KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomban a 2002. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat agrárfejezetéhez kívánok hozzászólni. Hozzászólásom elején reflektálnom kell a bizottsági ülések során is, és az előterjesztés kiegészítő anyagaiban is fel-felbukkanó, nem helytálló megállapításra, miszerint a számokat önmagukban vizsgálva nem lehet pontos határvonalat húzni, hogy meddig terjed a régi, és honnan kezdődik az új kormány felelőssége. Ez a magatartás a felelősség alól kibújni akarók, a felelősséget mindenkor áthárítani akarók örök attitűdje.
Az igazság ezzel szemben az, hogy mind számszakilag, mind kronológiailag pontos határvonalat lehet húzni a kormányátadást megelőző költségvetési felhasználás és az azt követő vircsaft között. Bizonyos, kormányon lévő körök azt gondolják, hogy a kormányzati felelősséget mindig az önöket megelőző vagy az önöket követő kormányra lehet hárítani. Valóban, egyszer, 1990-ben elmaradt a felelősségre vonás, de ez nem jelenti azt, hogy a kormányzati felelősség nem az adott időben kormányt adókat illeti. Ennek megfelelően a felelősség a kormányváltás óta, azaz 2002. május 27-e óta önöket illeti.
A 2002. május 27-én keletkezett átadás-átvételi iratok tanúsága szerint május 27-éig a 2002. évi agrár-költségvetési előirányzat felhasználása 5,4 százalékkal volt alacsonyabb az időarányosnál. Ez az 5,4 százalék komoly összeg, 10 milliárd forintot jelent az agrárköltségvetésben, vagyis az időarányoson felül ennyit kaptak pluszként az előző kormánytól. Ezt a tényt egyébként nemcsak az átadási jegyzőkönyvek, hanem a Pénzügyminisztérium átadáskori APEH-adatlekérése is igazolja, sőt, ez az akkori adatlekérés még adatvédelmi jogokat sem sértett, szemben a későbbi törvénysértésekkel.
Ugyancsak bizonyítékkal szolgál az elmondottakkal kapcsolatban az előttünk fekvő ÁSZ-ellenőri jelentés, amelyből szó szerint idézek: “az átadás szabályszerűen megtörtént, dokumentálása biztosított volt”. A 2002. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatból végre egyértelműsödik ugyancsak tényszámok alapján, hogy végül is idén sokkal kevesebb pénz áll rendelkezésre az ágazatnak, mint 2002-ben. Ezt fogalmazhatjuk úgy is, hogy a kormányváltás évében jobb állapotban volt a költségvetés, mint 2003-ban. Ez a megállapítás akkor is helytálló, ha figyelembe vesszük az éven belüli lejáratú hitelek rendezésére fordított forrásokat. Ezzel a hitelkonszolidációval egyébként is foglalkoznunk kell, hiszen maga az előterjesztés is külön foglalkozik vele.
(22.40)
Most a kézhez kapott anyagok egyértelműsítik a korábbi gyanút. Ez a hitelkonszolidáció az MSZP-klientúra pénzügyi megjutalmazását jelentette a választási párthűségét és a választás utáni további lekötelezettségért cserébe. Hogy ez az oda-vissza történő leköteleződés mit jelent a gyakorlatban, azt ma már mindenki tudja. Amennyiben nem így lenne, akkor egy törvényerejű pénzügyi beszámoló miért csak a hitelelengedésben részesülő gazdasági formák szerinti felsorolást ad? Miért tekint el azok összegszerű részesedésmegoszlásától?
Hogy döntő részben a társas vállalkozások részesedtek ebből a támogatásból is, azt a bizottsági meghallgatáskor a Pénzügyminisztérium képviselője közvetve el is ismerte, ezekkel a szavakkal: “Az agráriumhoz tartozó társas vállalkozók összességében továbbra is pozitív irányú változást mutatnak, a mi megítélésünk szerint döntően a kormány tavalyi konszolidációs programjának köszönhetően.” Mindez abban a kormányváltást követő időszakban következett be, amikor az egyéb agrárvállalkozási formák sorra kényszerültek vállalkozásuk feladására, aminek következtében 2002-ben az előző évihez képest 107 ezer foglalkoztatottal kevesebb ember kereshette meg kenyerét a mezőgazdaságban. A kormányt ez a tény nem igazán érdekli. Az ő megbízatása csupán az egykori járási és megyei pártbizottságokról, esetleg KISZ KB-tól induló privatizátorok sokadik konszolidációjára terjed ki. Ebbe a koncepcióba a családi gazdálkodók sehogy sem férnek bele. Ők diszkriminatív módon a hitelelengedésből is kimaradtak.
