DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr - megoldjuk. A 13. ajánlás az első, amelyről érdemes szólni. A költségvetési bizottság ülésén, egész lakonikusan, a kormány és a kormányzati többség sem támogatta. Hogy mégis felidézzem, miről van szó, mert így elég nehéz lenne a vitát folytatni, engedje meg az elnök úr, hogy felolvassam, miről szól: „A 13. havi illetmény a tárgyévet követő január 16-án fizethető ki.” E passzus kerül be abba a módosításba, amely előttünk fekszik, illetve ennek módosítása mellett szeretnék érvelni, hiszen ezt nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti képviselők is, épp a teremben jelen lévő Jauernik István, Kékesi Tibor - mást nem láttam, aki ezt aláírta volna - és talán Molnár László is aláírta ezt, de a bizottsági ülésen sajnálatos módon ettől elálltak.
Azt gondolom, hogy talán egyértelmű az igazságosság és az egységes kezelés érdekében, hogy év közben nem szerencsés ilyen döntést hozni, azért, mert van, aki ebben a kérdésben már év közben hozott döntést, van, ahol az a szokás alakult ki, hogy az év decemberében fizetik, van, ahol pedig ezt januárban teszik. Megértem az államtitkár urat, hogy a kreatív könyvelés jegyében szeretné egy kicsit megváltoztatni a költségvetés 2003-2004. évi számainak igazítását, azt gondolom, hogy ez nem szerencsés, ezért ezt érdemes megfontolni. Igazából, miután igazi érvet nem hallhattunk ennek érdekében a kormány részéről a bizottsági üléseken sem, ha államtitkár úr esetleg szólna erről, szívesen meghallgatnánk, hogy miért sajnáljuk decemberben kifizetni a köztisztviselők és közalkalmazottak azon körét, akik eddig nem voltak olyan szerencsések, hogy év közben megkapták ezt a 13. havit, és most mindenki a jól megszokott karácsonyi bevásárlás előtti 13. havi fizetését január 16-án vagy az azt követő napokban kaphatja meg. Ez egy nyitott kérdés, nem átlátható, ha úgy tetszik, az adóvitából visszaidézve, alapvetően költségvetési, fiskális megfontolások, és semmiféleképpen nem a családok, az emberek mindennapjait segítő, zárójelben mondom egyébként, persze a karácsonyi bevásárlást is támogató - nyilván ez az egyik, fogyasztást megszorító intézkedés, hogy lehetőleg kisebb karácsonyi forgalom legyen.
(0.30)
Vigyázni kell valóban, itt súgnak közben, mert ez bizony az áfa csökkenését is maga után vonhatja, pedig tudjuk, hogy az ez évi költségvetés hiánya már nagyobb lesz a tervezettnél.
Nos, itt most abbahagynám, és lapozok a következő témakörre, elnök úr, ha megengedi.
A következő felszólalásom - ha lehet újraindítani az órát, ha kérhetem - a költségvetési bizottság által benyújtott 39. számú módosító javaslattal kapcsolatos, amely az ajánlásban megtalálható. Ez, azt gondolom, egy igen furcsa, zárszámadási törvényben kimondottan érdekes megjelenítése annak a szándéknak, amelyet nem a kormány nevében a pénzügyminiszter úr nyújtott be, akár a 2004-es költségvetéshez kapcsolódóan, amit megtehetett volna, sem pedig a zárszámadási törvény keretében, hanem a bizottság szerencsétlen kormánypárti többségének kellett azt - az egyébként szakmailag elég nagy szégyent - megtennie, hogy ilyen iskolás módon előírja az egyébként kétharmados törvénnyel védett Magyar Televízió Kuratóriuma elnöke számára, hogy mit kell neki csinálnia annak érdekében, hogy kevesebb vesztesége legyen a Televíziónak. Ez azért is roppant érdekes, mert a bizottságunknak még nem volt módja megtárgyalni azt a konszolidációs tervet, amelyet a Magyar Televízió Rt. benyújtott, hanem a költségvetési bizottság ülésén egy késői órában, egy váratlan képviselői benyújtás hatására, kimunkálva, egyórás szünet után megkaphatta a bizottságunk ezt az igen alapos, inkább monitoring természetű leírást, amelynek keretében a tulajdonos a Magyar Televízió Kuratóriumának olyan előírásokat ír elő, amelyek tartalmilag, ha azt most nagyon szakmailag nézzük, akkor még talán érthetőek, de hogy ezt itt a parlamentben, illetve a törvénymódosítás keretében tesszük meg, legalábbis felmerültek az alkotmányossággal és a médiatörvénnyel kapcsolatos aggályok, amivel kapcsolatban egy percig nem sikerült szintén a bizottsági ülésen megnyugtatni bennünket. Ha erre választ kapnánk, akkor erről érdemes lenne egyébként tovább beszélni, de most ezt nem teszem meg.
