BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Nagyon fájó szívvel hallgattam Soltész Miklóst, akit egyébként tisztelek, de ez a beszéd, amit most elmondott, tömören fogalmazva az univerzális ijesztgetés beszéde volt. Pedig hát azért azt az ellenzéki oldalon is meg kellene érteni vagy el kellene hinni, hogy hitelesebb egy beszéd, ha tárgyilagos, ha észreveszi például egy költségvetésben a megdicsérhető dolgokat, az értékeket, és csak azt kritizálja, amit lehet kritizálni. Itt bizony az önkormányzatokat, a nyugdíjasokat és a családokat elvágólag ijesztgette képviselő úr, amikor erre semmi szükség. Az önkormányzatok kiállnak a maguk érdekei mellett, tárgyalnak a kormánnyal, vélhetőleg lesz olyan módosító indítvány, amelyik korrigál valamelyest a helyzeten. A nyugdíjasok sem szorulnak rá erre az ijesztgetésre. Előttem már Farkas képviselő úr utalt rá, hogy megkapják az inflációarányos emelést, és megkapják a tizenharmadik havi nyugdíj kétheti részét. Semmi szükség arra, hogy univerzálisan ijesztgessék a családokat, hiszen egyetlen példát hozott fel, a lakáshitel adókedvezményének a csökkentését, az pedig ugye, mint tudjuk, Magyarországon egyáltalán nem minden családot érint, hanem ellenkezőleg, a családoknak csak egy kisebb csoportját, nagy valószínűséggel azt a csoportját, amelyik öngondoskodásra igenis képes, amelyik az előző kormány lakáspolitikája következtében jelentős kedvezményt kapott hitelkamat-kedvezmény formájában, és most valóba megfeleződik az, amit erre még adókedvezmény formájában rá akar tenni a kormány.