KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Alelnök Képviselő Asszony! Azt hiszem, hogy az alelnök asszony szájából igen hitelesen hangzott mindaz, amit elmondott, hiszen ő volt az, aki nagyon jelentős és eredményes erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a sok-sok éve, évtizede az aradi várban eldugott szoborcsoport onnan kiszabadult, és ideiglenes elhelyezést is nyert a minorita rendház udvarán.
(13.30)
Nincs köztünk véleménykülönbség abban, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy október 6-án, az aradi vértanúk kivégzésének az évfordulóján a szoborcsoport már a korábbi helyén álljon. Természetesen nem egyedül a magyar kormányon és nem is a Romániai Magyar Demokrata Szövetségen múlik, hogy ez az erőfeszítés mennyiben lesz sikeres.
Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy korábban, amikor az aradi tanács hozott egy pozitív döntést, amelyben hozzájárult a szoborcsoport újra történő felállításához, majd magyar részről megtettük a szükséges társadalmi és kormányzati erőfeszítéseket is a szobor restaurálásához szükséges pénz előteremtésére és a felállítás költségeinek a fedezésére, akkor úgy tűnt, hogy a dolog megfelelő módon és a megfelelő úton halad. Egyébként ezt jelezte a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is, amely a kérdésben folyamatosan kapcsolatban volt a román vezetéssel. A keserű meglepetés augusztus táján történt, amikor a kulturális minisztérium, hivatkozva egy törvényre - amely szerint egy bizottság dönt minden szobor, emlékmű felállításáról - jelezte, hogy nem értenek egyet az aradi tanács döntésével, és nem járulnak hozzá annak a végrehajtásához.
A miniszterelnöknek - aki a kormány álláspontját képviseli - az volt az álláspontja, hogy ő ugyan nem ért egyet a szobor újra felállításával, annak Nagy-Magyarországra utaló szimbolikája miatt, és nem is támogatja azt, de nem fogja megakadályozni, és ez akkor elegendőnek tűnt az aradi városi tanács döntését figyelembe véve. Azóta a kormányfő magatartásában is történt változás, és miközben Mádl Ferenc köztársasági elnök úr Ion Iliescu köztársasági elnökkel tárgyalt, én a külügyminiszterrel folytattam megbeszélést, amelyen természetesen ez szerepelt az első helyen a megvitatott kérdések között.
A magyar kormány megteszi a lehetséges lépéseket, szorosan együttműködve és folyamatosan konzultálva az RMDSZ-szel. Az RMDSZ külön is kérte, hogy semmilyen lépést ne tegyünk az ő egyetértésük nélkül, és én ezt nagyon is helyénvalónak tartom. Az ő egyetértésükkel írt Medgyessy Péter négy nappal ezelőtt Adrian Năstase miniszterelnöknek egy levelet, amelyben sürgette a szoborcsoport újra felállítását, én - ugyancsak az RMDSZ-szel egyetértve - vetettem fel a kérdést a külügyminiszternek. A köztársasági elnök tárgyalásairól nincs információm, mert az párhuzamosan zajlott, de természetesen biztos vagyok benne, hogy ő is felvetette ezt a kérdést.
A román félnek az az álláspontja, hogy - erre a törvényre hivatkozva - most nem lehetséges a szoborcsoport újra felállítása, de készek arra, hogy egy korábbi elképzelést felelevenítve létrehozzák a román-magyar megbékélés szoborparkját. Én a két kérdést nem kapcsolom össze; azt mondtam, készek vagyunk egy ilyet is megvizsgálni, és azt javasoltam, hogy jöjjön létre történészekből egy vegyes bizottság, mert nem mindegy, hogy a megbékélés parkjának mi a tartalma. Jeleztem azt is, hogy erről is és a szoborcsoport újra felállításáról is a legközelebbi alkalom, amikor a tárgyalásokon ezeket újra napirendre lehet tűzni, Medgyessy Péter miniszterelnök szeptember 23-ára tervezett bukaresti látogatása, ahol aláírásra kerül majd a kedvezménytörvény romániai alkalmazásáról született megállapodás is.
Ez az, amit a kormány pillanatnyilag mondani tud, és az RMDSZ-szel természetesen továbbra is együttműködve mindent megteszünk azért, hogy elérjük azt, ami közös cél, és ami a két ország jó viszonya és a megbékélés szempontjából rendkívüli fontosságú.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
