek ellenére jelentősen javulni fog. Kérdezem én: mitől?
Tisztelt Ház! Itt természetesen csak néhány fontos elemet soroltam fel a költségvetési tervezet jellemzőiről, a sor még folytatható lenne. Alapvetően ez egy komoly restrikciót tartalmazó költségvetés, ami, őszintén szólva, a kormány elhibázott politikája és gyenge gazdaságpolitikai felkészültsége következtében bizonyos mértékig indokolt. A tisztelt kormány ezt valószínűleg a nála megszokott, hagyományőrzésen alapuló, dialektikus szóalkotással jóléti restrikciónak nevezi, hogy pozitív hangulatot adjon a negatív fordulatnak. A miniszterelnök Szent Istvánkor mindenesetre igazat szólt, amikor azt mondta, hogy a jóléti állam ideje lejárt - sajnos csak Magyarországon, és szerencsére csak 2006-ig, erről szól ez a törvényjavaslat.
A költségvetés a közszektor megtakarításairól is beszél. A maga kapkodó és szervezetlen módján ennek érdekében a kormány tesz is valamit, ugyanakkor az újraelosztási arány jelentősen emelkedik, és az állami működés funkcióira 10,9 százalékkal több van 2004-re beállítva, ami nem kis ellentmondás az ígéretekkel szemben. A gazdaság dinamizálására, a gazdasági teljesítmények növekedésére azonban csak szerény elképzelések vannak a már évek óta megszokott útépítési ígéreteken kívül. Egy jó gazdaságpolitika hasonló helyzetben adócsökkentést, államháztartási költségcsökkentést és kínálatösztönző gazdaságélénkítést tervezne, természetesen átgondoltan és nem improvizatív módon. A törvényjavaslat elfogadása következtében szerencsés esetben lassul a gazdaság állapotának romlása, de mást nem várhatunk - ettől a kormánytól eddigi tevékenysége alapján már ez is szinte várakozáson felüli eredmény.
Tekintsük át röviden a költségvetés sarokszámait! Ezek megítéléséhez feltétlenül szükséges lenne pontosabban ismerni a 2003-as jelen esztendő várható végszámait, ami ma, úgy látszik, nehezen megoldható feladat a kormány számára. A makroszámokkal kapcsolatos előrejelzések a kormány gyenge teljesítményének következtében az év folyamán hónapról hónapra változtak, de főleg romlottak.
A kormány az év elején teljesen irreálisan 4,5 százalékos éves növekedést várt. Az MDF jelezte, hogy ennek az osztogatás ellenére sincs meg a keresleti alapja, a beruházások pedig forrás hiányában mind a központi költségvetési, mind az önkormányzati szektorban jelentősen lelassulnak majd; a vállalkozói szektor pedig elbizonytalanodott, a beruházásait visszafogja, nettó hitelezői pozícióba került, és nem várhatók exportsikerek sem.
Miből következne tehát a jelentős növekedés? A kormány egy darabig kitartott kedvenc száma mellett, a 4,5 százalék mellett, majd 4 százalék, ősszel 3,5 százalék - a legutóbbi napokban megírt kötetben már 3-3,5 százalékról beszél csak, a második negyedévig 2,4 százalékos, az elmúlt tíz esztendő mélypontját jelentő növekedés után ez egy kicsit naivnak tűnik.
Az MDF szakértői úgy vélik, a növekedés inkább 3 százalék alatt, mint felette lesz, és ezt a vélekedést számos független gazdasági elemző is osztja. Ennek következtében az önök által 2004-re tervezett 3,5 százalékos növekedést is célszerű lenne 3 százalékosra módosítani. Igaz - csakúgy, mint tavaly -, a kötetben ismét megjelenik a kormány azon reménye, hogy a hazai gazdaság növekedésére meghatározó, befolyást gyakorló világgazdaság élénkülésében bízik. Ennek vannak jelei az USA-ban és Távol-Keleten, de Európában és ezen belül Németországban ez még nem mutatkozik, így a kormány egy csodavárás állapotába került, és ezt tükrözi a költségvetése.
