DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Amikor a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői és az MDF a bizottsági üléseken megfogalmazták a zárszámadási törvénnyel szembeni kritikájukat, a jegyzőkönyvek tanúsága szerint tisztelt kormánypárti képviselőtársaim megszólalásaik során számos esetben visszamutogattak, hogy persze ez egy olyan költségvetés, amelyet még a polgári kormány terjesztett elő. Ez sokszor méltatlan vitához vezetett, ezért úgy tartom helyesnek, ha a bizottság kisebbségi véleményének megfogalmazásakor az Állami Számvevőszék megállapításaira hagyatkozom, valamint az ÁSZ által végzett zárszámadási ellenőrzés céljai teljesülésének szempontjából vizsgálom a törvényjavaslatot; vagyis azt, hogy a kormány a költségvetési törvényekben kapott felhatalmazások keretei között kötelezettségeinek megfelelően tett-e eleget, az állami és az önkormányzati költségvetés teljesítését bemutató adatok valósághűen tükrözik-e a 2001. évi pénzügyi folyamatokat, és az egyes pénzügyi műveletek miként befolyásolták a költségvetés pozícióját, valamint az előterjesztés megfelel-e a vonatkozó törvényi előírásoknak, segíti-e a költségvetési év lezáráshoz szükséges rendelkezések meghozatalát. Ezzel szeretném elejét venni az egymásra mutogatásnak, amely méltatlan a tisztelt Házhoz. A fenti kérdésekre - amelyekre a bizottságok véleményei alapján is egyértelműen meg lehet fogalmazni szakmai választ - az a válasz, hogy nem.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a kormányváltást követő időszak objektív megítélését nehezíti az a tény, melyet az Állami Számvevőszék is megállapít. E szerint a kormányváltással kapcsolatos elszámolások számviteli alapelvet sértettek, például a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint a Miniszterelnökség között a vagyon átadása-átvétele sem értékben, sem leltárral alátámasztottan nem történt meg. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fejezet nem adta át a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium részére a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium igazgatás cím vagyonleltárát, és a teljes körű vagyonátadásra még ma sem került sor.
Talán az, hogy a kormány nem rendelkezett pontos képpel a kormányváltást követő időszakról, eredményezte azt, hogy eleinte azt hitték, üres a kassza, majd a következő héten azt olvastuk az egyik napilapban, és itt a parlamentben is jó néhányszor hallhattuk, hogy találtak 320 milliárd forintot a Pénzügyminisztériumban. Feltételezem, hogy ez és más hasonló tévedések is hozzájárultak ahhoz az előítélethez, amellyel a polgári kormány munkáját a jelenlegi kormánypártok értékelik.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2002. évi zárszámadás lényeges pontban tér el az előző évek zárszámadásaitól - bár ezt lehet kicsinek is minősíteni -, hiszen az Országgyűlés saját hatáskörben négyszer módosította a 2002. évi költségvetést. A parlament MSZP-SZDSZ-es többsége az év második felében módosította az államháztartási törvényt, amelynek eredményeként a kormánynak mindaddig nem kell a parlament elé állnia pótköltségvetés benyújtásának okán, amíg a többlethiány a kiadási előirányzat 5 százalékát meg nem haladja.
Tavaly ezermilliárd túlköltés esetén sem kellett ezt megtennie, holott ennek a tized nagyságrendje is hihetetlen heves szakmai vitákhoz, illetve politikai üldöztetéshez vezetett volna. Gazdasági szakemberként mondhatom, hogy a mai állapot nonszensz. Az Állami Számvevőszék is nagyon udvariasan felhívta a figyelmet arra, hogy ezen változtatni szükséges.
A költségvetési törvény módosításainak a történetéhez tartozik az a megint csak rekordkönyvekbe tartozó és szakmaiságot igencsak nélkülöző helyzet, amely szerint az év utolsó két napján, még szilveszterkor is sikerült mintegy 250 milliárd forinttal növelni az államháztartás hiányát úgy, hogy ősszel már többször módosítottuk a költségvetés számait. Semmi akadálya nem lett volna, hogy ezt normál keretek között tegyük meg, és ne most tegyük helyre, ez év őszén, gyakorlatilag egy évvel a tett végrehajtását követően. Ennek nehéz megtalálni a magyarázatát, illetve tévedések, szakmai pontatlanságok, a számok más jellegű feltüntetése vezetett ide. A vita különösebben nagy érdeklődést nem vált ki, az év végén valószínűleg sokkal élénkebb és agresszívebb észrevételeket váltott volna ki még az SZDSZ pénzügyi szakemberei részéről is, akik most itt a parlamentben nem szólalhatnak meg. Ekkor pedig arról határoztak a többséget alkotók, hogy az államháztartás törvényi keretei között ez felmentést kap, tehát végül is nem volt törvénytelen a dolog, csak éppen gazdaságilag nonszensz.
