DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Hallgatva Fónagy János felszólalását, egy dolog az, amire, azt gondolom, itt mindenféleképpen válaszolnom kell. A Vásárhelyi-terv kapcsán képviselőtársam hiányolja, hogy az ütemezés, a pénzügyi forrás biztosítása és magának a tervnek, ahogy ön mondta, a felpuhítása bizonyos aggodalmakra adhat okot, valamint nem koherens ez a kormányzat kormányprogramjával, valamint a miniszterelnök úr korábban tett kijelentéseivel.
Nos, kedves képviselőtársam, 2001-ben a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztését valóban az előző kormány határozta el nagyon helyesen; okulva abból, hogy a továbbiakban a gátemelésekkel, a gátépítésekkel, a gáterősítésekkel nem lehet a térség biztonságát megteremteni, valamint lehetőséget kell arra is biztosítani, hogy az az ártéri rendszer a természet közeli állapothoz valamelyest vissza tudjon térni úgy, hogy az életfeltételek megmaradjanak.
2002-ben, amikor a választás után ezt a tervet megnéztük, azzal kellett szembesülni, hogy ennek gyakorlatilag a társadalmi egyeztetése, valamint az úgynevezett nyílt tervezési eljárása nem kezdődött meg. Az előző év ebben a térségben több mint 150 fórum megtartásával, a nyílt tervezési rendszerben a tervezők kiválasztásával történt, nem kevesebb, mint 1 milliárd forint felhasználásával.
Tisztelt Képviselő Úr! Én körülbelül negyven fórumon vettem részt, nem olyan egyszerű egy ilyen tervet elindítani. Addig, amíg beszélünk róla az íróasztal mellett, mindenki helyesli, mindenki azt mondja, nagyon jó, nagyon kellene. Sőt, ha megkérdezzük az érintett településeket, még azok is azt mondják: kell a védelem, kell egy megváltozó struktúra, és kell a biztonság, valamint kell egy életlehetőség. Amint viszont oda jutunk, hogy kinek a földjét fogja ez érinteni, abban a pillanatban hatalmas viták vannak, rettenetes konfliktushelyzetek, és azt kérdezik a gazdák - joggal egyébként -, hogy ha az én földemen megváltozik a gazdálkodás, ha az én földemet, ha csak időszakosan is, de igénybe fogják venni védekezési célból vagy esetlegesen egy olyan vésztározóval, amiből a térségnek később a vízellátása is biztosított, az nekem milyen ellentételezést fog adni.
Itt van a gond, amikor nekünk ezt az öt tározót, amiről most a költségvetés szól... - és az első ütemben ez 51 milliárdos beruházás, és ebből 8 kerülne a 2004-es költségvetésbe; csak egy felső-tiszait tudtunk kijelölni, csak egyet. Kettő volt tervezve, de csak egynél sikerült megállapodni, mert az volt az elsődleges cél, hogy csak olyan területen létesítsünk az első ütemben bármiféle beruházási program keretében időszaki tározót, ahol a társadalmi elfogadottság megvan. Ezt egy helyen tudtuk a Felső-Tiszánál megtenni. Remélem, ha ezek működni fognak 2005-2006 környékén, akkor referenciaként már az a társadalmi ellenállás csökkenni fog.
Ebben a költségvetésben ez a 8 milliárd forint gyakorlatilag azt a pénzügyi forrást biztosítja, ami a tervezés, és ősszel... - mert ősz előtt a közbeszerzési törvény szabályait is figyelembe véve, nem valószínű, hogy kivitelezési munkát el tudunk kezdeni, hiszen még az előkészítő munkák időigényesek. Nos, ez a 8 milliárd és az ehhez kapcsolódó, remélhetőleg most már az agrárfejezetben is elkülönítetten megjelenő 8,075, tehát 8 milliárd 75 millió forint, ami az agrár-környezetvédelmet célozza, elegendő lesz arra, hogy ezekben a térségekben azokat a mintaprogramokat el tudjuk indítani, amik 2006 végére ebben az országban közel egymillió hektárnak a tájgazdálkodását, természet közeli gazdálkodását fogják feltételezni. Ugyanis nem mindegy, hogy milyen európai uniós forrásokat tudunk igénybe venni.
