MOLNÁR LÁSZLÓ
MOLNÁR LÁSZLÓ
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Nagyon örülök annak, hogy az ellenzék is olvassa a kormányprogramot, mert azt gondolom, hogy a gondolatviláguk ezzel tágabbá válik.
Arról, hogy a tervezés időszakában kétéves költségvetéssel indított az előző kormány, azt gondolom, hogy ez a pénzügyi tervezés történetében egyedülálló volt. A közgazdaságtan ismer rövid, közép- és hosszú távú terveket, ennek terminológiai tanítása is van. Azt hiszem, hogy a rövid távú tervezés rossz szimbiózisa a kétéves költségvetés, aminek a teljesüléséről most beszélünk.
Abban, hogy nem egy csoda ágazat ennek a két évnek az együttes értékelése, egészen biztos vagyok, hiszen olyan dolgok mosódnak össze, amelyek közgazdaságilag is eléggé eltérők. Elég, ha csak azt mondom, hogy egyik évben aszály van, az előző évben meg árvíz volt, mert ezeknek a kezelése egészen másképpen kell hogy történjék.
Az elmúlt kétéves időszakra jellemző volt, hogy a tervezést pártpolitikai tervezés is megelőzte. Mire gondolok? Arra, hogy amikor a Fejlesztési Bankról szóló törvényt megalkották, akkor pontosan tisztában voltak azzal, hogy olyan banki működési területre alkotnak új szabályt, amire a pénzintézeti törvény már megvolt, viszont olyan felmentést adtak a Fejlesztési Bank oldalán például az alapképzésre vagy más prudenciális lépések meg nem tételére, ami lehetővé tette, hogy a tizenkét állami gazdaság lenyúlása úgynevezett törvényes legyen. Ez pedig úgy történhetett, hogy emellett még olyan törvényt is módosítottak, mint a tőkepiacról szóló törvény vagy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény, amely egyedüli hatalomgyakorlóvá tette az elnököt, és az ellenőrzési szint tulajdonképpen az a nyolc-tíz törvény, amelyben a PSZÁF-nek jogosítványai vannak, a magánnyugdíjpénztártól a tőkepiacig, a tőzsdétől gyakorlatilag a teljes pénzügyi szervezetig. Ez azt jelentette, hogy nem volt olyan testület, amelynek a közigazgatási szerv rendszerében fellebbezésre lett volna lehetősége. Azt nem kell mondanom, hogy egy bírság összege akár 2-3-5 millió forint is lehetett, és ez ellen csak bírói fellebbezésnek volt helye.
Azt szeretném mondani, hogy ez kialakult gyakorlattá, rossz szemléletté vált. Mi ezt így gondoljuk, ezért törvényt fogunk módosítani. Ebben a Házban hangzott el a múlt héten, hogy miért nem hívja össze a költségvetési bizottság ellenőrző albizottságának elnöke az ellenőrző albizottságot. Az albizottság elnöke, az MDF frakcióvezető-helyettese, Font úr szó szerint azt mondta, csak nem gondolják, hogy összehívom, amikor kormánypárti a többség. Pedig ezt helyi törvény, a Házszabály írja elő. Ezek szerint ő külön törvényeket alkot saját maga számára? Rá nem vonatkozik a Házszabály, neki nem kell betartania? Neki igenis össze kellett volna hívnia az ellenőrző albizottságot! Azt hiszem, nagyot hibázott ebben az ügyben, de ha nem akar az albizottság elnöke lenni, akkor le kell mondani erről a posztról, és lesz más ellenzéki képviselő, aki ezt fölvállalja. Ennyit előzményként, csak azért, hogy az egész folyamatot egy picit jobban meg lehessen világítani.
Ehhez a működéshez tartozott - Szijjártó képviselőtársam említette -, hogy bizonyos területeken nem végeztünk közbeszerzést. Bizony az előző időszakban teljesen elfeledkeztek, uraim, a közbeszerzés alkalmazásáról. Már elhangzott, hogy több száz milliárd forint milyen módon került ki a költségvetésből. S való igaz, hogy ezt törvényesen nem kellett tenni, mert a közbeszerzési törvény hatálya alól vonták ki. Arra utaltam, a törvénykezésük olyan volt, hogy megteremtették a törvényi hátterét, s ezért az ügyészség vagy az eljáró hatóságok törvényesnek ítélnek dolgokat.
Szeretnék foglalkozni az állami vagyon kérdésével. Elhangzott már, hogy ez tíz-tizenkét éve probléma az önkormányzatoktól az államig. Ezen belül is két nagy terület az ÁPV Rt. és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, amelyek az intézményi és a vállalkozói vagyont kezelik. Azt gondolom, ebben közös felelősségünk van. Meg kell tenni a szükséges lépéseket; a múlt évi zárszámadáskor elmondtam, melyek ezek, most nem fogom megismételni. Egy dolgot azonban itt is szeretnék elmondani. A költségvetési bizottság ülésén kértem Varga Mihály elnök urat, hogy a jövő évi, 2004 első félévi munkatervben ez önálló napirendként szerepeljen, és a vagyoni kérdések köre egészében tárgyaljuk meg. A Számvevőszék igen fontos anyagot készít, ami addigra elkészül, és igen jó alap lesz a tárgyalásra.
A vagyon egyik nagy problémája, hogy tudni kell, mit ér, és hogy mennyi van belőle.
(20.10)
Mi csak ezt nem tudjuk, és az Európai Unióhoz való csatlakozásunk pedig itt van néhány hónapra. Azt hiszem, hogy ez annyira égető kérdés, amit elő kell vennünk majd.
A zárszámadás állami számvevőszéki részével annyiban szeretnék foglalkozni, hogy a magam részéről elismerésem fejezzem ki a Számvevőszék jelen lévő képviselőinek ezúton is, hiszen magas szintű munkát végeztek ismételten. Azt hiszem, hogy dicséret nekik, bár feladatuk, még akkor is, hogyha valóban nem sok dicsérő szó hangzik el a zárszámadási jelentésben. Ez következhet abból is, hogy mi megteremtettük annak feltételét, hogy bátran és őszintén mondhassanak véleményt.
Az üvegzsebtörvény elmúlt év ősszel történő megalkotásával ma már nemcsak az állami szektort ellenőrizhetik, hanem a vállalkozói szektort is. Azt hiszem, minden egyes megnyilvánulásunkkal azt támasztjuk alá, hogy igenis a mélyére kell nyúlni, az adóforintok útját kísérjék figyelemmel, és ez az áttekintett ellenőrzés adhat valós képet arról, hogy a kormány hogyan használja fel az adóforintokat.
Ennyi, köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
