DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Felszólalásomban két témával szeretnék foglalkozni a költségvetést illetően: az egyik természetesen az önkormányzatok kérdésköre; a másik pedig Magyarország költségvetésének sport fejezete.
Elsőként az önkormányzatok fejezetéhez: az önkormányzatok jövő évi gazdálkodásával kapcsolatban itt már bemelegíthettünk az előző felszólalás és kétperces hozzászólás kapcsán azzal a helyzettel, ami jelenleg ma az önkormányzati szférában érvényes és uralkodik. Nem szeretnék azzal a most már talán közhelynek is nevezhető mondattal kezdeni egy ilyen felszólalást, hogy a választási kampány során a “Több pénzt az önkormányzatoknak!” című választási plakátra mindenki emlékezik. Mindenki emlékezik az elmúlt másfél év különböző bejelentéseire, különböző vitáira, vitanapjára, ami néhány héttel ezelőtt volt itt, a parlamentben az önkormányzatok kapcsán, a különböző egyeztetésekre és a különböző látszategyeztetésekre. Talán soha ennyi írás az önkormányzati szférával kapcsolatosan a sajtóban nem jelent meg, mint ami az elmúlt másfél esztendőben, de különösen az elmúlt egy és fél esztendőben.
Nyilván ez nem azért jelent meg, mert az aggodalmak látszataggodalmak lettek volna, hanem azért, mert azok az aggodalmak, amelyek az önkormányzatokkal kapcsolatosan ezekben az írásokban, felszólalásokban, vitákban megjelentek, azok feltehetően valamilyen ok miatt jelentkeztek, és az ok miatt történtek meg. Mindamellett, hogy a költségvetés parlamenti vitáján vagyunk, és itt azért a politika teljesen természetesen nagy szerepet kell hogy játsszon, igyekszem azoknál a tényeknél és azoknál a számoknál maradni, ami ma az önkormányzati szférát jellemzi, és ami az elmúlt másfél év e területen való mozgásterét illette. Utána nyilván majd mindenki levonja azt a következtetést, hogy való igaz-e az, hogy a helyzet az önkormányzatokkal kapcsolatosan válságos - megítélésem szerint a költségvetés jelenlegi ismeretében kritikussá válhat az elkövetkező esztendőben.
Az egyik tény az, hogy amikor itt, ebben a Házban tárgyaltuk a tavalyi költségvetést, akkor mindenkinek az asztalán ott volt a hét országos önkormányzati érdekszövetség által aláírt nyilatkozat, ami szerint 110 milliárd hiányzik - 110 milliárd hiányzik - a 2003-as költségvetésből, a 2003-as költségvetés önkormányzati fejezetéből. Erre mindenki emlékszik. Erre a válasz az volt, hogy lesz egy felülről nyitott béralap, 3 milliárdos béralap. 110 milliárd az egyik oldalon igényként, a másik oldalon 3 milliárd, amiből 7 milliárd lett aztán az igények alapján. Tehát gyakorlatilag az önkormányzati érdekszövetségek szakmailag alátámasztott anyagával szemben, egy 110 milliárdos megfogalmazott igénnyel szemben gyakorlatilag 7 milliárd forint állt.
Mit jelentett, mit eredményezett ez a helyzet? Ez a helyzet eredményezte azt, hogy a települési szférában a maradék tartalék is kiürült, gyakorlatilag a maradék mozgástér is leszűkült, az elmúlt esztendőben visszaestek a fejlesztések, visszaestek a felújítások, csökkentek a beruházások - ha kívánják, ennek a számait is föl lehetne sorolni. Gyakorlatilag a települések megpróbálták ezt a 110 milliárd forintot abból a mozgástérből kompenzálni, ami számukra adatott, tehát fejlesztés, felújítás maradt el, és azok a beruházások, amiket esetleg terveztek vagy a saját választási kampányaik során megálmodtak és szerettek volna megvalósítani.
Ebben az esztendőben is - folytassuk ugyanezen logikai elv alapján a gondolkodást - megjelent a hét országos önkormányzati érdekszövetség - itt van nálam aláírva mind a két dokumentum - által aláírt dokumentum, miszerint még nem ismerték a költségvetés sarokszámait, de azt mondták, ahhoz, hogy a 2003-as szintet tartani tudjuk, 200-250 milliárd forintra van szükség - ugye, ez a másik sarokszáma ennek a menetnek -, ezt minden önkormányzati érdekszövetség aláírta. Egyébként azért mondom el, mert akik - feltehetően kívülről - nem ismerik ezt a csoportosulást, el kell mondani, hogy ebből a hét országos önkormányzati szövetségből ötnek kifejezetten kormánypárti - kifejezetten kormánypárti - parlamenti politikus elnöke van, tehát ha aláírták, akkor feltehetően reális adatokat írtak alá. Aláírták, hogy 200-250 milliárd.