A mezőgazdasági támogatások két részből állnak. Az egyik a normatív közvetlen kifizetések, ezt hívják garanciaalapnak, amire a nemzeti támogatások most a költségvetésben 144 milliárd forinttal állnak rendelkezésre, ebben mintegy 25 milliárd forintnyi beruházási pénz is van. Ehhez kapjuk meg azt a sokat emlegetett 35 százalékos támogatási lehetőséget az Európai Uniótól, amire itt több képviselőtársam utalt, hogy az Európai Unió utófinanszíroz, tehát mi lesz a gazdákkal, ha ez a következő év elején nem vehető igénybe. A költségvetés erre tartalmaz megoldást. Tehát ez azt jelenti, hogy január 1-jétől már igénybe vehetik ezt a pénzt - megmondom, hogy miért -, mert ennek a költségvetésnek a 33. §-a lehetővé teszi, hogy a Kincstár kamatmentes hitel formájában meghitelezze a szabályos és befogadott igényeket, majd aztán az Európai Uniótól megérkező utófinanszírozási pénzből történik a hitelezés visszafizetése. Ez egy nagyon jelentős eredmény, és az is, hogy az Európai Unió ezt így tudomásul vette, hogy amíg utol nem érjük a rendszert - 2005-2006-ban érjük utol -, addig ez az előfinanszírozás technikailag így megtörténhessen.
Az agrár hitelgarancia-alap részére 100 milliárd forint értékben a Kincstár viszontgaranciát vállal, erről sem nagyon beszéltek még képviselőtársaim, de bizony ez egy nagyon fontos finanszírozási, technikai és költségvetési törvényben meghatározott és definiált garancia.
(8.20)
Ez azt jelenti, hogy a vállalkozások 150 millió forint hitelkeretig, az integrátorok 400 millió forint hitelkeretig állami garanciát állíthatnak a fejlesztési hiteleik mögé, tehát ez további friss pénzek bevonását teszi lehetővé, és így a következő évi költségvetésben a SAPARD-dal együtt összességében 43 milliárd forintnyi beruházási pénzügyi forrás van. Most tárgyaltuk, illetve tárgyaljuk a 2002-es agrárbeszámolót, amiben látszik, hogy az a 35 milliárdos költségvetési támogatás több mint 100 milliárdos fejlesztést indukált - itt ez a költségvetés most gyakorlatilag 200 milliárd forintnyi fejlesztési lehetőséget biztosít - természetesen az önerő figyelembevételével is - az ágazatban tevékenykedőknek.
A harmadik rész, amiről itt szólni kell - és itt egy kicsit akkor visszatérnék ahhoz, amit az elején a Vásárhelyi-terv kapcsán mondtam -: az európai uniós támogatások úgynevezett második lába, amit úgy hívnak, hogy orientációs alap, és ez az orientációs alap az, ami programfinanszírozott pénzt jelent. Ez Magyarország számára 2006 végéig 134 milliárd forintnak megfelelő euró lehívását teszi lehetővé, úgy, hogy ehhez a magyar költségvetésnek a három év alatt 31 milliárd forintnyi támogatást kell erre a célra biztosítania. Most ebben az idei költségvetésben még mindig nem érjük el az optimumot, ami 11-12 milliárd forint lenne, de lényeges az előrelépés az elmúlt évihez képest, ahol is 4,5 milliárd forint állt rendelkezésre az úgynevezett agrárkörzet-gazdálkodási fejezetben, valamint a táj- és az ökogazdálkodásban, most ez 8 milliárd fölé ment.