A másik fontos kérdés az államháztartás hiányának várható alakulása. Az inkább vágyakat, mint realitást tükröző 4,5 százalékos, 2003. évre tervezett hiányt ma már túlléptük. A pénzügyminiszter a várakozásokat előbb 4,8 százalékra, majd - idézem -: “ennél valamivel többre” módosította -, hogy mennyire, ezt sosem tudtuk meg. Az MDF úgy véli, hogy a hiány 2003 végén 5,5-6 százalék körül fog alakulni, és ez illuzórikussá teszi a 2004-re várt 3,8 százalékos elvárást. Szerencsés esetben a 2004. évi várható államháztartási hiány 4,5-4,8 százalék körül lesz.
A várható infláció is alul van becsülve a költségvetési törvényjavaslatban. Az áfakulcsok változása, a jövedéki adók módosítása, az új adók bevezetése, az energia, a közlekedés, egyes szolgáltatások és más fogyasztói árak emelése, a forint árfolyamának tervezett alakulása, az államháztartás várhatóan magas hiánya mind azt mutatja, hogy az infláció a tervezett 5,5-6 százaléknál magasabb lesz: 6,5-7,5 százalékos áremelkedést valószínűsítünk.
A fentiek következtében a költségvetésben szereplőnél alacsonyabb beruházási, állóeszköz-felhalmozási hányadot valószínűsítünk, mert a nemzetgazdaság egyensúlya, a tervezettnél alacsonyabb növekedés, a magas hiány, a rosszul megtervezett kiadások következtében nem várt, pontosabban a kormány által nem várt problémákat fog okozni, és ezért - csakúgy, mint az idén - az állami beruházásokat, ezen belül különösen a tervezett autópálya-építést fogják visszafogni.
A költségvetés egyik legnagyobb vesztese a jelenlegi tervezet szerint a helyi önkormányzatok; költségvetésükből ma mintegy 100 milliárd forint hiányzik ahhoz, hogy feladataikat az elvárt színvonalon meg tudják oldani, és a béreket fizetni tudják. Az sem valószínű, hogy a lakástámogatások drasztikus csökkentése, a telekárak 25 százalék áfával való megterhelése továbbra is az elmúlt évekhez hasonló lendületben fogja tartani a lakásépítést.
(13.00)
A költségvetési törvényjavaslat 2004. évi foglalkoztatásbővítési előirányzata indokoltan szerény, nulla növekedést prognosztizál a foglalkoztatottak számában. Várakozásaink szerint ez a szinttartás nem reális, a foglalkoztattak száma 2004-ben csökkenni fog. Igaz, hogy nem ismerjük a közszektor tervezett létszámcsökkentésének pontos számát, ezt a kormány világosan - újabb szokásainak és bizonytalanságának megfelelően - nem fogalmazta meg, de tudjuk, hogy a központi közigazgatás és háttérintézményeinek tizedelése megkezdődött, és az önkormányzatokkal szembeni elvárás 6 százalékos leépítés. Mindezek következtében mintegy 50-60 ezer ember kerülhet utcára 2004-ben. Tudjuk, hogy a Magyar Posta Rt. és a MÁV is jelentős létszámleépítést tervez, és a nagy külföldi cégek kivonulása sem fejeződött még be.
A beruházások várható alakulását és azok munkahelyteremtő hatását már érintettük. Negatív várakozásokat tesz indokolttá, ha megnézzük a GKM beruházásösztönzési, turisztikai, valamint kis- és középvállalkozási célelőirányzatát, ami a korábbiakhoz képest - különösen reálértéken - jelentős csökkenést mutat. 2004-ben tehát komoly foglalkoztatási gondok elé nézhetünk.
