KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meglehetősen figyelmesen hallgattam itt az elmúlt két napon, főleg az ellenzéki képviselői megszólalásokat, és meg kell állapítanom, hogy bizony, nehéz helyzetben voltak, illetve vannak, meg lesznek holnap az ellenzéki oldal képviselői. Hiszen ez a költségvetés, amit most tárgyalunk, minden nehézsége ellenére - ezt rögzítenünk kell - megőrzi, megerősíti a kormány eddigi pozitív intézkedéseit, nagyon jelentős lépéseket tesz a beruházások növelése érdekében - ezt persze nehezen értik meg azok az ellenzéki képviselők, akik négy éven keresztül a beruházási rátát folyamatosan csökkenteni tudták -, és hosszú évek óta először feszes egyensúlyi feltételeket fogalmaz meg.
Azért voltak nehéz helyzetben, mert ezeket a prioritásokat józan ésszel nehéz vitatni, tisztelt képviselőtársaim, ezeket elfogadva pedig a saját elképzelések érvényesítésére nem nagyon marad mozgástér. Ez tükröződött a megszólalásokból. Ezért aztán mit lehetett hallani? A kormány az ígéreteit nem teljesíti - mondták sokan, főleg Áder János képviselő. Ő odáig merészkedett - meg többen mások, felcsatlakozva a vezérhez -, hogy hazugsággal vádolta meg a kormányt (Birkás Tivadar: Most jöttél be, két perce! Nem is hallottad!), és elmondták azt, hogy a Fidesznek milyen tökéletes költségvetései voltak. Ha a jelenlegi ellenzék el akarja játszani a tanító bácsi szerepét, érdemes néhány percet arról beszélni, hogy kik milyen alapon kritizálják a 2004. évi pénzügyi tervét a kormányzatnak.
Varga Mihály tegnap azt mondta bizottsági kisebbségi hozzászólóként, hogy a Széchenyi-terv volt egy csodafegyver annak idején, amelyről mi fondorlatosan lemondtunk, megkárosítva ezzel vállalkozók százezreit. Tudjuk, hogy egy nehéz gazdasági környezetben a kormányzat, az Orbán-Torgyán-kormány eljutott oda, hogy elkezdte osztogatni Széchenyi-terv címszó alatt a költségvetési milliárdokat. Ha a Széchenyi-terv létrehozása valóban a világgazdasági válság ellenszere volt, akkor meg kell kérdeznem, miért nem látjuk annak a 153 milliárd forintnak a gazdaságélénkítő hatását, melyet alig két év alatt 17 ezer ügyfélnek sikerült elosztani.
(20.00)
Mert teljesen természetes lenne, hogy az a hatás vagy az az invesztíció, amit akkor eszközöltek két éven keresztül Széchenyi-pénzből, azoknak most gazdaságélénkítő hatása kellene hogy legyen.
Nos, én ügyfélről beszéltem, szándékosan nem vállalkozást mondtam, mert a támogatásban részesülők harmada a lakossági energiamegtakarítási program keretében nyert el néhány tíz-, illetve százezer forintot, jellemzően a családi házak ablakcseréjére vagy fűtéskorszerűsítésére. Egyébként a KEHI 2003-ban elkészítette a jelentését, és a megállapítások megdöbbentőek voltak, javaslom ellenzéki képviselőtársaimnak, ismerkedjenek meg a jelentéssel.
Mi sem bizonyítja jobban az objektív, tényszerű és megalapozott döntéseket, mint hogy az úgynevezett szakmai bizottság hozhatott bármilyen határozatot, azt a gazdasági miniszter úgy bírálhatta felül, hogy érdemben indokolnia sem kellett. Volt olyan 300 millió forintos pályázat, amelynél a kérelem befogadásától a döntés meghozataláig egy nap telt el, tisztelt képviselőtársaim. Adott pályázatok esetén a pályázatíró - vagy ahogy elegánsabban nevezték, pénzügyi tanácsadó - minden kérelemnél ugyanaz a társaság volt, vagy másik esetben pedig 8 milliárd forinton egymással tulajdonosi kapcsolatban álló négy cég osztozott.
