TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajátos helyzetben vagyunk, hiszen az elmúlt héten a nagy adócsomaggal együttes vitaként kezdődött ennek a törvényjavaslatnak az általános vitája, most pedig egy önálló napirendi pontként vitatkozunk róla. Nem valószínűsítem, hogy egy műszaknyit fogunk erről is beszélgetni, de azért úgy gondolom, hogy van miről beszélnünk.
A kormány ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztését elsősorban azzal indokolta, hogy európai uniós jogharmonizáció, a jelenleg érvényben lévő, a fogyasztói árkiegészítés és a fogyasztási adót egy törvényben szabályozó módozat tovább nem tartható, önálló törvényjavaslat születik a fogyasztói árkiegészítésről. Ezt még meg is értjük, illetve indokoltnak tarthatjuk.
Azt viszont már semmiképpen nem tartjuk indokoltnak, hogy nemcsak formájában, hanem tartalmában is jelentős változáson megy keresztül a fogyasztói árkiegészítés rendszere. Néhány példát, hogy miben nyilvánul ez meg. Változnak a közlekedési tarifák támogatásának mértékei. Korábban képviselőtársaim már az előző adócsomagvitánál is említették, ami különösen szembetűnő, és amit sokáig tagadtak, s végül be kell ismerniük, hogy mégis meglépték, hogy mind a vasút, mind pedig az autóbusz esetében a jelenleg hatályos 67,5 százalékos támogatás 57,5 százalékos mértékűre csökken. Ez első megközelítésben nem is tűnik jelentős támogatáscsökkenésnek, hiszen mintegy 10 százalékpontról van szó. Ellenben, ha megnézzük azt, hogy a szolgáltatást igénybe vevőnek milyen összeget, milyen hányadot kell fizetnie, mindjárt láthatjuk, hogy ha az időközben megvalósuló áfaemeléstől eltekintünk, akkor is mintegy egyharmadával kell fizetnie többet annak a következő esztendőben, aki már nem 67,5 százalékos, hanem csak 57,5 százalékos támogatásban fog részesülni.
Kik ezek? Kezemben van a MÁV Rt. belföldi kedvezményeinek a listája. Engedjék meg, hogy ezek közül kiemeljem azokat, hogy jelenleg mely kategóriákban van 67,5 százalékos kedvezmény.
Gyermekkedvezmény 6-14 éves kor között, bármely viszonylatban, korlátlan számban. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a gyermekek 6 és 14 éves kor között a következő esztendőben egyharmadával kell többet fizessenek a vasúti jegyekért. Diákkedvezmény nappali és esti tagozatosok részére, szintén bármely viszonylatban, korlátlan számban. Hazautazási kedvezmény levelező tagozatosok részére a lakóhely és a tanintézet között. Diákok csoportos kedvezménye, itt a kísérőket is megilleti a 67,5 százalékos kedvezmény. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeket az utasokat a jövő esztendőben mintegy egyharmadával magasabb díj fogja terhelni.
(0.00)
Másik terület: fogyatékosságban szenvedő szociális otthoni gondozottak, kísérőik, látogatóik, gyógypedagógiai intézmények tanulói és kísérőik jelenleg szintén 67,5 százalékos támogatásban részesülnek vasúti utazáskor. Vagy a szomszédos államokban élő magyarok részére a diákkedvezmény a nappali és az esti tagozatosok részére szintén 67,5 százalék, bármely viszonylatban, korlátozott számban. Tisztelt Képviselőtársak! Az általam felsorolt személyek, akik lássuk be, jó néhányan vannak ebben az országban, a következő esztendőben több mint 30 százalékos díjemeléssel kell szembesüljenek.
Említhetünk más példát is a támogatás csökkenésére. Csökken például a tanulók távolsági autóbusz-kedvezménye, igaz, szerény mértékben, mintegy 2 százalékponttal. Rákos Tibor képviselőtársam már utalt rá, hogy a nagyvárosok, illetve a különböző települési kategóriák tömegközlekedésének támogatásában is jelentős változás következik be. Egyrészt csökken a támogatás mértéke, hiszen az előterjesztésben szereplő támogatásokat már nem a jelenleg hatályos 67,5 százalékos, hanem mindössze 60 százalékos támogatástartalommal állapítják meg. És változik a szisztéma. A jelenleg érvényben lévő százalékos támogatásképzés helyett települési kategóriánként fixesített, tételesen meghatározott támogatások kerülnek megállapításra. Arról szintén már beszélt képviselőtársam, hogy ezzel egyfajta kiegyenlítősdi következik be. Nem nagyon számol az előterjesztés azzal, hogy a különböző településeken akár egy települési kategóriában, illetve a különböző települési kategóriák között is eltérő mértékben - például a domborzati viszonyok vagy egyéb költségtényezők miatt - lenne indokolt a tömegközlekedés támogatása.