Áttérek a 41. ajánlásra, amely egyébként összefügg a 35. és 53. ajánlásokkal is. Ez is roppant érdekes módosító javaslat, hiszen azt a majd még október 15-én, tehát ez év, 2003. október 15-én életbe lépő gázáremeléssel kapcsolatos kompenzációt emeli be 2,9 milliárd forinttal, a különböző közintézmények, talán önkormányzatok számára is. Ez egy pályázati alap, amely érthetetlen, hiszen ha minden önkormányzatot és minden közintézményt érint, és tudjuk, hogy közel 40 százalékos áremelésről beszélnek manapság, akkor ezt talán mindenkinek el lehetett volna osztani. Erre sem kaptunk választ; az volt a válasz, hogy a kormány így gondolja, ahhoz képest, hogy persze a bizottság előtt van, bizottsági módosító javaslatként kerül az 53. ajánlási pontban megfogalmazásra ennek a kifizetése. Ennek ellenére ez a felvetésünk, hogy talán normatív módon kellene ezt a gázáremelést rendezni, itt nem kapott lehetőséget. Talán a kormányrendeletben, államtitkár úr, lesz még mód arra figyelni, hogy talán nem a leghangosabb önkormányzatok és intézmények, a legjobb érdekérvényesítő, lobbizó érintettek számára kellene hozzájárulni ezen jelentős gázáremeléshez, ami azért, hogy világos legyen, iskolákat, óvodákat, önkormányzati intézményeket, de rendőrséget és honvédséget, és sorolhatnám még, mi minden szervezeteket érint ez év soron kívüli áremelése. Ez valószínűleg egyébként sok minden mással is összefügg, hiszen a gázáremelés hírére a tőzsde megint jókedvűen és vidáman emelkedni kezdett, aminek az összefüggéseit most nem érdemes itt taglalni.
Visszatérve a költségvetés módosítására, mint gázkompenzáció, én azt kérném, ha egy mód van rá, legalább az állami szféra tekintetében egy valódi normatív felosztás történjen meg, mert nem szabad megosztani, nem szabad megkülönböztetni az egyébként nehéz helyzetű intézményi szférát abban, hogy ki tud esetleg jobban pályázatot írni.
A következő témakör, amelyhez mindenféleképpen, azt gondolom, szólni szükséges, a 49. ajánlás, amelyben a számvevőszéki bizottság a törvényjavaslat 48. §-ának elhagyását javasolja. Meg kell mondanom, még a jóérzésű kormánypárti, számvevőszéki bizottsági tagokat is támogatásra ösztönözte ez a bizottsági módosítás, amely azt a megint csak egyedi, méltánytalan kezelést teremti meg, hogy azt a létszámleépítést, amely a Magyar Televíziót, illetve a Magyar Rádió Rt.-t érintette, és ehhez a létszámleépítéshez kötött költségvetési támogatást mint előfeltételt határozta meg, most elengedi ez a javaslat, amelyet eredeti javaslatként a kormány szerintem megint csak rossz felfogásban tesz. Hiszen ez lehetőséget teremt arra, hogy egy korábban világos szabályrendszert felold, és olyan feltételeket teremt meg, amelyek állandó különalkura teremtenek lehetőséget az egyébként is bizonytalan, rossz gazdálkodási eredményeket felmutató intézményben, a Magyar Televízió Rt.-ben. A Rádiónál nem így van, de szerintem ott is következetesnek kellene lenni, és mind a két intézménynél egyértelműen megkövetelni azt, hogy azokat, akik öt évre előre tudva, hogy így mentek el ebből az intézményből, most nem megteremteni a pénzügyminiszter aláírásával, hogy egy korábbi, közpénzekhez kötött feltétel most mégiscsak visszacsinálható legyen. Én azt gondolom, ez megint egy olyan méltánytalan - valószínűleg - megosztásra, a közmédiumok közötti olyan egyedi kezelésre ad lehetőséget a Pénzügyminisztériumnak, amely nem tolerálható, ezért a számvevőszéki bizottságnak mint szakbizottságnak kérnénk a támogatását.
