DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ellenzéki képviselőtársaimtól még egy kis türelmet kérek. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Majd meglátjuk, hogy ez a türelem milyen hosszú kell hogy legyen. Szerintem igen hosszú, de ezt nem ma fogjuk eldönteni.
Tisztelt Országgyűlés! Van egy déja vu érzésem, mert eszembe jut egy másik politikai vitanap, amely a közelmúltban zajlott itt le, az Országgyűlésben, és az is (Az elnök ismét csenget.) valahol érintette a családok szociális biztonságát. Úgy látom azonban, hogy a vitanapok címének a megfogalmazásában a kezdeményezők nem túl szerencsések. Mert az az első vitanap, amelyre most céloznék, „A magyar egészségügy; a betegek vagy a profit védelme?” címet viselte. Akkor hivatali elődöm, Csehák Judit miniszter asszony a címválasztással annak a véleményének adott hangot, hogy “A mai parlamenti vitanap értékét nem az álcímnek nevezett áldilemma fogja megadni, hanem az, hogy ennek ellenére beszélni tudunk-e a valóságos kérdésekről és valóságos problémákról.”
Nos, tisztelt Országgyűlés, a mai politikai vitanap előzményei kísérteties hasonlóságot mutatnak, és a cím legalább annyira félrevezető, mint az előzőké. Mert azt sugallja a cím, mintha a kormány valamiféle galád merényletet készítene elő a családok ellen, holott, tisztelt képviselőtársaim, ha önök figyeltek a miniszterelnök úr évnyitó beszédére, akkor arról van szó, hogy egyszerre kell építkeznünk, egyszerre kell a gazdaság egyensúlyát rendbe rakni és az elért eredményeket megszilárdítani.
Elébe menve a politikai vitanapnak, miniszterelnök úr az ülésszak első napján elmondott beszédében - képviselőtársaimat emlékeztetem - nem hagyott kétséget afelől, hogy a kormány a családokkal kapcsolatban mit tart a legfontosabb célkitűzésnek a következő időszakban. Kifejezetten hangsúlyozta, hogy a kormány legfőbb prioritása a következőkben is és 2004-ben is az elért életszínvonal megőrzése és a legnehezebb körülmények között élők helyzetének további javítása. Azt is mondhatom tehát, hogy miniszterelnök úr beszéde és az ellenzék reagálásai mintegy okafogyottá tették ezt a mai politikai vitanapot.
Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram „jóléti fordulat” fejezetének megalkotásakor az a felismerés vezetett bennünket - s erre már Veres államtitkár úr utalt más összefüggésekben -, hogy az előző kormány tevékenységének eredményeként nőtt a társadalom kettészakadásának veszélye, mert növekedett a szegénység, s ezen belül a gyermekszegénység. Emlékeztetem képviselőtársaimat Ferge Zsuzsa akadémikus asszony szavaira, aki úgy fogalmazott, hogy egy sajátos perverz újraelosztás alakult ki azokban az években, amikor egy átlagosnál jobb jövedelmű család többlettámogatáshoz jutott, de ennek a fedezetét az átlagos vagy annál szegényebb rétegektől vonták el. Ebből következett a kormány számára az a kihívás, hogy igyekezzen megtalálni a szegénységből kivezető utakat, úgy, hogy a minden családhoz eljutó támogatások mértékét növelje, és igyekezzen a társadalmi kirekesztettséget is elkerülni.
Mi egyértelműen jeleztük, és már az államtitkár úr által felsorolt intézkedések is mutatják, hogy nem kívánunk különbséget tenni család és család között, gyermek és gyermek között, érdemes és érdemtelen szegények között. Az a legfontosabb cél, hogy hazánkban minden ember anyagi biztonságban élhessen, társadalmi szolidaritás és esélyegyenlőség jegyében.