A kormány az elmúlt évek megalapozatlan bérpolitikája után most csak a bérek szinten tartását tervezi. Ez a bérpolitika ugyanúgy rossz, mint az előző két év kétszámjegyű bérnövekedése volt. Egyetértünk azzal, hogy a bérnövekedés csak a termelékenység és a GDP növekedésének megfelelően mehet végbe, de ezeket ugyanakkor követni is kellene.
A jövedelemcentralizáció a tervek szerint 1,4 százalékkal, 44,2 százalékra növekszik, ami egyértelműen az adó- és járulékterhelés jelentős növekedésének a következménye. A kormány tehát feladta adócsökkentési programját. Az állam szerepe a gazdaságban tovább növekszik, az államháztartás költségei magasak maradnak, ezt mutatja az újraelosztás GDP-n belüli arányának a tervek szerinti 0,7 százalékos növekedése.
Amennyiben a hiány meghaladja a tervezettet, és ez valószínűleg be fog következni, akkor az újraelosztás mértéke 50 százalék fölé fog kerülni. Az államháztartás bevételei folyó áron 14 százalékkal, kiadásai 12 százalékkal fognak nőni. Állami működési funkcióra 10,9, jóléti kiadásokra 9,2 százalékkal többet javasol a költségvetésben. Mindez nem jó hír a piacgazdaság működése, az ország motivált fejlődése szempontjából, és nagyon távol áll a kormányprogram, illetve a koalíciós pártok programjainak ígéreteitől, ez egy jelentős visszalépés, és ez nem haladás.
Tisztelt Ház! Az adókról és a járulékokról feltétlenül szükséges beszélni, hiszen ez a bevételi oldalát adja a költségvetésnek. A benyújtott és most tárgyalt, az adókról és járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvényjavaslat, illetve az ehhez kapcsolódó új adókról szóló törvények mutatják legjobban a kormány felkészületlenségét és tanácstalanságát.
A nyár óta tartó felelőtlen ötletbörze az osztogatás következtében keletkezett 600-800 milliárd forintos költségvetési lyuk betömésére világosan mutatja, hogy a kormány képtelen átgondolni a társadalom és a gazdaság helyzetét, képtelen tervezni, előre gondolkodni. Ez a folyamat, amit nyár óta megélt az ország lakossága, mutatja legjobban, és ezt erősítik meg a költségvetés kiadási oldalának tervszámai is, hogy a Szocialista Pártnak sosem voltak és ma sincsenek világos értékpreferenciái. A szocialista felfogásra általában jellemző kisember-központúság egyszerűen eltűnt. Ez így egy jövőkép nélküli, pusztán a hatalomért küzdő szövetség, amit jobbára csak a múlt köt már össze.
A kormány még ma sem hagyott fel az elképesztő következményekkel járó, átgondolatlan forráskereséssel, a lakosság, különösen a szerényebb jövedelmű rétegek felelőtlen riogatásával. Az elvonási ötletbörzével minden társadalmi réteget sikerült megrémíteni. Ezek közé a javaslatok közé tartozik a nyugdíjasok jövedelmének magasabb adóztatása, a kistulajdonosokat és nagyokat érintő 2 százalék ingatlanadó, energiaárak és azok 25 százalék áfája, a tervezett visszalépés az szja-kulcsokban, a lakáshitel plafonjának variációi, a tömegközlekedés 25 százalék áfája, újabb adókulcsok bevezetése s a többi.
Ide sorolom a költségvetési törvényjavaslat 98. §-ában szereplő, minden szolidaritási meggondolást nélkülöző táppénzcsökkentési gondolatot is, beleértve a passzív táppénzjogosultság időtartamának tervezetét is. Ennél az elképzelésnél csak annak az ország lakosságát egységesen táppénzcsalónak nevező indokolása volt az elképesztőbb. Elképesztő felelőtlenség, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ország lakosságának közismerten rossz egészségi állapota mellett egy ilyen, minden állampolgárt érintő kérdést csak úgy hirtelen, érdemi indoklás nélkül elő lehet vezetni a kormányzatnak. Amit itt elmondanak, az a közigazgatás tehetetlenségének, felkészületlenségének és az önök társadalmi érzéketlenségének a beismerése.