Elnök úr, ha megengedi, most újból kérek öt percet, vagy nem tudom, hogy mi a technikai megoldása, mert szeretnék, nem sokat, de még néhány ponthoz szólni, hiszen már a végén járok az ajánlásoknak, ez pedig az 54. ajánlás, ez az utolsó, amely… (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Jó, egy szakaszom van, viszont egy eléggé összetett javaslat, ez tény, hiszen ez sok tízmilliárd forintot fog érinteni. Ez az ÁPV Rt. üzleti tervének a hiányából következő korrekciót hajtja végre, amely részben, mint ahogy megtudhattuk, mert ezekből a számokból önök nem tudhatják, csak akik a bizottsági ülést végigülték, és rákérdeztek arra, hogy melyik szám mögött mégis mi van, talán még a liberálisabb gazdaságpolitikát vallók is elcsodálkoznak azon, hogy a Malévnak újabb 7 milliárd forintos tőkejuttatást kívánna adni, és még annyi feltételt sem ír elő, amit egyébként jogilag megtehetne most itt a törvénymódosítás, hogy feltételeket szab ehhez a pénzjuttatáshoz a parlament, ha már ő adja neki. Ugyanez megállapítható a közkedvelten csak egyszerűen Lovinak nevezett szervezetünk esetében, amely 800 millió forintot fog kapni ennek keretében, és ha az ember a Világgazdaságot, és elnézést, hogy ezt mondom, hozzáolvassa, hogy tulajdonképpen hogyan függnek össze ezek a törvénymódosítások és az élet, akkor még érdekesebb lesz, azt gondolom, az a meghallgatás, amikor a költségvetési bizottságban, egyetértéssel a kormánypártokkal, meg szeretnénk hallgatni ezen szervezetek vezetőit, mert roppant érdekes, ha igazak ezek az újsághírek, hogy hogyan függnek össze akár a Malév átszervezése, akár pedig a lóversenyzéssel kapcsolatos támogatás. Még lehet akár jó is, azt mondjuk, csak azért jó lenne, ha már ennek keretében biztosítunk ott 7 milliárdot, illetve 800 millió forintot ezen szervezeteknek, akkor alaposabb feltételeket biztosítani, hiszen gyakorlatilag ebből a táblázatból az önök számára nem világos, hogy miről van szó.
(0.40)
És azért lássuk be, itt egy privatizációs lehetőséget is megnyit a törvény, a Richter Részvénytársaság állami tulajdonának több tíz milliárd forintos eladására nyitja meg a lehetőséget. Ezt sem lehet, azt gondolom, legalábbis szó nélkül hagyni, hogy gyakorlatilag erre lehetőséget nyit ez a törvényjavaslat. Ezért legalábbis megfontolás tárgyává javasolnánk, amellett, hogy ezt a költségvetési bizottság terjesztette be.
Ezen gondolatokat szerettem volna fölvetni, ami a zárszámadási törvény módosításaihoz kapcsolódik, és kérném, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben a támogatását kértük a módosító javaslatoknak vagy megfontolását azon módosításoknak, amelyek megfontolásunk szerint nem eléggé szakmaiak, nem eléggé körültekintők, ennek figyelembevételével szavazzon majd a Ház.
Köszönöm a figyelmet, köszönöm a türelmet, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
