GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ennél jobb végszót nem kaphattam volna, mint Mátrai Márta képviselő asszonytól. Ma itt sokan próbáltak viccre vagy mondásra hivatkozni. Bennem az jött elő, felénk azt mondják, hogy halottról vagy jót, vagy semmit. És én most visszagondolok, amikor onnan beszéltem (A szónoki emelvényre mutat.), akkor önök bekiabáltak, hogy miért mutogatok vissza. Én ma meg tegnap megtanultam, visszamutogatni csak akkor lehet egy letűnt kormányra, ha dicsérjük. De amit Keller László elmondott, az önök bekiabálása bizonyította, hogy ha a folyamatokat próbáljuk rögzíteni - márpedig önök közül van, aki itt volt -, Pokorni képviselő úr, amikor itt kioktatott bennünket, elszólta magát. Érdekes olvasmány lesz a jegyzőkönyvben, amikor azt mondta, hogy mi hosszú távú elkötelezettségeket vállaltunk be az utolsó pillanatban, mert biztosítani akartuk. Ne tessenek már ezt elfelejteni!
Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd mondjam el önöknek, és nyilván megbocsátják nekem, hogy én, aki a gazdasággal foglalkozom, tisztelettel ajánlanám: nézzenek meg néhány statisztikát, és én nem leszek olyan szemtelen, hogy a mélyponthoz hasonlítok, hanem 2000-hez. 2000-hez hasonlítom a most augusztusi teljesítményeket. Tisztelt képviselő asszonyok és urak, az ipari termelés 2000-hez viszonyítva több mint 10 százalékkal magasabb, az export több mint 30 százalékkal magasabb. Tehát igen, ha tetszik, ha nem, az a furcsa helyzet állt elő... - önök nagyon sokszor hivatkoztak itt a Bokros Lajos által bevezetett gazdaságpolitikai programra. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.) Urak, hölgyek, azt a 6 százalékos növekedést, amivel át tetszettek venni a kormányzást, le tudták küzdeni 3 százalék alá, és egyetlen évben nem tudták megállítani egy pillanatra sem a gazdasági növekedés csökkenését. Én nem akarok hosszan beszélni arról, amiről Keller László beszélt, mert ha igaz lenne a Széchenyi-terv, akkor ezek mint indító motorok már kellene, hogy érezhetőek legyenek.
De folytatom sort, és erre visszatérnék, mert ez érdekes, amit mondott a képviselő asszony: elvesz. Képviselő asszony, önök bizony elvettek négy éven keresztül szinte mindenkitől, aki nem tartozott az önök klientúrájába, de lehetne beszélni a gyereket nevelő családokról és sok mindenki másról, a nyugdíjasok 52 milliárdjáról, nem folytatom a sort. Tehát egyszerűen tényleg valótlan, amiket mond. Az eladásra csak egyet mondanék. Ugye, emlékezni tetszik az állami gazdaságok eladására? Ennyit ér a szavuk, a hitelességük. Az eladósításra idéztem Pokorni úr gondolatait.
Folytatom, hogy mit kaptak, mit kapott a társadalom ettől a kormánytól. Tisztelettel ajánlanám a figyelmükbe, tessék megnézni a közalkalmazotti, köztisztviselői béreket, ma 20 százalékkal magasabb, mint a versenyszférában. Igen, ezért, ma újra érdemes köztisztviselőnek lenni, csak... - és mi vállaljuk, önök is beszéltek róla, csak mi megvalósítjuk a kellemetlenségek árán is a kisebb államot. Mert, hölgyek, urak, amiről beszélünk, ez a költségvetés. Nagyon hosszú, több száz tételből áll az a lista, amivel önök további adócsökkentéseket helyeztek kilátásba. Itt viszont a második nap végéig csak hosszú kiadási listákat és követeléseket fogalmaztak meg. Nagyon kíváncsian várom, holnapra már fel leszek készülve, hogy elmondjam, hány száz milliárd az az adócsökkentés, amit be tetszettek nyújtani a különböző csomagjaikban. Azt, amit ma elmondtak, még nem tudjuk számszerűsíteni, de még várunk egy hetet, és akkor már ezt is számszerűsíteni lehet, össze lehet a kettőt majd hasonlítani, mert az államnak nincs pénze, ezt önök is tudják, mert egy rövid ideig volt lehetőségük ezt kipróbálni, tehát csak abból a pénzből lehet gazdálkodni, ami adók formájában rendelkezésünkre áll. Tehát arról beszélhetünk, hogy valami nem jó, valahol több kell, de akkor hol a kevesebb? Mi így gondoltuk elosztani, ezen készek vagyunk és készek voltunk eddig vitatkozni.
