PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat célja, hogy a módosítás révén elérje az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi kérdéseiről szóló 200/31. EK irányelv teljes harmonizációját, valamint hogy elősegítse az elektronikus szolgáltatásokba vetett fogyasztói és szolgáltatói bizalom növelését és az elektronikus kereskedelem elterjedését.
A javaslat a szolgáltatásnyújtás nagyobb biztonsága érdekében az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások igénybevételekor releváns adatvédelmi rendelkezésekkel is kiegészíti a módosítani kívánt törvényt. Ha alaposabb elemzésnek vetjük alá a törvényjavaslatot, megállapíthatjuk, hogy az tartalma alapján nem más, mint az egyes európai irányelvek átemelése a magyar jogrendbe. Becsülendő az az igyekezet, amely a jogharmonizációt hivatott szolgálni, s minden európai rezdülésre azonnal reagál. A törvényjavaslattal azonban pont ez az egyik alapvető gond. Egy 2001-ben hozott törvény esetében még meg sem száradt a nyomdafesték a Magyar Közlönyben, máris módosítjuk. Kétségtelen, hogy az alaptörvénynek vannak fogyatékosságai, de koncepciótlan módosítgatása nagyobb zavart okoz, mint amilyen előnnyel jár. Az a jogalkotási metódus, mellyel a jogharmonizáció ürügyén a jogszabályok évente módosulnak, nem hat a jogbiztonság irányába. Példaként hoznám föl a múlt század elején készült kereskedelmi törvényt, melynek egyes szakaszai az államszocializmus idején is, egészen a rendszerváltoztatásig működtek.
A kereskedelmet semmi sem támogatja jobban, mint a kiszámítható viszonyok, állami szabályozási és szankciórendszer. Évente ne módosítsunk törvényeket, és ne az európai uniós irányelveknek feleltessük meg a jogrendünket, hanem az európai uniós direktíváknak.
A törvényjavaslat az Európai Unió vonatkozó szakmai területének mély ismeretéről tanúskodik, de csak arról. A jogszabály a régi magyar dzsentri nemesség jelmondatát tükrözi: „Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita”, azaz „Magyarországon kívül nincs élet, ha van élet, az nem olyan”. Nos, e törvényjavaslat csak Magyarország és az Európai Unió viszonyára fokuszál több elemében, nincs tekintettel a világ más, az Unióénál sokkal fejlettebb piacokra. Az elektronikus kereskedelem határok nélküli, és nem csak az Európai Unióra korlátozódik, így törvényünknek sem csak az európai jogrendet illik kezelnie.
A másik jogalkotási gond, hogy a törvényjavaslat több jogintézményt tárgyal, úgymint szolgáltatás, felelősség, adatvédelem. E jogintézmények a polgári jog és a közjog szabályozási területei. Azonban nemhogy a jogrend egységére törekedne az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, de még a vonatkozó jogszabályok sincsenek konkrétan megjelölve a javaslatban. Példának okáért olyan vállalkozási formát vezet be a közvetítő szolgáltatóval, melynek betagozását a gazdasági társaságokról szóló törvény, a polgári törvénykönyv és az adótörvények közé a jogalkotó meg sem kísérli.
A jogszabály élénken tárgyalja a szolgáltatók felelősségét, az igényérvényesítést, a felek jogait és kötelezettségeit, a felróhatóság kérdéskörét, azonban a polgári jog felelősségtanára még csak nem is utal. Még súlyosabb jogalkotási hiba, hogy a polgári perrendtartás elemeit, eljárási szabályokat épít be egy anyagi jogi jogszabályba, például a 7. §-ban. Ezek a rendelkezések nem ebben a jogszabályban, hanem a polgári törvénykönyv megfelelő szakaszaihoz kapcsolt rendelkezésekkel rendezhetők. Az adatvédelem kérdésében ugyanez a helyzet, azaz ezt a kérdéskört általánosan és részletesen is az adatvédelmi törvényben illene rendezni.
Súlyosabb probléma, hogy a jogszabály teljes bizonytalanságot teremt azzal, hogy szinte minden lényeges fordulatában külön jogszabály meghozatalára hivatkozik. Nem rendezi azonban, hogy ez a jogszabály törvény, kormány- vagy miniszteri rendelet. Amennyiben a jogalkotó rendezni kíván egy jogviszonyt, úgy rendezze teljes mélységében, de ne félig-meddig.
Összességében elmondható a javaslatról, hogy nem novelláris módosítás, mely lendületet ad az elektronikus kereskedelemnek, hanem kis csiszolgatás, mely részterületeket rendez, azokat sem mélységében. Az elektronikus kereskedelemben végre akkor lenne előrelépés, ha az állam a polgárainak biztosítaná az elektronikus aláírás használatát saját háza táján, s ezen bizalmi tőke alapján valóban megbíznának az állam polgárai az elektronikus úton végzett kereskedelmi tevékenységekben. Viszont a kormányváltás óta a PKI alkalmazhatóságának területén semmi nem történt, és az államilag elismert aláírás-hitelesítés kereskedelmi alkalmazása is sajnos csak vágyálom maradt. Az előttünk fekvő törvényjavaslat pedig e vágyálom további építgetése, hiszen még arról sem tájékoztatott minket az előterjesztő, hogy ennek a javaslatnak milyen hatása lehet a gazdaságra és a társadalomra. Pedig ez minden törvényjavaslat kötelező kelléke kell hogy legyen. A javaslat elfogadása esetén természetesen ismét kommunikálhatja a kormány, hogy papíron teljes egészében eleget teszünk az Európai Unió szabályainak, s ez nem egy utolsó szempont.
A törvényjavaslat elfogadása elé mindezek ellenére a Magyar Demokrata Fórum nem fog akadályokat gördíteni, de a szükséges módosításokat tartalmazó szakmai javaslatainkat elő fogjuk terjeszteni. Jobbító szándékú módosító javaslataink elfogadására ezúton is kérem tisztelt képviselőtársaimat.
Végezetül arra szeretném még felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a Ház előtt fekvő, a telekommunikációt, az informatikát érintő jogszabályokat igyekezzenek egymással összefüggésben kezelni, mivel azok természetüknél fogva összefüggenek. Ugyanerre kérném a kormányt is, azaz szíveskedjen a vita során az egymással szorosan összefüggő törvényjavaslatok közötti összefüggéseket feltárni, s azokat bemutatni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
