KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tállai képviselő úrnak ismét nem… (Tállai András: Itt vagyok!) - nincs türelme meghallgatni a hozzászólásunkat és közbekiabál. (Tállai András: Mert tudom, hogy mit akarsz mondani!)
(16.30)
Úgy gondolom - és az előzetes hozzászólásomat is azzal kezdtem -, hogy nincs könnyű helyzetben a kormánypárti szónok, amikor ilyen törvényjavaslatról kell beszélni, ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, annyi ellentmondást véltem felfedezni eddig is a különböző bizottsági véleményekben, hogy lehet, hogy nem is lesz elég a tíz perc, hogy mindegyikre reagáljak.
Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat, amit a kormány benyújtott, és amely annak a célnak az elérését célozta meg, hogy a környezetbe kijutó szennyező anyagok mennyisége csökkenjen, ez ennek minden tekintetben megfelel. Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy tételesen sorba kell venni ezeket, hogy valóban megfelelnek-e ezek ennek a követelménynek, és azt követően pedig a kormánypárti szónoknak is sorra kell vennie azokat a kritikai megjegyzéseket, amelyeket a bizottsági ülésen elmondtunk, és amelynek eredményeként többek között, tisztelt fideszes képviselő urak, az előző időszakban ilyen nem fordult elő, hogy bizottság általános vitára ezen problémák miatt alkalmatlannak talált volna egy törvényjavaslatot. Ilyet önök az elmúlt négy évből nem tudnak nekem mutatni. Ez nem dicsőség, hanem azt mutatja, hogy egyébként mi komolyan gondoljuk a demokráciát, komolyan gondoljuk a parlament működését, és komolyan gondoljuk azt, hogy fontos dolog az, amit itt a képviselők elmondanak a parlamentben, és ezeket a kormányzat figyelembe veszi, és reményeink szerint beépíti ezekbe a törvényjavaslatokba.
Elhangzott már, és nem szeretnék tételesen visszatérni azokra a kritikai megjegyzésekre, hogy három szennyezőanyag-kibocsátás esetén kerül sor díjfizetésre: a levegő, a talaj és a víz terhelése esetén.
Ez a törvényjavaslat vajon ösztönzi-e a kibocsátókat arra, hogy csökkentsék a szennyezőanyag-kibocsátást? Úgy gondolom, tételesen vegyük ezt sorra mindegyik esetében, és aztán beszéljünk azokról a gondokról és problémákról, amelyeket meg kell oldani még az általános vitában, és beszéljünk néhány gondolatot arról, hogy egyáltalán a törvényjavaslat általános vitára alkalmas-e vagy javítható-e módosító indítványokkal olyan mértékig, hogy az végül is az Országgyűlés számára elfogadható legyen. Nekem egyébként meggyőződésem, hogy módosító indítványokkal javítható, ha számba vesszük azokat a gondokat és problémákat, amelyeket meg kell oldanunk.
A levegőszennyezés tekintetében fölsorolja a törvényjavaslat azokat a komponenseket, amelyeknek teljes kibocsátott mennyisége után környezetterhelési díjat kell fizetni. Miben érdekeltek, miben lesznek érdekeltek a kibocsátók ezt követően? Abban, hogy olyan tisztítórendszereket hozzanak létre, amelyek megakadályozzák, hogy ez a szennyezőanyag-kibocsátás a levegőbe kerüljön. Tehát igenis abban lesznek érdekeltek, hogy egyre korszerűbb és jobb minőségű tisztítóberendezéseket helyezzenek üzembe.
A talajterhelés esetében tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elmúlt években, évtizedekben a kormányzat hány milliárd vagy százmilliárd forintot fordított arra az adófizetők pénzéből, hogy különböző szennyvízvezeték-rendszerek és -tisztítórendszerek jöjjenek létre az országban. Sajnálatos módon ezen tisztítórendszerek kihasználtsága meglehetősen alacsony mértékű, és mindent meg kell tennie a kormányzatnak annak érdekében, hogy ezek kihasználtsága javuljon, mert hiszen azért öltünk bele százmilliárdokat, hogy a környezetünket megóvjuk. Az egy más kérdés, hogy a rákötés milyen okok miatt nem következik be. Erről is szeretnék a későbbiekben szólni.
A vízszennyezés kérdéskörében is arról van szó, hogy azt a különbséget kell kifizetnie a szennyezőnek, ami a befogadott, illetve a kibocsátott vízben lévő szennyező anyagok között van. Tehát ennek a csökkentése is elemi érdeke lesz a szennyvíz kibocsátójának, hogy olyan szennyező anyagok ne kerüljenek vissza a természetbe, amelyek ott jelentős szennyezést okoznak.