Gazdaságpolitikusként azt is meg kell állapítanom, hogy minden költségvetési módosítás, amely a második félévben született, a hiány növelését kezdeményezte, és nem a struktúra átalakítását, nem a takarékosságot, nem azon gazdaságpolitikai váltásokat jelző lépések irányában haladt, amelyet gazdaságpolitikusként még a gazdasági miniszter, illetve a miniszterelnök és a pénzügyminiszter még nem a jelenlegi pozíciójukban tettek meg, hanem a korábbi, valóban részben fogyasztást, de részben beruházásokat ösztönző gazdaságpolitika helyett egyértelműen csak a fogyasztás növelését szolgálta, aminek a kihatásai már a múlt évben is jelezték, ebben az évben pedig még fokozottabban jelzik a feszültségeket.
Ennek a végeredménye lett az az 1500 milliárd forint, amit többféle módon magyarázunk, de a végeredményt a zárszámadási törvény egyértelművé teszi. Ha ezt egy független elemző nézi, az államnak, a költségvetésnek egy jelentős állami kiterjeszkedését, az újraelosztásban való fokozott szerepének a megjelenését jelzi, amit az év második felében született döntések szolgáltak.
(11.00)
Ezek viszont az ő véleményük szerint sem a takarékos állam irányába ható intézkedések voltak.
A zárszámadási törvény második félévben végrehajtott módosításához hasonlóan nem lehet felfedezni az irányváltást, egyáltalán felmutatni, érzékeltetni, kijelezni, hogy itt valami olyan markáns, a korábbi kormány újraelosztási arányait korrigáló, azt szűkítő irány lenne, sőt azt jelentősen eltérítve, a teljesítmények alakulásától függetlenítve tette ezt meg. Ezt bármelyik szaklap mondataiból idézhetném egyébként.
Az elemzés talaján maradva az újraelosztásban egyértelmű, hogy bővült a költségvetés, amely a gazdasági szférától vont el forrásokat, ezzel nem valósult meg a megalakuló szocialista kormány ígérete sem. Ezt igazolja: az államadósság 19,5 százalékkal magasabb lett, mint a 2001. év végén, így a 2001. évi 51,9 százalékról 54,3 százalékra emelkedett a GDP-arányos államadósság, az ez évi számítások pedig azt mutatják, hogy a trendek tovább folytatódnak, talán eléri vagy meg is haladhatja a 60 százalékos arányt is, erre majd nyilván később kell visszatérni. Vagyis ennyivel több pénzt vont ki a gazdasági szférából a kormány.
A 2002. évi költségvetési előirányzatok az évközi módosítások következményeként jelentősen változtak. Az államháztartás finanszírozási igénye 2002-ben kedvezőtlenül alakult. A 2002. évben a kincstári kör hiánya 1569,1 milliárd forint volt, amely a módosított éves előirányzat 27,8 százalékát haladta meg. Ezért mondtam azt, hogy ezek a módosítások, amelyekkel végül is a törvény 2002-ben megvalósult, messze nem az előterjesztő polgári kormány felelősségébe illeszthetők, hiszen ilyen mértékű meghaladást regisztrált a zárszámadás az év végével.
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak év végi hiánya meghaladta a 100 milliárd forintot, ezen túl a Nyugdíj-biztosítási Alapnál 14,2 milliárd forintot, az Egészségbiztosítási Alapnál viszont 86,7 milliárd forintot. Tulajdonképpen tehát olyan pénzek elköltése történt meg, ami nem volt, nem állt a kormány rendelkezésére, különösen ha emellé még hozzátesszük a szociális és családügyi bizottság álláspontját és számításait, ami rámutat arra, hogy a reálbérekhez képest a reálnyugdíjak 3,8 százalékkal maradtak el; értsd alatta azt, hogy a reálnyugdíjak relatíve leértékelődtek a bérekhez képest. Ez ellentétes azzal a tendenciával egyébként, amelyet - azt gondolom - bármelyikünk meghirdetett, ezek a tények hozzátartoznak ezen számok tükrében is.
