PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyiünk előtt ismert, hogy az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés alapjául az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény szolgál. Magam is abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy részese lehettem 1997-ben a törvény megalkotásának, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy egyik kezdeményezője is voltam. Úgy gondolom, hogy a törvény kiállta az idő próbáját. Sajnos, a jelentés ugyan öt alkalommal kerül a mezőgazdasági bizottság, illetve a parlament elé, de szépséghibája kettős. Egyrészt: az előző kormány jóvoltából a jelentés mindig elakadt a bizottságnál. Most nyílik először alkalom arra, hogy azt a szakmai és a széles közvélemény az Országgyűlés plenáris vitáján keresztül is megismerhesse, megszüntetve ezzel az elmúlt évek tulajdonképpen mulasztásos törvénysértését. Az is igaz, amire utalt Kis Zoltán képviselőtársunk, hogy kicsit megkésett, előbb kellett volna benyújtani a parlament elé, de a tapasztalatokat még tudjuk kamatoztatni a költségvetés vitája során.
Hozzászólásomban három kérdéskört szeretnék röviden érinteni: az elmúlt évek örökségét, a 2002-ben kialakult helyzetet és a megoldás irányait. A '98 és 2002 közötti négy esztendőben sajnos folytatódott az agrárgazdaság teljesítményének csökkenése, az indokolt szinttől elmaradtak a fejlesztések, nem segítették az ágazat megújulását. Kétségkívül, az Orbán-Torgyán-kormány a választásokat megelőző két hónapban, 2002 márciusától igyekezett javítani az általa családi gazdálkodónak elfogadott szűk kör helyzetén, melyhez egyébként a Medgyessy-kormánynak kellett a források jelentős részét biztosítani.
Többéves átlagban jelentősen nyílott az agrárolló, a gazdálkodás jövedelmezősége csökkent, illetve az ágazatban dolgozók kereseti színvonala jelentősen kevesebb volt a nemzetgazdaság átlagánál. Tulajdonképpen, ami akut probléma volt, az, hogy nem alakult ki egy versenyképes birtokszerkezet, a termelők eredményesebb piaci fellépését szolgáló szerveződések, szervezések, szövetkezések, elmaradt az uniós csatlakozásra való felkészülés intézményének a kialakítása, illetve a SAPARD-forrásokat nem tudtuk igénybe venni az elmúlt esztendőkben. Jó, hála istennek, most igénybe tudjuk venni, de nem ártott volna a felkészülés szempontjából, ha azt a gazdálkodók előbb igénybe tudták volna venni.
2002 második félévében az örökség figyelembevételével fogott hozzá a Medgyessy-kormány a feladatok megoldásához. Az elmúlt évben - most már konkrétabban a 2002. évről szólva - az agrárágazat helyzetét egyaránt pozitív és negatív folyamatok is jellemezték. Részben az időjárási, részben az említett okok miatt az ágazat kibocsátásának volumene csökkent. Ami viszont pozitív - és ezt több képviselőtársam is megemlítette -, hogy 6 százalékos volt a beruházási ráta növekedése, mely elsősorban gépek, technológiák területén következett be. Azt is pozitív folyamatként minősíthetjük, hogy az agrárolló 2002-ben nem nyílt, sőt minimális záródás is bekövetkezett. Az ágazat továbbra is megőrizte a helyét - szintén többen utaltak rá - a nemzetgazdaság külkereskedelmében és kivitelében. Az agrár-külkereskedelem 1 milliárd 362 millió dollár aktívummal járult hozzá a nemzetgazdaság külkereskedelmi egyenlegének javításához. Büszkén mondhatjuk mezőgazdasággal foglalkozók, termelők, hogy továbbra is az agrárgazdaság az egyedüli, amely a termelő ágazatok közül pozitív külkereskedelmi szaldót képes felmutatni.