Tudom, hogy ellenzéki képviselőtársaim nem szeretik hallani a tényeket, de én is szeretnék egy-két konkrétumot elmondani. Ezek részben már fedik az elhangzottakat, részben azt kiegészítik. A szociális, egészségügyi ágazathoz tartozó területeken tavaly végrehajtott, átlagosan 50 százalékos béremelés több mint 160 ezer embert érintett kedvezően, és az egy közalkalmazottra jutó többlet meghaladta a 25 ezer forintot, a felsőfokú végzettségűeknél a 63 ezer forintot. Az egészségügyi és szociális terület dolgozói, ideértve az egyházi szervezetek közel 10 ezer munkavállalóját is, azt gondolom, értékelték a kormány intézkedését. Ennek kétségbe vonhatatlan jele, hogy több mint 2500 ápoló tért vissza a munkájához az elmúlt esztendőben.
Senki nem állítja azonban azt, és mi sem állítjuk, hogy ez a béremelés a családok minden problémáját megoldotta. Szó sincs arról, hogy a kormány befejezettnek tekintené az egészségügyi és szociális szféra dolgozói jövedelmi helyzetének a javítását, és természetesen megfelelő intézkedésekre - az anyagi lehetőségeink tükrében - sor fog kerülni.
Veres államtitkár úr szólt a családi pótlék emeléséről. Tudjuk, hogy az előző kormány ezt négy éven keresztül elfelejtette. Szólt arról, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás hogyan emelkedett, és a 2003. évtől bevezettük az emelt összegű, rendszeres gyermekvédelmi támogatást is. Mint ahogy szólt - ezt nem ismétlem el - az anyasági támogatás felemeléséről, az ikergyermekeket nevelő családoknak az átlagot meghaladó támogatásáról. Természetesen az sem elhanyagolható, hogy a gyermek születésekor egyhetes szülési szabadságot vehet igénybe az édesapa is. Megjegyzem, hogy a munkáltatók ezzel kapcsolatos kiadásait a költségvetés magára vállalta. Rendkívül pozitívan fogadták az érintettek a nagymamagyes kiterjesztését; ebben a kérdésben a Fidesz felemás lépést tett. Itt szeretném jelezni, hogy Korózs Lajos képviselőtársamnak azt a törvényjavaslatát, amely a gyes összegét terhelő járulék fizetését kívánja eltörölni, meghagyva persze az érintettek választási lehetőségét, a kormány támogatja.
Külön kell szólnom a nyugdíjas-társadalomról, hiszen ők a legérzékenyebbek arra, hogy a kormány betartsa a nekik tett ígéreteit. Erre a kormány kiemelten figyel, vigyáz. Összesen több mint 3 millió ember számára - tehát nemcsak a nyugdíjasoknak, hanem más, nyugdíjszerű ellátásban részesülőknek is - megadtuk az egyszeri 19 ezer forintos juttatást, kompenzálva a korábbi veszteségeket. Fokozatosan vezetjük be a 13. havi nyugdíjat oly módon, hogy ez évtől kezdve egy-egy héttel növeljük a többletjuttatást, és 2006-tól már minden évben teljes havi nyugdíjat folyósítunk.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a 13. havi nyugdíj nem egyszeri juttatás, hanem a nyugdíjrendszerbe beépül, minden nyugdíjas jogos járandósága. És szeretnék még egyszer itt mindenkit megnyugtatni, hogy a 13. havi nyugdíj ez évben járó részét ebben az esztendőben, novemberben minden nyugdíjas meg is kapja.
Külön említést kell tennem az özvegyi nyugdíj 25 százalékkal történő emeléséről. Miniszterjelölti meghallgatásomkor a szociális és családügyi bizottságban azt a kritikát kaptam, hogy “Az özvegyi nyugdíj emelését mindig olyan halkan mondják, mert az özvegyek nem tudják, hogy tényleg megkapják-e ezt, és jó lenne elmondani, hogy ezt tényleg meg fogják kapni.” Köszönöm szépen, megszívlelem a kritikát. Remélem, most elég hangosan mondtam, és megismétlem, hogy november hónaptól minden érintett már emelt összegben fogja megkapni - (Közbeszólások az ellenzéki képviselők padsoraiból: Lassan kell mondani!) lassan is, igen - az özvegyi nyugdíjat. Köszönöm.