Ezek után megérkezik a költségvetés első olvasata, ahol még normatívacsökkenésről is olvashattunk, és messze nem 200-250 milliárd: mintegy 70 milliárd az, ami növekményként jelentkezett ebben a költségvetésben. Akkor összeülnek az országos önkormányzati érdekszövetségek, találkoznak a miniszterelnök úrral, a miniszterelnök úr azt mondja, hogy majd megvizsgálják, megnézik, hogy mi történhet és a többi, és a többi, majd bejelentés érkezik az elmúlt héten vagy pár nappal ezelőtt, hogy 30 milliárddal emelkedik az önkormányzatok állami finanszírozása. Közben lezajlik egy önkormányzati vitanap, közben hihetetlen mennyiségű újabb írás jelenik meg, viták jelennek meg, hogy mi kell, mi nem elég - a számokat már nem lehet követni egyébként, mert van, aki innen, a másik meg onnan közelíti meg a kérdéseket. Bejelenti a miniszterelnök, hogy 30 milliárd, és most már aztán sajtótájékoztató, a szocialista polgármesterek is azt mondják, hogy éljen, az önkormányzatok meg vannak mentve.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tetszenek tudni, számomra ez tulajdonképpen nem más, mint amikor meghúzzuk a nadrágszíjat hat lyukkal beljebb, már a gyomor és a tüdő fönt van, már levegőt nem kap, már fulladozik az illető, és erre egyet visszaengedünk, hogy egy pici levegőt kapjon, egy pici levegőt, ezt is olyan körülmények között játsszuk le, ami méltatlan a korábbi egyeztetési folyamathoz. (Gyürk András: Így van!) Hiszen a hét országos önkormányzati szövetséggel kialakult egy egyeztetési folyamat, majd összeülnek a szocialista polgármesterek, SZDSZ-es polgármesterek, találkoznak a miniszterelnök úrral, aki gyorsan 30 milliárdot talál a költségvetésben.
No, innentől kezdve a külső szemlélő számára talán az fogalmazódhat meg, hogy kormánypárti polgármesterek összeülnek a miniszterelnök úrral, és lemutyiznak 30 milliárd forintot. Én ezt a következtetést tudom levonni ebből, mert én magam, aki korrekt módon igyekeztem ebben az egyeztetési folyamatban részt venni, ebből a mutyiból - idézőjelben - kimaradtam. Most mondhatják persze azt, hogy azért mondom ezt, mert kimaradtam - nem azért mondom, hanem azért, mert ez az egész magyar önkormányzati szféra számára méltatlan helyzet volt, mert nemcsak szocialista és SZDSZ-es polgármesterek vannak, hanem van nagyon sok független - a legtöbb független egyébként -, és vannak aztán talán ellenzéki polgármesterek is.
Összességében - ezt a gondolatot és ezt a ténysorozatot folytatva - azt tudom megállapítani, hogy az önkormányzati finanszírozás és annak a korrekciós technikája egy nagy, látványos színjátékként került elénk, aminek eredményeképpen az alapkérdés nem változott, hiszen a korábbi igények töredéke sincs kielégítve. Nem mennék bele annak a beltartalmába - mert nem szeretném az önkormányzati szféra egyes szintjeit egymás ellen ugrasztani -, hogy mondjuk a nagyvárosi tömegközlekedés 10 milliárd forintja ebben az ígérvényben gyakorlatilag néhány várost érint, még akkor is, ha normatíva formájában jelentkezik, mert a nagy részét elviszi a főváros és a többi.