Egy ilyen javaslatról tárgyalunk, miközben a kormánypropaganda a jóléti ráfordítások növekedéséről, az esélyegyenlőség javításáról szól. Hozzáteszem, és ez is a fokozott szolidaritás érzéketlenségéhez tartozik, hogy az egészségügyet egyértelműen diszpreferálja ez a költségvetés, a táppénzhelyzet tehát nem javul, hanem romlani fog. Remélem, végül nem fog kiderülni, hogy ezért a javaslatért is valamelyik szóvivőnek kell vállalnia a felelősséget, normál körülmények között ugyanis a költségvetési törvényjavaslatért a miniszterelnök és annak kormánya felel.
Mindez mutatja, hogy a kormány valóban nem látta az ország év eleje óta rohamosan romló makrogazdasági helyzetét, ő volt egyedül, aki elhitte saját demagóg szólamait, és nem gondolkozott egy koherens, a stabilitás és növekedés irányába mutató új gazdaság- és társadalompolitika kialakításán. Ma úgy tűnik, hogy a felsorolt adómódosítási gondolatokat elvetették, de valamennyien tudjuk, hogy ezek az intézkedések többé-kevésbé előkészítettek, és bármikor újra elővehetők.
A ténylegesen benyújtott adóváltozási törvényjavaslatok sem jobbak az elvetetteknél, végül is 700-800 milliárd forint sarc elvtelen megszerzését célozzák meg. Azért elvtelenek ezek a módosítások, mert érdemi társadalom- és gazdaságpolitikai üzenetük nincs, az adóztatás szerkezete nem közeledik az EU országainak bevételi arányaihoz.
Nagyarányú változás történik a magyar adóztatásban, több új adót vezetnek be. A törvényjavaslatok visszalépést jelentenek a rendszerváltás óta kialakult adórendszerben. Az elvonás most ugyanolyan parttalan, mint az osztogatás volt 2002 közepén, csak most a vélt, gyengébb ellenállás irányába megy, észrevétlenségre törekszik. Összefoglalva: az adómódosításokról megállapítható, hogy ilyen mértékű adóemelésre a rendszerváltás óta eltelt közel 15 esztendőben még nem volt példa.
A kormány saját bevallása szerint 550, az MDF elemzése szerint 700-800 milliárd forintot kíván elvonni az új adó- és járulékrendszerben a magyar társadalomtól, hogy a saját maga által okozott nemzetgazdasági problémák egy részét orvosolja. Ez minden állampolgár számára, beleértve a ma születetteket és legidősebbeket is, átlagosan 70-80 ezer forint többletterhet fog jelenteni 2004-ben, ha ez egyáltalában elegendő lesz a helyzet megoldására. Elképzelhető, hogy a reáljövedelmek lépést fognak tartani az újra felszökő inflációval, de a kiadások között az adókötelezettségek teljesítése sokkal többet fog kitenni, mint eddig. Mindennek következtében az elfogyasztható javak, a megtakarítások és befektetések mennyisége a lakosság esetében szűkülni fog, más szóval: a reáljövedelmek csökkenni fognak. Ezt restrikciónak nevezik.
Az intézkedések különösen sújtani fogják a szerényebb jövedelmű rétegeket, ezektől jövedelmük arányában nagyobb elvonásra kerül sor, és megpróbáltatásokat jelentenek a középosztály, különösen az alsó középosztály számára. A gyermekeket nevelő családokról a kormány intézkedéseiben megfeledkeznek, ők a nagy vesztesek közé sorolhatók.