Miért baj az, tisztelt ellenzéki képviselők, hogy szakítunk ezzel a gyakorlattal? Tisztességesen, mindenki számára elérhető módon kívánjuk segíteni a vállalkozásokat: európai hitelprogram, kockázati tőkeprogram, mikrohitelprogram. (Birkás Tivadar: Azt is összesikkasztottátok!) Nem állampénzen csinálunk, tisztelt képviselőtársaim, kormány-, illetve pártpropagandát, mint ahogy önök a Széchenyi-terv égisze alatt tették. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)
Ugyanígy ironikus az a kritikai észrevétel például az informatikai fejlesztés vonatkozásában, hogy a Fidesz-féle informatikai kormánybiztosság 47,5 milliárd forintjából a magyar államnak legfeljebb egy 1,7 milliárdért kényszerből megvásárolt Divatcsarnoka lett.
Azért mondom ezt, tisztelt képviselőtársaim, mert ha elolvassák a bizottsági jelentéseket, akkor ezt borzasztó nagy érdemként sorolta fel az ellenzéki bizottsági vélemény, hogy itt micsoda nagy kifizetések voltak a Fidesz-kormány idején az informatikai kormánybiztosságra. Ugyanakkor elköltöttek ennyi pénzt, nincs kormányzati gerinchálózat, elektronikus aláírás, gyakorlatilag semmi nem valósult meg abból a borzasztóan sok elköltött pénzből. Persze, vannak bennfentes haszonélvezők, ügyvédi megbízások által javadalmazottak... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez nem a 2004-es költségvetés!) Ez nem a 2004-es, de a következménye itt van, 2004-ben, képviselő úr! (Birkás Tivadar: Koholt vádak, ezerszer elmondtad már! - Az elnök csenget.)
Érdekes módon nem tűnt fel az ellenzéki oldalon - ma már egyszer ezt szóba hoztam -, hogy a magyar költségvetés, minden magyar állampolgár 2004-ben is és még a további években is kénytelen nyögni a Budapest Sportaréna költségét: csak jövőre 29 milliárd forintot emészt fel az eredetileg 19 milliárd forintra tervezett (Birkás Tivadar: De elég büszkén átadtátok!), de állítólag 40 milliárdból megvalósult létesítmény miatti kötelezettségvállalás. Nos, tisztelt Birkás képviselő úr, ha keresi a forrásokat a stadionrekonstrukciótól meg egyéb céloktól, akkor megtalálja (Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.): 40 milliárdért kellett Sportarénát építeni akkor, amikor 19 milliárdra prognosztizálta Deutsch egykori miniszter.
És szóba került itt már a Millenáris városközpont is, amely a kulturális tárcát terheli több mint 7 milliárd forinttal jövőre. De, tisztelt ellenzéki képviselők, jó lett volna, hogyha most ebben a vitában szóba hozzák azt, hogy vajon milyen érdek vezérelte azokat, akik döntöttek arról (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.), hogy ellenszolgáltatás nélkül az üzletrészvásárlás eredetileg tervezett tízéves időtartama lerövidült három esztendőre, és emiatt a teher, a költségvetési teher, tisztelt képviselőtársaim, nem akkora, amekkora tíz év esetében lett volna, hanem három évre lerövidítve - ez, igen, jelentősen megterheli a költségvetést.
Tisztelt Ellenzéki Képviselőtársak! Adják csak össze nyugodtan, hogy 2004-ben hány milliárd forintra rúg az előző kormány felelőtlen kötelezettségvállalásai miatt kényszerből viselt teher. Mert lehet populista módon, pénz nem számít alapon követelni többlettámogatást a módosabb polgároknak, az önkormányzatoknak, állami intézményeknek autóutakra, egészségügyre, jövedelmekre, csak éppen nem hiteles azok szájából hallani, akik tevőlegesen elúsztatták az államháztartást négyéves kormányzásuk alatt, akik nem használták ki a kedvező gazdasági környezetet, és a legnagyobb baj az, hogy nem tudni, meddig nyögjük a Fidesz örökségét.
Amikor véleményt formálnak 2004-ről, akkor azokat a tételeket is nézzék, tisztelt képviselőtársaim, amelyek ennek a sok-sok felelőtlen kötelezettségvállalásnak - és még autópályáról nem beszéltem - a következményeiként vannak jelen ebben a költségvetésben. (Birkás Tivadar: És a Kulcsárnak adott három milliárd?)
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