Sajnos, a mezőgazdasági termelők és alkalmazottak létszáma csökken, és ami talán még súlyosabb - amire utaltam már -, hogy a nemzetgazdaság átlagánál mintegy 30 százalékkal kevesebb jövedelmet tudnak elérni. Ez a tendencia kétségkívül tovább zajlik, de nekünk az a feladatunk, hogy a felszabaduló munkaerőt - mint Gráf képviselőtársam is szólt róla - hogyan tudjuk a vidéken foglalkoztatni, megélhetésüket biztosítani. Egyébként az én felfogásom és fogalmaim szerint egy mezőgazdasági vállalkozó éppen olyan fontos, mint egy mezőgazdasági vállalkozó alkalmazottja vagy egy társaság tagja és alkalmazottja, aki, mondjuk, traktorosként vagy az állattenyésztésben dolgozik.
A jelentésből kitűnik - ezt szintén többen megemlítették -, hogy az agrárgazdaság helyzete stabilizálódni látszik. A magyar viszonyoknak, illetve sajátosságoknak leginkább megfelelő, a versenyképesség irányába fejlődő agrármodell van kialakulóban, amit én szerencsésnek tartok. Az agrártámogatásra - szintén előfordult a hozzászólásokban számadatok ismertetése – a 2002-ben mintegy 212,5 milliárd forint került kifizetésre, ez mintegy 15,5 milliárd forinttal több, mint a 2002-es költségvetésben megfogalmazott mérték. Itt meg kell jegyezni, hogy ez annak volt köszönhető, hogy a Medgyessy-kormány az év során, főként a második félévben a költségvetés tartalékából átcsoportosított, részben a fejlesztésekre, részben a piaci zavarok kezelésére.
Külön kell szólni a gazdálkodók jövedelempozíciójának alakulásáról, amely jelentős mértékben összefügg az úgynevezett 60 milliárd forintos adósságrendezési programmal. Erre is tekintettel együttesen az agrárgazdálkodók adózás előtti eredménye növekedett, és 47,2 milliárdot ért el. Hozzá kell persze ehhez tenni, hogy az adósságrendezési program nélkül az eredményszínvonal érdemben lényegesen kevesebb lenne. Ugyanakkor én is ki szeretném hangsúlyozni, hogy az eredményességből a gazdálkodás belső struktúrájának megfelelően minden mérlegkészítő és nem mérlegkészítő, őstermelő vagy családi vállalkozó, társas vállalkozás egyaránt részesült, tulajdonképpen 120-150 ezer mezőgazdasággal foglalkozó járt jól ezzel a döntéssel, illetve a fejlődés esélyét adta meg az adósság konszolidációja.
Általánosságban a jelentés alapján is megállapíthatjuk, amit az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalása is kihangsúlyoz, hogy a magyar agrárgazdaság versenyképessége 2002-ben ugyan nem javult, nem mérséklődtek az uniós csatlakozáshoz szükséges versenyképességi feltételei. Ez ráirányítja az Országgyűlés, a kormány figyelmét arra, hogy a szükséges intézkedéseket maradéktalanul meg kell hozni. Ezért tartom fontosnak, hogy az Országgyűléshez benyújtott 2004. évi költségvetésből a mezőgazdasági és a vidékfejlesztési célokra tervezett 293 milliárd forint maradéktalanul rendelkezésre álljon. Az intézményrendszernek lehetővé kell tenni az uniós források maradéktalan befogadását, és a gazdálkodókhoz, vállalkozásokhoz való eljuttatását. Célunk nem lehet más, mint a magyar vidék, a mezőgazdasági vállalkozások felzárkózásának elősegítése, az ehhez szükséges gazdasági alapok hazai és uniós forrásból való megteremtése.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalása felhívja a figyelmet arra, hogy a politikának és az agrárium szereplőinek mindent meg kell tenni azért, hogy egy közösen kimunkált, a törvény által is előírt középtávú agrárstratégia mentén az uniós csatlakozás és az eredményes beilleszkedés sikeres legyen.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(20.00)