Tisztelt Képviselőtársaim! Melyek a fontosabb bevételi adóváltozások? A koalíció most elég sajátosan azért ünnepelteti magát, mert a kormány akarata ellenére nem enged visszavonni egy 2002-ben hozott és csak 2004. január 1-jén hatályba lépő szja-kulcsváltozást. Szerencse, mert különben egy igen érdekes kormányzati gyakorlat alakulhatott volna ki a következő két esztendőben: a kormány rendszeresen hoz egy év távlatában életbe lépő vonzó törvényt, ünnepelteti magát, majd amikor eljön a hatálybalépésének az ideje, gyorsan visszavonja azokat. Mindenesetre úgy tűnik, most az szja-kulcsokhoz nem nyúlnak, ami, mondjuk, 140 milliárd forint adómegtakarítást jelent a lakosságnak. De csak jelentene, a visszavonás másként történt: 1 százalékkal növekszik a társadalombiztosítási befizetés, törlik a nyugdíjjárulék- és nyugdíjpénztári befizetés és szolgáltatás kedvezményét, nem valorizálják a családi adókedvezményt és másokat, harmadára csökken a lakáscélú hiteltörlesztés adókedvezménye.
Tehát a kedvezménycsökkenés összesen 126,7 milliárd forint lesz, a járulékemelés 74,6 milliárddal forinttal terheli a lakosság jövedelmét, vagyis a 140 milliárdos adócsökkentéssel szemben 201 milliárd többletelvonás áll ebben a költségvetésben.
(13.10)
Vajon ezen mit ünnepel, tisztelt képviselőtársaim, a jelenlegi kormány?
A magyar társadalom terheit leginkább növelő tétel az áfakulcsok módosítása. Az áfán keresztül történő jövedelemelvonási többlet minimum 250 milliárd forint lesz. A pénzügyminiszter úr nyilatkozata szerint az áfaemelés egyes rétegekre gyakorolt hatása csak tized százalékokkal tér el. Ez egészen nevetséges állítás, hiszen a szerényebb jövedelmű rétegek fogyasztásának szerkezete érdemben tér el a jómódúakétól. A pénzügyminiszter úr talán még emlékezhet tanulmányaiból az Engel-törvényre - ez nem Engels-törvény, hangsúlyozom -, az Engel-féle keresletkielégítési görbére, és most éppen a kedvezményes, a szociálpolitikai meggondolásokból ide sorolt termékek adókulcsa növekedett meg, a magas kulcs változatlan maradt. Az érintett termékek a szegényebb rétegek, a gyermekeket nevelő családok, a nyugdíjasok fogyasztásában 40 százalékkal többet tesznek ki, mint a felső egyharmad esetében, vagyis újabb elszegényedési folyamatot indított el a kormány.
Tisztelt Ház! Én itt a tervezett adómódosításoknak csak néhány fontos elemét emeltem ki. Úgy vélem, hogy ez is elegendő annak belátásához, hogy ennek az új adórendszernek a törvénytisztelő emberek körében csak egészen kivételes esetben lehet nyertese, de véleményünk szerint nem lesz olyan.
Az adóváltozások kevésbé érintik a vállalkozásokat, ezen belül is a nagyvállalkozásokat. A társasági adó 18 százalékról 16 százalékra csökken, ami 40 milliárd forint megtakarítást jelent, azaz jelentene, az új adók azonban ezt semlegesítik, mivel az innovációs adó 24 milliárdot, az új ökoadók 25 milliárdot, az energiaadó 13 milliárdot, a cégautóadó kétszeresre történő emelése újabb 13 milliárdot von el tőlük. A területen kívüliséget élvező cégek adója nem növekszik. Az elvonás tehát a vállalkozások esetében is nagyobb lesz, mint a kulcsváltozás kedvező hatása. A természetbeni juttatások szja-köteles körbe kerülnek, ami a cégek számára drága megoldás, kedvezőtlen munkatársaik motiválása szempontjából. A cégbejegyzési illeték minden vállalkozási formára vonatkozóan jelentősen emelkedik, és fix összegű lesz. Ez igen nagy terhet jelent a vállalkozásoknak, és a magas költségek következtében indokolatlanul beszűkíti a mozgásterüket a cégek rugalmas változása terén is. A párt- és kormányprogramokkal ellentétben nem folytatódik a Horn-kormány által bevezetett és nagy terhet jelentő egészségügyi hozzájárulás csökkentése sem az ígéretekkel szemben. Most már csak az a kérdés ezek után, hogy mitől lesz versenyképes a vállalkozás és egyáltalán Magyarország.