A kormány egyik fontos intézkedése volt az előző kormány által eltörölt méltányossági nyugdíjemelés intézményének a visszaállítása. Intézkedésünk helyességét semmi sem bizonyítja jobban, hogy több mint 250 ezer nyugdíjasnak, kisnyugdíjasnak tudtuk a nyugdíját emelni. Több mint 800 ezer igény érkezett a nyugdíj-biztosítási szervekhez, olyan igények is, amelyek nem felelnek meg a jogszabályi feltételeknek. Itt szeretném jelezni, hogy a még el nem bírált kérelmek teljesítéséhez szükséges anyagi fedezetet is megteremtjük ebben az évben.
(9.30)
2003 a fogyatékkal élő személyek európai éve, amely ismét ráirányítja a társadalom figyelmét az ő ügyükre. Én csak azt szeretném jelezni: nem felel meg a valóságnak, hogy a Medgyessy-kormány kevesebb forrást biztosít az égető kérdések megoldására, az azonban igaz, hogy az egyes előirányzatok természetes környezetükben jelennek meg a költségvetésben, és nem abból kiszakítva. Tehát szó sincs arról, hogy a fogyatékosok esélyegyenlőségének az ügye számunkra nem fontos. Ennek talán egyik bizonyítéka éppen az, hogy a közelmúltban esélyegyenlőségi ügyekért felelős tárca nélküli miniszteri posztot hoztunk létre.
Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Röviden szeretnék szólni az egészségügyről is. Mi a családok szociális biztonsága részeként tartjuk számon azokat az eszközöket, amelyek segítik az állampolgárokat az egészségük megőrzésében és betegség esetén a gyógyulásban. A népegészségügyi program konszenzussal történt elfogadásával megteremtődött annak esélye, hogy erősíteni tudjuk a családokat egészségük megőrzésében, betegségük megelőzésében. Most azt szeretném jelezni, hogy október elejétől elindul az érintett hölgyek rendszerszerű méhnyakrákra történő szűrési programja, amely megítélésem szerint kiteljesedésekor jelentős mértékben hozzá fog járulni a méhnyakrák okozta halálozás visszaszorításához.
Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a gyógyszerügyekről és a gyógyszerárakról. Itt egy súlyos örökséget kaptunk, tisztelt képviselőtársaim, közel 50 milliárddal kellett pótolni a gyógyszerek támogatására fordítható előirányzatot már tavaly, és azóta is 40 milliárddal emeltük a társadalombiztosítás gyógyszer-előirányzatát. Tettük ezt úgy, hogy az elmúlt 15 hónapban, és ez így lesz az év végéig is, a betegek terhei a támogatott gyógyszerek tekintetében nem vagy csak minimális mértékben növekedtek. Ezek, tisztelt képviselőtársaim, tények és letagadhatatlan tények. (Varga Mihály: Lassan mondd!)
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer szeretném mondani, hogy a mai politikai vitanap címe könnyen megtévesztő, de lehet, hogy ez is a szándék; lehet, hogy ellenzéki képviselőtársaimat nem a családokért való aggódás izgatja, hanem sokkal inkább valami politikai hátsó gondolat, hogy kerüljük ki a jelent, és tegyük zárójelbe a múltat. Én szeretném, ha ezen a vitanapon a tényekről, a családokról beszélnénk, a családok valódi életkörülményeiről; azt hiszem, hogy ez az, ami a bennünket figyelő rádióhallgatókat és tévénézőket érdekli. Ehhez felelősségteljes nyilatkozatok és olyan tények, olyan adatok szükségesek, amelyek a valóságot tükrözik.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