(9.00)
Ami esetleg megjelenik pozitívumként ebben a korrekciós folyamatban, az a normatívanövekedésre való igény, de ebben sem tudjuk azt pontosan, hogy milyen formában, hogy fog megvalósulni, mert nem kaptunk róla tájékoztatást. Ma mi azt a költségvetést tárgyaljuk, amiben még ezek a számok nincsenek benne, ez a sajtóból ismert mindannyiunk számára. No, aztán nem megyek még arra a másik 5 milliárd forintra, ami egyértelműen azt jelzi, hogy építsük le a köztisztviselői garnitúrát 5 milliárd forinttal, a közigazgatási rendszer szerkezetátalakítására szükséges 5 milliárd forint. Rákérdeztünk az önkormányzati bizottságban, az hangzott el, hogy ez nem más gyakorlatilag, mint a létszámleépítésnek az a bizonyos fedezete, amit az állam biztosít a települések számára. No, innentől kezdve érdekessé kezd megint a folyamat válni, hogy ez a plusz harminc vagy huszonvalahány milliárd igazán mire használható, és mennyire szolgálja az önkormányzati rendszer érdekeit. Mert azért - csak a létszámleépítéshez egy mondatként hozzátéve, a gondolatmenethez -, azért nagyon jól tudjuk, hogy az önkormányzatok feladatellátását ágazati törvények is szabályozzák. Az ágazati törvények alapján megvannak a megfelelő létszámok, amivel kötelező ellátni ezeket a feladatokat. Itt létszámleépítés gyakorlatilag már nem történhet meg, annál is inkább, mert éveken keresztül úgy volt a költségvetés előterjesztve, hogy 2-3 százalék létszámleépítés bele volt építve annak a folyamatnak a részébe, bele volt építve a költségvetésbe, tehát nekünk abból kellett bizonyos összegeket előteremteni. Nincs mozgástér ezen a területen.
Ez megint azt jelenti, és ez a konklúzióm ma, az általános vita elején - aztán majd a részletes vitában nyilván nagyon sok mindenről fogunk vitatkozni -, hogy gyakorlatilag az önkormányzati szféra hihetetlen legyengítési folyamatát láthatjuk. Ez a legyengítési folyamat, bizony, a demokratikus átalakulást, a '90-ben meghozott törvény következtében kialakult demokratikus átalakulást, a hatalommegosztást egyértelműen gyengíti. Egyértelműen gyengíti az önállóság kérdését, a gazdasági önállóság kérdését, függő rendszerbe kerül az önkormányzati rendszer, aminek az egyik következménye nyilván az, hogy kiszolgáltatottá válik magyarul a költségvetés, a kormány számára az önhikis, bérhikis támogatások, ilyen pályázatok, olyan pályázatok következtében gyakorlatilag kiszolgáltatottá válik, és annak a tenyeréből eszik. A másik pedig, hogy az az autonómia, amibe beleszülettünk, '90-ben megválasztott polgármesterek, az az önállóság, az az aktivitási, az a kreativitási lehetőség, ami magában az önkormányzati rendszerben és szférában benne van, az az erő, az a felhajtó erő, ami éveken keresztül hihetetlenül jól működött, no, ez kerül gyakorlatilag válságos helyzetbe. Itt nem lesz érdemes polgármesternek lenni, itt nem lesz érdemes a szó nemes értelmében vállalni azokat az áldozatokat, amiket sokan tettek az elmúlt évtizedben vagy több mint egy évtizedben azért, hogy a környezetüket, településüket alakítsák, mert kialakul egy olyan rendszer, ami átláthatatlanná válik, gazdálkodás szempontjából bizonytalanná válik, tervezhetetlenné válik, és teljes mértékben abba az irányba hat, hogy megyünk a szolgáltatások ellátása felé, kétszer annyi a hitelállománya az önkormányzatoknak, eladtak minden vagyont, és gyakorlatilag a létszámleépítés mint tartalék sincs már meg. A következő esztendő ilyen nehéz pozícióból fog indulni.
A gondolatmenetem másik része Magyarország költségvetésének sportfejezete, a sportminisztérium fejezete. Itt, ha átkötnék az egyik témából a másikba, szeretném hangsúlyozni, ebben a költségvetésben sincs meg a sportnormatíva. Száz forinttal indultunk az előző kormány idején, nagy nehezen a sportlobbi és mindenki, aki ebben a kérdésben komolyan és felelősen gondolkodik, azt mondta, hogy fontos. Az Antall-kormány idején indult el, aztán a Bokros-csomag után megszűnt, s aztán újra elindult a Fidesz-MDF-kisgazda-kormány idején, és megszűnt a tavalyi esztendőben. Most újra nincs benne a sportnormatíva még jelzés értékűen sem, mondjuk lakosonként száz forinttal. Ez nagy baj, mert megítélésem szerint ez azt jelenti, hogy ez a feladat önkormányzati feladat. Ugyan megvan a sporttörvényben, megvan gyakorlatilag, igény szerint jelentkezik a mindennapokban, de ehhez semmiféle állami forrás még normatíva formájában sincs.