A költségvetés kiadási oldalairól néhány szóban. Az elmúlt három év költségvetési politikája nem segítette elő az egészséges gazdasági növekedést, a nemzetgazdaság letért a stabil növekedési pályáról. Az elmúlt évek túlzott keresletélénkítő politikájának korrekcióját, visszafogását most a kormány a személyi jövedelmek visszafogásával és a fogyasztás adóterheinek növelésével kívánja ellensúlyozni a költségvetés bázisának csökkentése mellett. Mivel az adó és más elvonások 7-800 milliárd forintot, a költségvetés kiadáscsökkentése elvben 300 milliárd forintot jelent, a visszafogás összességében körülbelül 1000 milliárd forint lesz. Ez a GDP 5 százaléka. Ezt más országokban kemény restrikciónak nevezik, nálunk valamiért jóléti fordulatnak.
A költségvetési kiadások tervezésekor nem álltak a PM rendelkezésére azok a reformkoncepciók, amelyek megvalósítása a következő év, évek feladata, mondja az ÁSZ, és így különösen bonyolultnak minősíti a tervezőmunkát. Ezzel mi is egyetértünk, és ez egyben minősíti a kormány munkájának a színvonalát is.
Fontos koalíciós ígéret az olcsó állam létrehozása. Az előterjesztett javaslatot olvasva azonban azt látjuk, az olcsó állam drágább lett. Az állami működési funkció kiadási előirányzatai, mint már korábban említettem, 10,9 százalékkal, azaz 150 milliárddal nőnek. Ezen belül a törvényhozó és végrehajtó szervek előirányzata 14 százalékkal emelkedik, vagyis a bürokrácia örvendetesen virulens marad. Az MSZP-SZDSZ-kormányzat egy éve alatt drágább lett az állam, 2003 augusztusáig 35 ezer fővel nőtt a közszektorban foglalkoztatottak száma. Ennek a 2003. évi költségvetést terhelő többletköltsége több mint 100 milliárd forintra tehető. Augusztusban hirtelen szemléletváltás történt, most gyors, az elbocsátandók számára és minden tisztességes ember szemében fájdalmas, drága, fűnyíróelv alapú, várhatóan 50-60 ezer embert és családját érintő leépítés kezdődik, sok helyütt már meg is kezdték ezt. A kormány nemrégiben tárgyalt a közszolgáltatók átalakításának koncepciójáról, és várhatóan egy év múlva készül az új törvény, ami a jelenlegi öt törvény és 110 végrehajtási utasítás helyébe lép majd. Tavaszra kell felmérni, hogy milyen feladatok hárulnak az államra, és ehhez kell a létszámot majd megtervezni. A tizedelés ezt azonban megelőzi. Kérdés, hogy ésszerű-e ez így. Normális munkavégzés mellett előfordulhat-e ilyen fordított sorrend? Várható-e, hogy a négyévente szokásos kirúgásokat figyelembe véve kialakul egy színvonalas magyar köztisztviselői, közalkalmazotti réteg? Ép ésszel a válasz az, hogy nem. Ilyen körülmények között különösen elfogadhatatlan, hogy a törvényben nem jelenik meg az előírt bontású létszámkeret.