Az államháztartás egészének pénzforgalmi szemléletű hiánya a nemzeti jövedelem csaknem 10 százalékát érte el, 9,9 százalékot, amely az elmúlt tizenkét év legnagyobbika.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszék beszámolójában utal arra, hogy azoknak a tájékoztató mérlegeknek, melyek a költségvetés mellett ott vannak, nem ismert a jogi formája, pedig az államháztartási törvény 124. § (2) bekezdés p) pontja kötelezi a kormányt, hogy rendeletében határozza meg a költségvetéskor és a zárszámadáskor az Országgyűlés részére tájékoztatásul bemutatandó mérlegek tartalmának részletes szabályait. Ez nem történt meg. A célok és a feladatok teljesítéséről csak esetlegesen kap információt az Országgyűlés, nagyban homályosítva a képviselők tisztánlátását értékítéletük előtt. Rendeletet kellene alkotnia erről a kormánynak. A kormány erről nem alkotott rendeletet, vagyis e mérlegek nem jelentenek többet, mint egy ákombákom a költségvetés margóján. Ezzel - azt gondolom - a kormány megsérti a jogállamiságot és a parlament felé vetett bizalmat, hiszen nem teremti meg a feltételeket az ésszerű szakmai tisztánlátás érdekében, egyébként teret ad a politikai vagdalkozások és a különböző szakmaiatlan hozzászólások tömegének.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az Állami Számvevőszék ellenőrzési tapasztalatai azt is mutatják, hogy a minisztériumok a többségi állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok esetében a tulajdonosi jogok gyakorlására nem fordítanak kellő gondot, az üzleti terv jóváhagyása és számonkérése elnagyolt, és a felügyelőbizottság ellenőrzési tevékenysége nem az átadott közpénzek súlyának megfelelő.
A kormány adós az ÁPV Rt. tevékenységéről, a vagyon változásáról és átalakulásáról szóló beszámolóval, amely szintén a törvényben foglalt kötelezettsége lenne. Ennek hiánya, azt gondolom, szintén a jogállamiságot sérti.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A másik dolog, amelyről szerintem érdemes szólni, a bizottsági üléseken a törvény kapcsán hangzott el, és az ÁSZ a köztévé kapcsán fogalmazta meg az aggályait, amihez talán érdemes külön is idézni az illetékes bizottság, a kulturális és sajtóbizottság véleményét - azon túl, hogy egyébként a bizottság kisebbségi véleménye a törvényjavaslatot nem tartotta tárgyalásra alkalmasnak -, egyetértett az Állami Számvevőszékkel, hogy elfogadhatatlan az az eljárás, hogy bár az Állami Számvevőszék büntető feljelentést tett a Magyar Televízió Rt.-nél történt visszafoglalkoztatás miatt, mégsem történik intézkedés ennek orvoslására, sőt a Pénzügyminisztérium - most hallhattuk az államtitkár úr szavaiból a nyitó expozéjában - és a Magyar Televízió Rt. vezetése között olyan megállapodás körvonalazódik - talán ennél több is, ami az államtitkár úr szavaiból kitűnt -, amely a költségvetésbe történő visszafizetés helyett annak elengedését tartalmazza. Azt gondolom, ez majd az általános vita további részében figyelemre méltó momentum lehet, hogy mit tervez ebben a kormányzat.
Érdemes megvizsgálni a különböző tartozások leírásának a technikáját, pontosabban azt, hogy mindez hová vezetett, mit jelentett tehát a Televízión kívül. Én ide sorolnám - és azt gondolom, igen mértékadó - a BKV hiteleinek a leírását, hiszen meg kell vizsgálni, mi lett az eredménye ennek, elérte-e a célját azon kívül, hogy a négy év alatt összehalmozódott mintegy 37 milliárdos adósságot különösebb kötelezettség nélkül az állam elengedte. A mai féléves adatok és az éves vetítések alapján nyilatkozatokból és szakmai elemzésekből tudjuk, hogy ez évre várhatóan 27 milliárd forintos hiány várható újból, tehát megismétlődik, sőt, sokkal nagyobb nagyságrendű hiány felhalmozódása várható a Budapesti Közlekedési Vállalatnál. Azt gondolom, közösen el kell gondolkozni, jó technikát alkalmazott-e a kormány az elmúlt év végén ezen adósságok elengedésekor.
Itt érhető tetten az a kettős mérce is, amelyet a költségvetési bizottság több képviselője is felvetett: van, akinek nagyon szigorú gazdálkodási feltételeket próbál diktálni, illetve diktál mind a kormányzat, mind a Számvevőszék, másoknál pedig hihetetlenül laza, hihetetlenül felelőtlen gazdálkodást engedélyeznek; kettős mérce látszik a költségvetés különböző kiadási sorainál. Azt gondolom, közös érdek, hogy ez ne így maradjon. A költségvetési bizottság őszintébb pillanataiban mind a többség, mind a kisebbség egyetértett ezekben a kérdésekben, akárcsak a médiák ügyében, mégis más politikai szempontok miatt másképp határozott és úgy tűnik, dönt most is.