Az új kormány a családi gazdálkodók támogatását lényegében majdnem hogy leállította. A tárcajelentés csalárd módon arra hivatkozik, hogy a 2002-re nem lettek hozzárendelve a családi gazdálkodók támogatásához a megfelelő források, és az új kormánynak 8 milliárd forintos hiányt kellett rendeznie. Ez a tárcajelentésben foglalt megállapítás a valóságban nem állja meg a helyét, hiszen erre a célra 4 milliárd forintot még a polgári kormány juttatott az év első felében; lásd APEH-lekérdezés. A 2002. év egyértelmű eredményeként könyvelhető el, hogy a mezőgazdasági termelők az aszálykárok enyhítése céljából 20 milliárd forintos támogatásban részesültek. Ennek tükrében viszont még érthetetlenebb, hogy az idei évben a jóval komolyabb aszálykárokat miért csak 10 milliárd forinttal támogatják. Ráadásul az erről szóló rendelet egyértelmű kudarca, hogy ebből a 10 milliárdból is csak 3,5 milliárd forintra érkezett be állítólag igény.
Egyébként az idei súlyos aszálykár a 2002. évi gabonapiaci szabályozás szakmai prudenciáját is megkérdőjelezi. Hiszen hiába lépett működésbe a gabonaintervenciós rendszer, ha az nem a nemzetgazdasági célokat, hanem egy szűk pénzügyi elit céljait szolgálja. Gondoljunk csak bele! 2002-ben kamat- és tárolási támogatás mellett 3,3 millió tonna gabona került közraktározásra. Az Ószövetség történetéből tudjuk, hogy ekkora készlettel akár hét aszályos szűk évet is ki lehet gazdálkodni. Ez a rendszer csak nálunk nem működik. Ugyanis az ókori intervenciós rendszer egy, a megbízóihoz feltétlen hűséget mutató egyiptomi Józsefet is igényel, illetve feltételez.
A Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ahhoz kapcsolt előterjesztések két olyan fontos területre vonatkozó előirányzat-maradványt mutatnak ki, amelyek mellett érdemes elidőznünk. Ráadásul ezek a maradványok mindkét esetben az előirányzat jelentős hányadát teszik ki. Az Európai Unióhoz való csatlakozás nemzeti programja jogcímcsoport előirányzatának 70 százaléka, 5,8 milliárd forint nem került felhasználásra. Amennyiben a csatlakozással kapcsolatos időarányos feladatok, mint a felkészüléshez nélkülözhetetlen információs rendszer kialakítása, a kifizető ügynökség kialakításának előkészítése, az IIR kialakítása, a parcellaazonosító rendszer kiépítése megtörténtek volna, akkor sem előirányzat-maradványról nem beszélhetnénk, sem pedig a normatív kifizetési rendszerről nem kellene lemondanunk.
A másik előirányzat-maradvány hasonlóan fontos területen, a Nemzeti Földalap feladatai ellátására és működésére biztosított források terén keletkezett. A Nemzeti Földalapnak 2002-ben 5,6 milliárd forint kiadási előirányzat állt rendelkezésére, aminek csak töredéke, 186 millió forint került felhasználásra. Jóllehet, szinte a teljes előirányzat megmaradt, ugyanakkor az osztatlan közös tulajdonban lévő földek tulajdonmegosztását költségvetési forrás hiányára történő hivatkozással tagadták meg.
Ezen tények szerint a jelenlegi agrárkormányzat, hét és fél hónappal az ország EU-csatlakozása előtt, az átláthatatlan tulajdonviszonyok fenntartásában és azok további generálásában érdekelt. Csak nem az a célja mindennek, hogy az osztatlan közös tulajdonosait állami segédlettel forgassák ki tulajdonukból? Az ő esetükben a tulajdonjog miért nem szent és sérthetetlen? Az ÁSZ-jelentés is megfogalmaz a tulajdonjog érvényesítésével kapcsolatban aggodalmakat. Ezek az aggodalmak a magyar állam tulajdonjogérvényére vonatkoznak. Idézek a jelentés erre vonatkozó részéből. “A Nemzeti Földalap Kezelő Szervezet megalakulásával 2002. év végére új helyzet állt elő, mert a Kincstári Vagyoni Igazgatóság mellett, attól függetlenül egy új kincstári vagyont kezelő szervezet jött létre, amelynek ingatlan-nyilvántartása még nem épült ki. Ezért a 2002. év végi állapot szerint nem ítélhető meg, hogy az államnak vannak-e az érdekeit kielégítő teljes körű ingatlan-nyilvántartásai. Az államnak mint tulajdonosnak…” (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Ezt a mondatot, elnök úr, befejezhetem?