S néhány szó a jóléti politikáról. A kormány érdemi lépéseket nem kíván tenni a romló népesedési folyamatok és a társadalom legszegényebb rétegét jelentő, gyermekeket nevelő családok helyzetének javítására. Családpolitika helyett szegénypolitikát folytat a kormány, pedig egymástól függetlenül mindkettőre talán szükség lenne. A családi pótlék és a gyermekeknek járó támogatások összesen 6,5 százalékkal növekednek, ezen belül a családi pótlék csak 5,5 százalékkal, úgymond, reálértéken marad, holott a kormányprogram ennek folyamatos növelését ígérte. Ezt 2004-ben legalább 20 százalékkal emelni kell, ha már a családi adójóváírás emelését ellenzi a koalíció. A lakástámogatást már érintettem; összességében a kamattámogatási rendszer feltételeinek durva romlása miatt itt is csökken a támogatás. A bérlakásprogram 7 milliárdos támogatása szerény. A gyermekvállalási szabadságról visszatérő szülők részmunkaidős foglalkoztatása tárgyában nem történt semmilyen előrelépés.
A nyugdíjak emelése a svájci indexálás szerint történik, januártól alacsony paraméterekkel, de ebben, ha kell, lesz kiigazítás az év folyamán. Ez legfeljebb a törvények betartását jelenti, és belátom, a zárszámadási tapasztalatokat is figyelembe véve, ez nem kis dolog a mai kormánytól, de szociális érzéketlenséget is mutat sajnos. Az MDF javasolja, hogy a kormány 2004. V. hó 1-jei időponttal hajtson végre egy mindenki számára egységes, havi 10 ezer forint emelést jelentő konszolidációt, építse ezt a költségvetésbe; ez a közalkalmazottaknál és köztisztviselőknél, a minimálbérből és más területen élőknél már megtörtént.
Az egészségügy a költségvetésben egyszerűen elfelejtődött. A konszolidált egészségügyi ráfordítások 1,5 százalékkal növekednek, vagyis 5 százalék körüli csökkenéssel számolhatunk az ellátásban 2004-ben. A GDP-arányos ráfordítás 4,8 százalékról 4,4 százalékra csökken, holott a kívánatos egy jóléti államban 6,5-7 százalékos lenne. A kórházi tevékenységek, a közegészségügyi tevékenységek ráfordításai nominálértéken is jelentősen csökkennek, csak a háziorvosi és gyermekorvosi szolgálat helyzete javul. Ez azért lehet így, mert a betegeknek mint csoportoknak nincs kellő erejű érdekérvényesítő képessége. Várom, hogy a szűkmarkúság indoklásaként az illetékes politikus most a szimulánsok országának nevezzen majd mindenkit.
A társadalombiztosítási alapok hiánya a központi költségvetés támogatása nélkül tovább növekszik, 599 milliárd forint, és a 2004. év végi adat már ma is láthatóan rosszabb lesz; elég, ha csak a 2003. évi ténylegeshez képest növekedést nem tervező gyógyszerkasszára gondolunk. Ez a koncepció így botrányos. Három lehetőség van: vagy az állami gyógyszertámogatás marad, és a lakosságnak lesz drágább, vagy a beteg nem vesz gyógyszert a kormány nagyobb dicsőségére, vagy végül az állam mégis a zsebébe, azaz a zsebünkbe nyúl. Ne feledjük el, az áremelkedést nemcsak a gyártók generálják, az állam 5 százalékos áremelést hajtott végre áfakulcs formájában!
(13.20)
Ideje lenne felülvizsgálni a rendszert, hatékonyságát, feladatait és finanszírozását, meg kellene kezdeni az alapok reform értékű átalakítását, mert a jelenlegi rendszer nem nélkülözi a szürrealista elemeket sem. Időnként a kormányok csökkentik a járulékot, de ez csak látszatmegoldás, mert csak az alapok hiánya növekszik meg, amit a költségvetés a társadalom más adóiból pótol.