Azt gondolom, ettől a perctől fogva nagyon fontos alapvető gazdálkodási morálban való gyengülés jelenik meg, terjed el a költségvetésben: nem kell mindenkinek betartania a költségvetési előirányzatokat, lehet túlkölteni. Azt gondolom, ez az egyik legnagyobb negatív üzenete ennek az egész zárszámadási törvénytervezetnek, és azt gondolom, ez alapvető indok abban, hogy a kisebbségi véleményeket nem és tartózkodó szavazattal nagyon sok ellenzéki képviselő jelezni szerette volna, amit most szóvá is teszek.
Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék megállapítása szerint a fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználása, az összeállított beszámolók hitelessége tekintetében komoly gondok vannak. A beszámoló felülvizsgálata eredményeként a vizsgált előirányzatok teljesített kiadásának százalékában azok 27 százaléka elutasító, 9 százaléka korlátozó véleménnyel lett ellátva.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Négy minisztérium nem tudja teljesíteni az elvárható pénzügyi beszámolási mércét. Négy minisztérium beszámolója nem volt hiteles, ezért az Állami Számvevőszék azt gondolja a négy minisztérium által produkált dolgokról, csak áttekinthetetlen, ezért nevét nem adja hozzá.
(11.10)
Itt szerettem volna már korábban is említeni, amikor az átadás-átvétellel kapcsolatosan szóltam, hogy az ifjúsági és sportbizottság is kiemeli ennek a visszásságait, és külön felhívja arra a figyelmünket, hogy amikor megváltozott a minisztérium neve és feladatköre a “gyermek” szóval, ennek eredményeképpen a költségvetési soron új támogatásként mindössze 67 millió forintos gyermektáboroztatásra szánt összeg jelenti a gyermekügyek költségvetési vonzatát. A korosztály tagjaira nézve ez havi 6 forint 80 fillért jelent a gyermekügyek tekintetében, amit a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumban erre költöttek.
Itt van az, amikor a kommunikáció, a világ… - ha belegondolunk, erről szólt az egész nyár, hogy mennyit táboroznak az állam pénzén a gyermekek, a valóság pedig 68 millió forint. Látszik, hogy a valóság és a tényleges számok sokat segítenek abban, hogy valósan értékeljük a folyamatokat.
Ez az egész, négy minisztériumot is érintő megállapítás, azt gondolom, egy olyan tény, amely sajátos megvilágításba helyezi és megkérdőjelezi, ha úgy tetszik, lerontja az egész kormány munkáját, hiszen egy tanulónak a buktatás tilalma ide vagy oda, ha négy tantárgyból nem felelt meg, nem lehet azt mondani, hogy a bajokat leszámítva mégis megfelelt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszék kockázatosnak tartja azt a gyakorlatot, hogy a fejezetek költségvetési pénzeszközöket adnak át gazdasági szervezeteknek, közhasznú társaságok bankszámláira. Ez különösen azért érdekes, mert a többségi véleményalkotó ugyanezt elmondta, ahogy figyeltem, ami alapján mi azt mondtuk, hogy nem jó a beszámoló, ő meg ezzel indokolta, hogy jó a beszámoló. Ez a dolog egy érdekes megközelítése, hogy ugyanaz a dolog egyik mellett érv, a másik mellett ellenérv; de nézzük a konkrétumokat!
A Kincstár megalakításakor - amikor az előző kormány idején megalakult - megszűnt a befektetések lehetősége az állami szervezetek számára. Igaz, a gazdasági társaságokhoz kiutalt összegekre nem vonatkoznak ezek a tiltó jogszabályok. Ezt lehetne hiányosságnak is tekinteni. El is fogadnám, ha ez az érv hangozna el kormányzati részről, csak sajnos az a 15 pontos törvénymódosítás erről egy szót nem szól. Nem jelzi, hogy helyre szeretné tenni, korrigálni szeretné, pedig erre az Állami Számvevőszék és minden képviselő hozzászólása is valamilyen módon kitér, hiszen eléggé világos, hogy a zárszámadási ellenőrzéseken belül a fejezeti kezelésű előirányzatok auditálását… - illetve a közelmúltban felszínre került, a 2002-es költségvetést is érintő pénzeszközökkel való értékpapírügylet, a brókerbotrány szinte párhuzamosan ráirányította a figyelmet az államháztartásból kikerülő pénzeszközök felhasználásának kérdésére. Ezzel megteremtődött annak a lehetősége, hogy az állami pénzek költségvetésen kívülre kerüljenek, így ellenőrzésen kívülre is kerültek. Ennek megfelelően ellenőrzésen kívülre helyeződhettek.
