BALOGH LÁSZLÓ
BALOGH LÁSZLÓ
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Engedjék meg nekem, hogy súlyosbítsam helyzetemet, és hozzászóljak ehhez a vitához. Mert miről is van szó?
Arról van szó, hogy az országgyűlési képviselőt a parlamentben megválasztják. Megválasztják különböző bizottságokba, ahol munkát kap és feladatot. Így kerültünk többedmagunkkal együtt a kulturális bizottságba. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Mi történt? Kaptunk egy előterjesztést, amely előterjesztés arról szólt, hogy egy Gyekiczki nevű úr legyen egy hivatal helyettese. Előttünk volt emellett még számtalan irat, köztük egy olyan irat is, amely irat azt bizonyítja, hogy a szakmai bírálóbizottság nem ezt az urat javasolja, hanem egy egészen másik urat javasolt ennek a hivatalnak az elnökhelyettesi pozíciójára.
Ebben az esetben mi történik? Az történik, hogy az ott jelen lévő képviselők elmondják a véleményüket az egyébként ott jelen lévő, a hivatalt elnyerni készülő jelölt előtt és az ő jelenlétében. Én itt szót kértem, és elmondtam a véleményemet. Ő is szót kért, válaszolt az én véleményemre, ezek után döntött a kormánypárti többség, hogy ő alkalmas erre. Mit tettem én mint országgyűlési képviselő? Elmondtam a véleményemet a kulturális bizottság előtt. Mit tett ő, Gyekiczki úr? Följelentett engem, mert elmondtam a véleményemet a kulturális bizottság előtt.
De kedves képviselőtársaim, mi is volt az a mondat, ami leginkább a Gyekiczki úr számára nem volt elviselhető az általam elmondottakból? Engedjék meg nekem, hogy ne én érveljek a magam igaza mellett, hanem különböző idézeteket olvassak fel önöknek. (Moraj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Hadd mondjam a következőt; az első idézet Gyekiczki András feljelentéséből való. Tehát mi is a probléma velem? Ezt mondtam többek között: “Egyetlenegy politikai személy volt, az, aki dokumentumokat vett magához, az a jelölt úr volt, aki itt ül a bizottság előtt.” Kérem, vastagon szedve a följelentésből ez a mondat.
Arra kérem, elsősorban kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ne higgyenek nekem. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Rendben van! - Nem hiszünk!) Köszönöm, köszönöm, ez számomra megfelelő. Tehát arra kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ne higgyenek nekem. (Dr. Hiller István: Nem is lehet!) Ezért kénytelen vagyok egy másik iratból is idézni. Tehát engedjék meg nekem, hogy ezt a másik iratot idézzem, ami a következőről szól: “Az eddigi kabinetfőnökök közül dr. Gyekiczki András 1994-1998 között az operatív irattár (dokumentációs osztály) vezetőjének kíséretében megtekintette az iratőrző helyiségeket, azonban a hálózati operatív nyilvántartás iratait 1996-ig, a Történeti Hivatalnak történő átadásig őrző helyiségébe, valamint a Személyzeti és Munkaügyi Főosztály szt-állományra vonatkozó állományparancsokat is magában foglaló okmánytárba nem lépett be.” Tehát oda nem lépett be. “Viszont részére” - Gyekiczki Andrásról van szó, aki akkor kabinetfőnök volt - „tudományos kutatáshoz elsősorban a volt állambiztonsági vizsgálati szervek vizsgálati anyagait tartalmazó iratok lettek kiadva.”
(20.10)
Kérem, ezt elmondom még egyszer és lassan, hogy mindenki értse. (Taps az MSZP soraiban.) Tehát Gyekiczki András kabinetfőnök úrnak tudományos kutatáshoz - tetszik érteni (Közbeszólások az MSZP soraiból: Lassabban!), tudományos kutatáshoz - elsősorban volt állambiztonsági vizsgálati szervek vizsgálati anyagait, tetszenek tudni, hogy mik ezek, ugye (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem!), vizsgálati anyagait tartalmazó iratok lettek kiadva. (Folyamatos zaj és derültség.)
Tehát, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ne higgyenek nekem, tessenek hinni a belügyminiszternek, Lamperth Mónikának, ugyanis ezt a levelet ő írta, mindezt Budapesten, 2002. július 31-én. Tessék hinni Lamperth Mónikának! (Közbeszólások az MSZP soraiból: Idő!) És hogy teljes legyen a sor, engedjenek meg nekem még egy idézetet. (Az elnök csenget.) Ezt az idézetet…