Néhány szó a gazdasági funkciókról: a gazdasági területen az idei évhez képest a ráfordítások valamelyest emelkednek, de nominálértéken így sem érik el a 2002. évi szint 80 százalékát sem; vagyis reálértéken a két év előttinek 70 százalékán fognak megvalósulni. A megvalósítás fő területei a GKM és az FVM. A mezőgazdaság összetett problémáit külön felszólalásban fogjuk össze, én csak annyit mondok, hogy ez a törvény egyik leggyengébb, legdrámaibb fejezete. A GKM-fejezet 2004. évi költségvetési előirányzata összességében rendkívül elnagyolt, fontos gazdasági célokra csökkenő ráfordításokat tervez, sok bizonytalanságot tartalmaz, és utólagosan nehezen számon kérhető részeket tartalmaz.
Fontos területe a versenyképesség erősítésének a beruházás és fejlesztés ösztönzése. A korábbi gazdaságfejlesztési és regionális gazdaságépítési célelőirányzatokat összevonta a szociálliberális kormány, és beruházásösztönzési célelőirányzatnak nevezi. A GKM ezen keresztül reálértéken a 2002. évi támogatásnak - ami 21,6 milliárd forint - kevesebb mint a felét, 12,8 milliárd forintot biztosít 2004-ben a vállalkozások számára. A szöveges értékelések szerint a célelőirányzat a kormány beruházáspolitikáját alátámasztó eszközrendszer egyik alappillére. Kérdezem én, hogy hogyan. Szerény kis pillér a gazdaság helyzetéhez képest. A számok összevetése a célelőirányzat hangzatos feladataival nem mutat egyensúlyt.
A turisztikai célelőirányzat esetében a törvénytervezet alapján nem egyértelmű, hogy a célelőirányzat csak a költségvetési források szűkössége miatt csökken, vagy az előző évek ráfordításainak hatásvizsgálata is szerepet kaphatott ebben. Ez az előirányzat 2002-ben 28 milliárd, 2003-ban 19 milliárd forint volt, 2004-ben 12,8 milliárd a tervezett előirányzat. Az MDF nem tartja elfogadhatónak, hogy a GDP közel 10 százalékát adó, a foglalkoztatás szempontjából fontos turisztika támogatása érdemi indoklás nélkül összezsugorodjék.
A kis- és középvállalkozói célelőirányzat hároméves alakulását végigkövetve látható, hogy a kormány a KKV-szektort is elsősorban a deklarációk szintjén kedvezményezi csak. A működési költségvetések sora: 2002-ben 21,2 milliárd, 2003-ban 20 milliárd, a 2004. évi előirányzat 12,9 milliárd forint - ennyit a kis- és középvállalkozásoknak. A ráfordítási lehetőségek reálértéken természetesen még nagyobb csökkenést mutatnak, vagyis a szektor 2004-ben, az EU-csatlakozás évében nem sok jóra számíthat, és lehet, hogy így vesztese is lesz annak.
Talán az elmondottak is elegendőek ahhoz, hogy lássuk, az előző és a jelenlegi kormány közötti különbség óriási, a versenyképesség javítását és a magyar gazdaság helyzetét teljesen másként ítélte meg, és arra teljesen más választ adott. Míg a polgári kormány egy kilábalást és lendületet adott, addig a jelenlegi kormány csak a szűkítésre gondol. Jövőre a fejlesztések támogatása és a száznapos program jóléti kiadásainak értékmegőrzése élvez elsőbbséget - nyilatkozta pénzügyminiszter. Mint láthattuk, sajnos sem egyik, sem másik cél nem valós, a költségvetés ezekről egyáltalán nem szól. Valójában eléggé átgondolatlan szerkezetben, a nemzetgazdaság megbomlott egyensúlyának helyrecibálása folyik harsány és demagóg jelszavak hangoztatása mellett.
Ezt a költségvetési törvényt természetesen ebben a formában a Magyar Demokrata Fórum nem fogja támogatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiból.)