Az önkormányzati dologhoz szeretnék hozzátenni egy apróságot. Ugye, tetszenek emlékezni arra, amikor a bevételeket indokolatlanul túltervezték, és a költségvetésbe beépítették, hogy 1,9 százalékot mindenki köteles tartalékolni? Aztán ezt einstandolták gyönyörűen az első félévben. Vagy mit okoz az önkormányzatoknak az, hogy évente 3 százalékkal tetszettek átverni az összes önkormányzatot és az összes normatív gazdálkodási alapon működő szervezetet? Ha ezeket összeadják, amikor arról beszélnek, hogy 100 milliárdot meghaladó összeg hiányzik az önkormányzatokból, akkor ezt tessék hozzáadni! Mi azt mondjuk, hogy igen, hiányzik, vissza kell adni, vissza is próbáljuk adni, de ezt csak fokozatosan lehet.
Szeretnék beszélni a nyugdíjakról, mert erről a képviselő asszony sokszor és sokat beszélt. Nem tudom, hogy ilyen apró és finom dologra tetszett-e figyelni, kedves Mátrai képviselő asszony; az önök idejében mindig az inflációs átverés miatt kellett korrigálni a nyugdíjakat, most pedig azért kell, mert a keresetek gyorsabban nőttek a tervezettnél. Nem az infláció miatt, nem kellett a nyugdíjasnak megelőlegezni egy éven keresztül a magasabb inflációt, hanem azért, mert a keresetkiáramlás nagyobb a tervezettnél, ezért az átlagszámításból, az indexálásból következik az, hogy több lesz, és további nyugdíj-kiegészítést fognak kapni.
Szerettem volna még beszélni a haderőreformról, de nincs itt senki a képviselő urak közül, akik ezt érintették. Egy mondatot elmondok azért önöknek, mert az én víziómban igenis az létezik, hogy egy kis létszámú, de fantasztikusan magas technikai felszereltségű hadsereg, amely ütőképes, nem pedig egy nosztalgia-hadsereg, ahol a nosztalgiázó fegyvernemek megtartásáért érvelt Simicskó úr és Körömi úr - mert ez is pénzbe kerül. El kell dönteni, hogy megtartjuk a régit, amit semmire nem lehet használni, megtartjuk a régi ingatlanokat, amit nem lehet semmire használni, vagy átadjuk az önkormányzatnak.
És hadd hozzak még szóba az érdekegyeztetés kapcsán néhány apró dolgot! Tudom, hogy önöknek ez rettentően fáj, önöknél talán emlékeznek rá, hogy törvényt kellett módosítani, hogy az érdekegyeztetést meg lehessen kerülni, hogy ha nincs érdekegyeztetés, önök majd megmondják, mi van. Így tudták megtenni azt, hogy annak a minimálbérnek, amiről beszélt Farkas Imre, ki volt annak a legnagyobb nyertese? Az önök költségvetése, mert a növekményből több folyt be a költségvetésbe, mint maradt a minimálbért keresőknek, akikért most annyira tetszenek aggódni.
Akkor én most elmondom, hogy a tegnapi érdekegyeztetésnek az eredménye, hogy az 53 ezer forintos minimálbér továbbra is adómentes marad. Szeretnék még egy példát mondani, amire már konkrétan azt mondom, hogy aljas hazugság, és tudom, hogy Varga Mihály tud számolni. Ha minden adósávban legalább 2 százalékos csökkenés van, akkor hogy jön ki neki, hogy 1 százalékkal nő a személyi jövedelemadó-terhelés?! Szóval, mindent lehet tenni azzal a szegény tévénézővel és rádióhallgatóval, akinek nem állnak ezek a vastag kötetek a rendelkezésére, de azt hiszem, hogy azért mindennek van határa.
Ezzel együtt még egyet hadd mondjak: az egészségügyi fix járulék - amit önök olyan kedvesen növeltek évről évre olyan agresszív módon - 2005-ben és most már a törvényekbe iktatva csökken további 1200 forinttal, és 2006-ra végérvényesen megszűnik és kikerül a rendszerből.
(20.20)
Egyetlen mondatot mondanék, amit Mátrai Márta mondott a végén: a sok munkahelymegszűnés ellenére - ugye, azt megnézték a statisztikában - 56 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma. Tehát sikerült pótolni a megszűnőket, sőt további növekedést elérni.
Azt hiszem, a mai napra ennyi talán elegendő. Köszönöm szépen a figyelmüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