És még egy az önkormányzati fejezettel kapcsolatban. Összesen 2510 milliárd, kétezerötszáz-akárhány milliárd, majd meglátjuk, hogy mennyit ad a miniszterelnök úr - azért nézek Jauernik Istvánra, mert még nem bólogat, de ha bólogat, akkor biztos, hogy így van -, hogy mennyit ad a miniszterelnök úr az önkormányzatoknak. Ennek valamivel több mint a fele kerül állami büdzséből, tehát átengedett bevétel normatíva formájában. 720-730 milliárd körüli a normatív finanszírozás arra a feladatrendszerre, amit a törvény előír nekünk. Tragikusan kevés.
A számok önmagukért beszélnek. Ezt lehet kozmetikázni, benne van, nincs benne, ez van benne, amaz van benne. A törvény garantálja az önkormányzatoknak vagy korábban garantálta az önkormányzatoknak, hogy állami feladat vagy plusz állami feladat ellátásához százszázalékos finanszírozást kell adni. Mi történt az ingyenes tankönyv kapcsán? Mi történt az ingyenes étkeztetés kapcsán? Tessék kiszámolni! Bővül az ellátandók köre, még 70 százalékát sem finanszírozza a kormány ígéretének teljesítése, amit törvény szerint az önkormányzatokra telepít. Kiszámoltam: ezek önmagukért beszélnek. Ugyanaz a játék folytatódik, csak kisebben: megígérjük a bért, fizessétek ki egy részét; megígérjük az ingyenes tankönyvet, fizessétek ki egy részét; megígérjük az ingyenes étkeztetést, fizessétek ki egy részét - és sorolhatnám tovább. Nemhogy leállt ez a folyamat, durvább eszközökkel igyekszik az önkormányzatokat ebből a kiszolgáltatott helyzetből a feladat ellátására kötelezni. Nem tudok mást mondani. Nekem, aki tizenhárom éve ennek a feladatnak az ellátásával igyekszem foglalkozni, vérzik a szívem, amikor ilyen dolgokat kell gyakorlatilag újra és újra elmondani és ezzel szembesülni.
Visszatérve a sport részére: nincs sportnormatíva. Két dolgot említenék meg a költségvetésnek ebből a fejezetéből. Az egyik a Magyar Olimpiai Bizottság költségvetése. Tavaly 1,3 milliárd forint volt az Olimpiai Bizottság költségvetésére, amit önállóan osztott el a bizottság. A bizottság elnöksége egy nagyon jól kidolgozott pontrendszer alapján igazságosan, tisztességesen és becsületesen - mindenki egymást kontrollálhatta még ebben a folyamatban - osztotta szét a pénzt. Egy hangos szó nem volt az elmúlt időszakban. Ezt a 2000-ben megalkotott sporttörvény tette lehetővé, ami gyakorlatilag decentralizálta a döntést és decentralizálta hozzá a pénzeszközöket. Szerintem egy nagyon jó folyamat. Mi történik? Ebben az esztendőben 100 millió forintot kap, az olimpia évében - jövőre olimpia van - 100 millió forintot kap az Olimpiai Bizottság, felkészülési stádium, hadd ne mondjam, meg kvalifikációs versenyek és a többi, majd a minisztérium különböző fejezeteiben megtalálhatjuk az összegeket. Ugyan emelt összegeket - mondják, nem tudhatjuk ma még -: a fejezetekben, ha összeszedi valaki, akkor ez az 1,3 milliárd valóban növekszik. De nyilván a feladatok is, hiszen a kvalifikációs versenyek rendkívül nagy költséget jelentenek, meg maga az olimpiai részvétel is 2-300 millió forintot pluszköltségként jelent az olimpiai résztvevők számára.