Mindenképpen megfontolandónak tartom, hogy áttérjünk-e a tételes támogatás alkalmazására. Ha mégis az lesz az álláspont, hogy ezt tartjuk elfogadhatónak, mondván, hogy közelítünk a normativitás felé - amit szerintem nem itt kellene érvényesíteni, hanem egyfajta tömegközlekedési normatívát a mindenkori éves költségvetésben -, tehát ha mégis elfogadjuk ezt a fix tételes támogatási szisztémát, akkor is kérem képviselőtársaimat, hogy legalább azt a támogatási tartalomcsökkenést ne fogadják el, ami az előterjesztésben szerepel, és támogassák azt a módosító indítványomat, amelyik arra vonatkozik, hogy a 67,5 százalékos támogatástartalmat feltételezve emeljük meg ezeket a tételeket.
Jelentős problémának érzem, párhuzamosan azzal, hogy tételessé, fixszé teszi az előterjesztés a támogatásokat a tömegközlekedési bérleteknél, ezzel együtt megszünteti azt az intézkedést, hogy ezen tanuló- és nyugdíjasbérletek tarifáinak a meghatározásakor az ármeghatározó önkormányzatnak ki kell kérnie a Pénzügyminisztérium jóváhagyását. Mit érünk el ezzel, tisztelt képviselőtársaim? Gyakorlatilag elveszítjük azt a kontrollt, ami eddig azt biztosította, hogy ezek az árak ne szabaduljanak el nyakló nélkül. Elsősorban a Fővárosi Önkormányzat esetében olvastuk már nagyon sokszor a sajtóban, hogy mindennek a korábbi, illetve a mindenkori kormányzat az oka, mert nem engedi olyan mértékben emelni a tarifákat, amilyen mértékben az önkormányzat azt szeretné, és ez vezet oda, hogy eladósodik a tömegközlekedési cég. Ha ezt a korlátot felszabadítjuk, és nem szabunk gátat, akkor egy nagyon erős inflációs nyomásnak fogunk teret engedni, s itt hallottunk már mindenféle számokat, hogy 35, 50, illetve 90 százalékos tarifaemeléseket is elképzelhetőnek tartanak egyes politikusok, illetve szakemberek vagy döntéshozók. Én semmiképpen nem szeretném, hogy ilyen mértékű, a tervezett inflációt ilyen jelentős mértékben, több tízszeresen meghaladó mértékű tarifaemelés következne be a tanuló-, illetve nyugdíjasbérletek esetében.
Elsősorban államtitkár úr figyelmét szeretném felhívni arra, hogy lesz egy módosító indítványom, amit megfontolásra ajánlok, és szeretném, ha az itteni érveimet is figyelembe venné. A 7. §-ban az árkiegészítést az egy hónapnál hosszabb időszakokra egyfajta képlet alapján javasolja megállapítani az előterjesztő, amiben gyakorlatilag a havi bérletszelvény árkiegészítését viszonyítja a havi bérletszelvény teljes árára, és ezt szorozza meg az időszak hosszával. Nos, tisztelt képviselőtársaim, mit jelent ennek a képletnek az alkalmazása? Azt jelenti, hogy ami ellen hadakozott az előterjesztő is a bizottsági ülésen, hogy ne százalékos támogatást határozzunk meg, itt tulajdonképpen erről van szó, hiszen a támogatást viszonyítjuk a bérlet árához, kvázi százalékban kifejezzük, és ezt szorozzuk meg az időszak hosszával. Valószínűleg majd a részletes vitában kell kifejtenem, hogy ez nagyon jelentős visszaélésre adhat lehetőséget. Mindenképpen azt javaslom, hogy ne ilyen szisztéma alapján határozzuk meg ezt a támogatást, hanem ettől eltérően, esetleg még az általános vitában is vissza fogok térni rá, hogy mi az erre vonatkozó javaslatom.
Összességében nagyon sok problémát látok. El tudtam volna fogadni, ha a jelenleg hatályos törvényből gyakorlatilag kiollózva a fogyasztói árkiegészítésre vonatkozó részeket, az EU-jogharmonizációt is figyelembe véve, azt átültetve születik meg egy új törvényjavaslat, de azzal, hogy lényegi, tartalmi és a fogyasztókat, az állampolgárokat sújtó változások vannak benne, semmiképpen nem tudom támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