Mindezek alapján az tehát mindenképpen elmondható, hogy a jogszabály abba az irányba mutat, hogy minél kevésbé vegyük igénybe a természeti erőforrásokat, minél kevésbé szennyezzük a környezetünket, minél tisztábban tudjuk azt átadni az utókornak. Az a kérdés, tisztelt képviselőtársaim - és itt jön az az elemzőmunka, amit a következő napokban el kell végeznünk -, hogy adottak-e a technikai és pénzügyi feltételei annak, hogy ezeket a szabályozásokat a benyújtásnak megfelelően bevezessük, elfogadjuk és a jogszabály életbe lépjen. Itt is szeretnék arra utalni, hogy rendkívül fontos eleme ennek a jogszabálynak az, hogy a fokozatosság elve mindenképpen érvényesül benne. A talajterhelési díj csak jövő év január 1-jétől lép életbe, a másik kettő mértéke pedig évről évre fokozatosan növekszik.
Térjünk vissza tehát arra a kérdésre, hogy megvannak-e a technikai feltételei, és a jelenlegi szabályozás koherens-e minden tekintetben. Úgy gondolom, a légszennyezés kérdésében ez nem állja meg a helyét, ugyanis az elmúlt időszakban - különösen a nagy kibocsátóknál - rendkívül jelentős beruházásokat és pénzeszközöket fordítottak a gazdasági társaságok arra, hogy a kibocsátott szennyezőanyagok mennyisége jelentősen csökkenjen. A további csökkentésnek, úgy gondolom, nincsenek meg a feltételei, de még mindig vannak olyan gazdasági társaságok, amelyek szennyezőanyag-kibocsátása jelentősen meghaladja azt a limitet, amit a jelenleg érvényben lévő jogszabályok lehetővé tesznek. Úgy gondolom, az lenne a logikus, ha első lépésként ezeket a szennyezőket ösztönöznénk ezzel a szabályozással arra, hogy minél hamarabb olyan technikai berendezéseket hozzanak létre, hogy a jelenleg hatályos, jelenleg érvényben lévő limiteket minél hamarabb elérjék. Ezt követően lehet gondolkodni azon, hogy milyen lépcsőzetes bevezetéssel adunk időt ezeknek a társaságoknak, hogy felkészüljenek további technikai átalakításokra.
Még egy dolgot meg kell vizsgálnunk e tekintetben, mégpedig azt, hogy jelenleg környezetvédelmi bírságot fizetnek azok, akik túllépik ezeket a határokat. Ha ez a szabályozás most életbe lépne, a jövő évtől kezdődően ők ugyanazért a szennyezésért duplán fizetnének: bírságot is és környezetterhelési díjat is. Úgy gondolom, hogy ez nincs rendjén, de ezen még lehet változtatni, át lehet gondolni, és módosító indítványt lehet benyújtani ezzel kapcsolatban.
A talajterhelés kérdése a következő. A jelenlegi szabályozás szerint büntetjük azt is, ahol van csatornarendszer, meg ahol nincs csatornarendszer. Úgy gondolom, ez nem logikus, tehát arra kellene ösztönöznünk azokat az állampolgárokat, akik jelenleg nem kötöttek rá a szennyvíztisztító rendszerre, hogy mielőbb rákössenek, ugyanakkor ez egy szociálpolitikai kérdés is, mert hiszen eddig azért nem kötöttek rá, mert esetleg a családon belül nem voltak meg az anyagi feltételei annak, hogy ezt megtegyék. Ezt ebből a szempontból is át kellene gondolnunk, és azt követően, miután eljutottunk oda, hogy a lakosság túlnyomó többsége igénybe veszi a szennyvíztisztító rendszereket, utána törekedni arra, hogy a szennyvíztisztító rendszerekből kibocsátott tisztított víz is minél tisztább legyen.
A víztisztító rendszereknél arra kellene törekedni - mivel az időm lassan lejár, így részletesen nem tudok erről szólni -, hogy ne terheljük duplán azokat az önkormányzatokat és gazdasági társaságokat, ahol még sok száz milliárdot kell arra költeni, hogy különböző szennyvíztisztítók egyáltalán létesüljenek és megépüljenek, hanem arra kellene ezeket a forrásokat fordítani, hogy ezek mielőbb megvalósulhassanak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Összességében tehát azt gondolom, hogy a törvényjavaslat jelenlegi állapotában javítható, oly mértékben, hogy az elfogadható legyen a parlament számára.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
(16.40)
