DR. SERFŐZŐ ANDRÁS
DR. SERFŐZŐ ANDRÁS
DR. SERFŐZŐ ANDRÁS, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Tehát a módosítás rendezni kívánja a jogalkotás szükségszerűségének megalapozását, a hatásvizsgálat, a jogalkotás, a nyilvántartás és a közzététel, valamint a dereguláció menetét, az információszabadság érvényesülését.
A hatásvizsgálattal kapcsolatban szeretném megjegyezni külön is, hogy ez nem új az előterjesztett jogszabályban, a korábbi is tartalmazta, viszont rendkívül fontosnak tartom az újraszabályozását az eredetitől részletesebben, hiszen több cikluson átnyúló tapasztalatom szerint ez a jogszabályalkotások egyik leggyengébb pontja.
Korábban egy más téma kapcsán Dávid Ibolya képviselő asszony is utalt arra, mi az, ami kormánybuktató tényező. Szerintem ez is az, hiszen tudom, hogy egy adott esetben több tárcával kell egyeztetnie az előterjesztőnek, amikor egy törvény, jogszabály hatásvizsgálatát elkészítik, de nem lehet úgy kormányozni, hogy egy előterjesztésben ne legyen meg a hozandó intézkedések közép- vagy hosszú távra nyúló hatásvizsgálata és szükség szerint adott esetben ezek korrekciója.
Ki kell emelni, hogy az előterjesztők két nagyon fontos szabályt, a visszamenőleges hatály tilalmát, valamint a kormánytagok jogalkotói hatáskörét az alkotmányban javasolják szabályozni.
Az új törvényjavaslat szerkezetében is eltér a korábbi szabályozástól. Véleményünk szerint a tervezet felépítésének logikus következménye... (A mikrofonja leesik.) Elnézést, elnök úr, úgy tűnik, a technika ördöge kissé megtréfál.
Egyetértve az előterjesztő képviselőivel mi is úgy látjuk, hogy az új, tervezett szabályozás jól szolgálja a kodifikáció, a jogalkotás és a szakmai követelményrendszerek érvényesülését.
A bizottság többséget alkotó tagjai alátámasztották, hogy az új törvényjavaslat megfelelő, adekvát választ ad a több mint tizenöt éves jogalkotási törvény által felvetett elméleti és gyakorlati kérdésekre. Ismeretes például, hogy már az alkotmány 1989 őszi módosítása fölülírta az 1988 januárjában hatályba lépett jogalkotási törvény 2., 5. §-át, a törvényhozási tárgyak körének meghatározását. Alaptörvényünk, az alkotmány ugyanis leszögezi, hogy a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Ennél szélesebb körű meghatározásra a jogalkotásról szóló törvény sem vállalkozhat.
Mindebből logikusan következik, nincs esély arra, amitől az ellenzéki képviselőtársaink látszólag félnek, hogy a törvények által nem szabályozott körben a kormány átvegye a törvényalkotási feladatot. A bizottság ülésén elhangzott, hogy esetlegesen visszatérhet a lopakodó jogalkotás, a törvényerejű rendeletalkotás. Ugyanabba a folyóba nem lehet kétszer belelépni, nem fog visszatérni.
Arra sincs lehetőség, hogy egy adott törvény hatályon kívül helyezése után annak helyébe kormányrendeleti szabályozás lépjen. Ezért bár lehet vita tárgya, hogy a kormány a sui generis jogalkotó hatáskörén kívül, melyet az alkotmány 35. § (1) bekezdése fogalmaz meg, milyen körben alkothat rendeletet, de az egyértelmű, hogy nincs és nem is lehet erre általános felhatalmazása. A joggal való visszaélésnek minősülne, ha csak azért helyezne a parlament hatályon kívül egy adott törvényt, hogy a kormánynak módja legyen az adott társadalmi viszonyt rendeletileg szabályozni.
A fentiek alapján a bizottság többsége támogatta a javaslatot.
Tisztelt Parlament! A T/4488. számú törvényjavaslatot megtárgyalásra és elfogadásra ajánljuk.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és elnézést kérek a technikai problémákért. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
