DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Egy, a törvényhozás menetében nagyon szokatlan döntés előtt állunk, hiszen nem mindennapi törvényt fogadunk most el. Ez a törvény egyedülálló, és Európában sincs sok példa hasonló törvényre. Ez a törvény a magyar egészségügyi szakdolgozói kamaráról szól, és tulajdonképpen 1997 óta jogos igénye a szakdolgozóknak, hogy létrehozzanak egy hivatásrendi köztestületet, egy kamarát. 1996 és '97 környékén fogalmazódott meg, és körülbelül 13 olyan egyesület fogalmazta meg ezt az igényét s nyilvánította ki konszenzusát arról, hogy kamarát hozzanak létre, amely gyakorlatilag felöleli a szakdolgozói kar szinte teljes egészét.
Azért is szokatlan ez a törvény, hiszen ha egy hivatásrendi kamaráról beszélünk, akkor nem beszélhetünk nagy számú tagról, viszont annyira megváltozott ma az egészségügyben a teammunka, annyira megváltozott a feladatelosztás, és annyira megváltozott a szereplők képesítése, a szereplők kompetenciája, hogy mindenképpen nagyon sok esetben már önálló vagy közel önálló döntéssel rendelkező személyekről van szó, hiszen ma már az egészségügyben dolgoznak egyetemi végzettségű, főiskolai végzettségű szakdolgozók is.
Amikor ezt a törvénytervezetet először '97-ben benyújtottuk, idő hiányában nem sikerült ezt elfogadtatni. Később minden egyes párt kinyilvánította választási ígéretében, hogy támogatja a szakdolgozói kamarát, majd most, amikor benyújtásra került, kiderült, hogy ki az, aki valóban akarja, hogy a szakdolgozóknak legyen köztestületi kamarája, és ki az, aki csak beszélt róla szavakban. Ez megnyilvánult az egészségügyi dolgozók jogállási törvényében is, hiszen ott egyesek csak az orvosok jogállásáról beszéltek, és nem beszéltek a szakdolgozókról.
Mi ebben a törvénytervezetben a szakdolgozók régi óhaját valósítottuk meg és terjesztjük most önök elé, és remélem, hogy szavazatukkal támogatni fogják ezt a törvényjavaslatot. Nagyon szépen megköszönöm mindazoknak, akik módosító indítványt nyújtottak be ehhez a törvénytervezethez, vitatták, jobbították ezt a tervezetet, úgyhogy most itt önök előtt a végső, valószínűleg nem a legtökéletesebb formájában szavazás előtt áll.
Komoly vita volt arról, hogy mi legyen ennek a kamarának az elnevezése. Sokan szerették volna, hogy legyen ápolói szakdolgozói kamara, ezzel bizonyos fokig egyet lehet érteni, hiszen a legnagyobb létszámú részét képezi ennek a szakdolgozói csapatnak az ápolónők része, a legnagyobb létszámban szerepelnek és a legnagyobb hatással. De a konszenzust több szervezet hozta létre, és ha most felrúgjuk ezt a konszenzust, akkor alakulásában már elhibázott lesz a kamara.
A módosító javaslatok kapcsán vita volt arról, hogy az egyes szakmák hogyan szerveződjenek, és mi a tagozatos szerveződés mellett döntöttünk, azt fogadtuk el. Amellett a kamara szerveződése megegyezik az Orvosi és a Gyógyszerész Kamara tagozódásával, de főleg az Orvosi Kamara tagozódásával, hiszen van helyi, megyei és országos szint ebben a kamarában, és ugyanúgy a tagozatok is szerveződhetnek helyi vagy országos, illetve megyei szinten is. Nagyon nagy vita volt a kötelező tagság kérdése, és ebben nem szerettünk volna most politikai vitát nyitni, megtartottuk a szakdolgozói kamarában a kötelező tagságot, viszont elvetettük a szakmai kollégium lehetőségét, hiszen a szakmai kollégiumok a szakdolgozóknál nincsenek létrehozva. Ez nem jelenti azt, hogy a későbbiek során ne lehessen szakmai kollégiumot létrehozni bármelyik tagozat mentén.
Nagyon nagy jelentőségű ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása, hiszen a szakdolgozók egy régi vágyát valósítja meg. Kérem önöket, hogy szavazataikkal támogassák ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