Mint ahogy mondtam, a Fidesz támogatna egy olyan módosító javaslatot, amely ennek a tiltását helyre tenné, és orvosolná, hogy legalább a későbbiekben ilyen lehetőség ne legyen. Ezzel nyugodtan megállapíthatjuk, hogy valószínűleg az üvegzsebű költségvetés legláthatatlanabb részei ezek. Az Állami Számvevőszéknek azon szándékára, hogy ez a vizsgálat kiterjedjen, az ellenzék részéről egyértelmű támogatást tudunk megfogalmazni. Érdemes számszerűsíteni: az Állami Számvevőszék, a problémát érzékelve, a belső felmérést, amelyet a kormány segítségével megtehet, december 31-ével… - ez 52 milliárd forint ilyen jellegű pénz december 31-ei, más számlákon való parkoltatását jelzi, amely mutatja, hogy még egy főváros méretű költségvetésnek is mint önkormányzatnak, ez egy hatalmas összeg. Tehát ennek a gyakorlatilag ellenőrzésen kívül kerülése és szabad, kockázatos felhasználási lehetősége nagyon nagy veszélyre és pontatlanságra ad okot, aminek az orvoslását hiányolja a kisebbségi véleményt megfogalmazó.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék által kifogásolt gyakorlat, hogy a zárszámadási törvények több törvény módosításáról rendelkeznek. A 2002-es zárszámadási törvényjavaslat is 15 törvény, köztük az államháztartási törvény és a 2003. évi költségvetési törvény módosítását javasolja. Én ezért mégis, ami a bizottsági üléseken is fölvetődött - ebből talán az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményét emelném ki -, a 13. havi bérrel kapcsolatosan, illetve az ahhoz kapcsolódó külön juttatások és távolléti díj kifizetésének időpontja egységesítő szándékát kifejező törvénymódosításokról szólnék. Erről megállapítható, hogy hátrányosan érinti a munkavállalói kört, amely számára a 13. havi bér külön juttatás, illetve távolléti díj kifizetésének határideje eddig a tárgyév vége volt.
A kifizetés időpontjának január 16-án való egységesítése kizárólag azt a célt szolgálja a bizottság megállapítása szerint, hogy ennek költségei kitolhatók legyenek a következő költségvetési évre, aminek egyszeri haszna 2003-ban jelentkezhetne az egyébként várható tetemes költségvetési hiány csökkentésében. Ezért a bizottság nem ért egyet, illetve annak kisebbségi véleménye szerint nem ért egyet, hogy a kormány hibás gazdaságpolitikája következményeit ily módon ráterhelje a munkavállalókra, illetve a közoktatásban dolgozókra. Ez az oktatási és tudományos bizottság véleménye.
Szólnom kell az utolsó gondolatok között arról, hogy oly sokszor hallhattuk az akkori MSZP-SZDSZ-es ellenzék szájából, hogy az úgynevezett salátatörvények milyen hátrányosak. A polgári kormány ilyenkor ezt megtette. Gondolhattuk volna, hogy ebből tanulva most nem ilyen törvénnyel fogunk szembesülni. Azt kell mondani, hogy amikor átkerült a másik oldal a kormányzati székbe, a Kuncze Gábor és Kovács László vezette pártok nem változtattak ezen a gyakorlaton. Tehát a szavak a pusztába kiáltva elszaladtak, amikor itt volt a lehetőség, akkor sem éltek ezzel. Azt gondolom, ezt mindenféleképpen sajnálatos tényként kell megállapítani. A törekvésükben ígérjük, hogy támogatnánk, hogy ezt ne tegyék, inkább tegyék meg azt, hogy külön benyújtják ezeket a törvényeket, hiszen látjuk most is, hogy bizony a 15 törvény módosítására igazából nem nagyon marad kellő idő. A viták során is az derült ki, hogy csak hány bizottság foglalkozott ezzel.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve a bizottságok kisebbségi véleményeit, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, illetve az MDF szerint a beterjesztett törvényjavaslat nem felel meg a kormány által meghirdetett köztársasági eszmének, a jogállamiság és a jogbiztonság követelményeinek, ezért a 2002. évi költségvetési törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általános vitára nem tartjuk alkalmasnak.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