Kérem szépen, el kell dönteni: kell vagy nem kell? Kell a nyolc himnusz 3,2 milliárd ember előtt vagy nem kell? Boldog-e a 3,2 milliárd közt az a tizenvalahány millió magyar, a határon túliakkal együtt 15 millió magyar? Boldog-e, amikor a Himnuszt hallgatja, mikor ott állnak a dobogó tetején vagy nem? Olcsó országpropaganda vagy nem? Jó prevenciós folyamat vagy nem jó prevenciós folyamat? Milliárdokat költünk prevencióra - kontroll nélkül, meg kell mondjam, nagyon sok helyen, ifjúsági feladatokra, mégis azt gondolom, hogy maga a sport, az élsport, a tradicionálisan, hagyományosan erős élsport mindig is egy nagyon jó országpropaganda volt, nagyon olcsó országpropaganda, és megítélésem szerint mindenki számára egy nagyon-nagyon jó nemzeti összetartó erő. Ezt most szépen elkezdjük a Magyar Olimpiai Bizottság költségvetésének átalakításával, szerkezetátalakításával megbontani. Kérem szépen, nem tudok e mögött mást sejteni, mint azt, hogy tavaly óta a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke a Fidesz alelnöke. Nem védem, nem támadom, személyes jó kapcsolatom van Schmitt Pállal. Schmitt Pállal dolgozom mint alelnök a Magyar Olimpiai Bizottságban, eddig egyetlenegy alkalommal nem használta ki ezt a pozíciót semmiféle politikai feladat ellátására. Tisztességgel, becsülettel dolgozott az elnökség. Önök ezzel a költségvetéssel ezt az elnökséget, azt a legnagyobb magyar sporttársadalmi szervezetet degradálják, amelyik egyébként, ha összeadjuk, hogy hány érmet hozott a Magyar Olimpiai Bizottság teljes tagsága ennek az országnak, és milyen sikerekkel és élményekkel tette gazdagabbá a magyar embereket és a nemzeti kultúra részét képező magyar sportot, akkor a mai délelőtt nem lenne elegendő. Ezt elfogadhatatlannak tartom.
És még egyet ebben a fejezetben - ezzel zárnám a gondolataimat -, ami szerintem szintén politikai kérdés. Hat sportágfejlesztési program indult el: korábban elindítottuk a labdarúgást, az atlétikát, aztán ez bővült a kosárlabdával, és most ebben az esztendőben bővül a kézilabdával - amivel én egyetértek, hiszen erről a bizottság döntött -, bővül a tenisszel, és bővül a kajak-kenuval. A kajak-kenuval is egyetértek, hiszen a kajak-kenu, az úszás és a vívás hozza az olimpiai pontok kétharmadát évek óta, a három legeredményesebb magyar sportág mindenféleképpen. A kajak-kenu ilyen formában, az úszás megítélésem szerint olyan formában, hogy az Európa-bajnoksághoz szépen ki lett stafírozva uszodával és a többivel - ugyanakkor a magyar vívás sehol nincs megemlítve. A magyar vívás ma 120 millió forintból gazdálkodik évente. Kigyűjtöttem, a magyar vívás 78 érmet hozott ennek az országnak és 33 arany olimpiai érmet. Nem világbajnoki, olimpiai aranyérmet. A következő sportág az úszás, 22 aranyéremmel.
(9.10)
A 90 éves Magyar Vívó Szövetség teljes ledegradálásának tartom azt - feltehetően azért, mert én vagyok az elnöke - ellenzéki politikusként, hogy sportágfejlesztési programmal nem jelenik meg abban a fejezetben.
Nem szeretném, ha adott esetben még elfogultsággal vádolnának, de ha nem lennék vívó, akkor is felháborítónak tartanám azt, nem azért, mert a tenisszel semmi bajom nincs, és más sportággal sincs semmi bajom, de sportágakat ugrasztanak egymásnak azzal, hogy sportágfejlesztési program címén ilyen meg olyan pluszjuttatásokat adnak. Tessenek szívesek megnézni a pontokat, tessék megnézni az eredményt! A sport nagyon szépen mérhető, pontokkal mérhető, érmekkel mérhető, teljesítménnyel mérhető. Semmi mást nem kérek, csak hogy teljesítményarányosan osszák szét a pénzt. (Gyürk András: Így van!) Ne a minisztérium, hanem az Olimpiai Bizottság döntsön erről a kérdésről, amelyik egy társadalmi szervezet, és amelyben minden sportág, amely olimpián részt vesz, képviselve van. Önök ezt a nagyon korrekt, tisztességes decentralizálási elvet borítják újra fel - ugyanúgy, mint az önkormányzatoknál -, azt, hogy a társadalmi szervezet önmaga döntsön saját sorsáról.
Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek a felszólalásom második felében tanúsított emocionális hozzáállásért, de nem tudok másként beszélni erről, amikor olyan dolgok kerülnek elém, amelyekről tudom, hogy mögötte milyen munka van, milyen felkészültség van, mennyi elkötelezettség van. Egészen egyszerűen tollvonással írnak át fejezetekből pénzeket ide és oda, és teszik kiszolgáltatottá azt a szférát, amelyik akár az önkormányzatok területén, lent a terepen dolgozik, a mindennapok problémáit kívánja megoldani, vagy akár a sport területén ennek az országnak az értékét, az eddigi nemzeti tradicionális hagyatékát kívánja növelni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