Ha ehhez hozzáadjuk azt az 5,2 milliárdot, ami a kifejezett környezetvédelmi beruházások finanszírozását jelenti a mezőgazdasági ágazatban - ideértve a mezőgazdasági állattartó telepeket, az állatjóléti intézkedések megtételét -, akkor ez mindenféleképpen előrelépés, bár még egyszer hangsúlyozom, hogy a további évek költségvetési tervezésénél is egyre inkább abba az irányba kell mozdítani az agrárfejezetet, hogy az a tájgazdálkodásban és a vidékfejlesztési pénzekben legyen inkább érdekelt, mert itt az európai uniós elérhető támogatás 60 és 80 százalék között mozog, ami azt jelenti, hogy a magyar társfinanszírozás megötszörözhető optimális esetben, de csak akkor, ha életképes és jó programok vannak.
Ehhez képest készült el az érzékeny természeti területek agrár-környezetgazdálkodási programja, ami már most is túljegyzett: több mint kétezer pályázat érkezett csak Hajdú-Bihar megyéből, és a Hortobágyi Nemzeti Park, valamint a Gémmegőrző Kht. integrációjában elinduló program ötezer egyéni kisgazdaságnak biztosít olyan megélhetési forrást, ami jó piaci lehetőségek mellett a jelenlegi normatív agrártámogatások közel kétszeresét tudja biztosítani ebből a fedezeti összegből. Tehát külön kell választani az intenzív és kvótához kötött, gyakorlatilag az európai uniós csatlakozással már leosztott pénzeket a tájgazdálkodási pénzektől, mert ezeknek a lehetőségei semmiben nem korlátozottak, és körülbelül két-két és félszeres jövedelemkiegészítést biztosítanak az ebben a rendszerben részt vevők számára, mint az intenzív gazdálkodóknak.
Én örülök annak, hogy tovább folytatódik a földjáradéki program, ami azt jelenti, hogy a Nemzeti Földalap mindazoktól, akik idős koruk miatt vagy egyéb lehetőségük híján a földet művelni nem tudják, az életjáradék fejében állami tulajdonba kerüljön.
Ami a költségvetési agrárfejezetben talán nagyobb odafigyelést igényel - és remélhetőleg némi módosításra is szorul -, az a kistermelők és a szarvasmarhatartók programfinanszírozása, ugyanis itt mintegy 30 ezer termelőnek az átállása válna szükségessé a húsmarhaprogramra, valamint a juh- és a kecsketenyésztés irányába, ugyanis ezek az 1-5 tehenes tejtermelő gazdaságok bizony nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, ha nem tudnak váltani - ennek az állami támogatása nem maradhat el.
Még egy utoljára, ami az intézményrendszert illeti: az elmúlt négy évben az intézményrendszer fejlesztése érdekében sok minden sajnos nem történt, és ez látszik is, mert a kifizető ügynökségek és a gazdaregisztráció, valamint a parcellaazonosító rendszerek nem felelnek meg az európai uniós elvárásoknak, ezt a közeljövőben megjelenő európai uniós jelentés, bizony eléggé keményen a szemünkre hányja. Ez a másfél év, ami a minisztérium rendelkezésére állt, kevés volt arra, hogy valamennyi korábbi lemaradást pótoljon.
Az intézményátalakításban kemény vágás, de meg kell tenni, hogy a miniszteriális szervek és a kifizető ügynökségek élesen elváljanak egymástól. Két külön feladatrendszerről van szó. Itt már beszéltünk korábban az Országgyűlésben is a törvénymódosítás kapcsán arról, hogy a közigazgatásban működő szervezetek - ideértve a minisztériumokat és azok dekoncentrált szerveit - az államigazgatási eljárás szabályai szerint járnak el, míg vannak a külön kifizető ügynökségek, amelyek az európai uniós társfinanszírozás és pénzügyi források lehívására hivatottak, azok nem köztisztviselői, hanem közalkalmazotti státusban, külön rendszer szerint kell hogy működésüket kifejtsék.
Én azt gondolom, hogy ezzel a mintegy 291 milliárd forintos költségvetési fejezettel, amire most a mezőgazdasági fejezet vállalkozik, a 2004-es év alkalmat biztosít arra, hogy az európai uniós pénzeknek a kiegészítésével, ami több mint 100 milliárd forintot jelent, az ágazat a jelenlegi és súlyos nehézségeit már egy lassú, de fejlesztéssel is párosuló gazdálkodási formával váltsa fel.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
