DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! “Minden jogrendszer szükségszerűen tökéletlen, mert nem számolhat előre az életviszonyok végtelen változatosságával és újszerű alakulásával.” - írja Szladits Károly jogtudós, az 1941-ben megjelent “Magyar magánjog” című tankönyvében. Tehát megismételve: “Minden jogrendszer szükségszerűen tökéletlen, mert nem számolhat előre az életviszonyok végtelen változatosságával és újszerű alakulataival.” És ez valóban így van.
Ugyanakkor ez a megállapítás mégsem menti fel a jogalkotót, hogy ne kísérje állandó figyelemmel az életviszonyokat, a társadalmi viszonyokat, a gazdasági viszonyokat, hiszen a jogszabályok ezeket szabályozzák, és ne kísérelje meg az életviszonyok, társadalmi-gazdasági viszonyok változása során valamilyen formában a hatályos jogszabályokat összhangba hozni ezekkel a megváltozott társadalmi viszonyokkal.
Az előttünk lévő törvénytervezet a jogszabályok sorában egy különös jogszabály, hiszen maga határozza meg a jogalkotásról szólván, hogy milyen szabályok vonatkoznak a jogalkotásra, mi a személyi hatálya, a tárgyi hatálya, mi az egész eljárási mechanizmusa, ki terjeszti elő, hogy terjesztheti elő, egyáltalán milyen törvények vannak. Tehát egy igen különös és sajátos jogszabályról van szó, amely nem vitás, meglehetősen régi, 1987. évi XI. törvény, nyugodtan lehet azt mondani, hogy elszállt már felette az idő. Különösen az elmúlt 13 évben a társadalmi-gazdasági viszonyok nagyban megváltoztak, azt is lehet mondani, hogy szinte teljességgel megváltoztak ahhoz képest, mint ahogy ez az 1987. évi XI. törvény megszületett. Következésképpen már csak az idő múlása miatt is időszerű és feltétlenül fontos ennek a réges-régi, idejétmúlt törvénynek a módosítása, megváltoztatása. Mi ezzel teljességgel egyet is értünk.
Még akkor is, ha tudjuk azt - a bizottságban is elhangzott -, hogy nagyon sok ország van, ahol egyébként nincs is jogalkotási törvény. Magyarországon is hosszú ideig nem létezett ilyen, bár a magyar jogtörténet ismer ide vonatkozó rendelkezéseket, már akár a szabad királyi városok idejéből, amikor statútumot, rendeletet alkottak. Voltak egyes szabad királyi városok, amelyek külön statútumban határozták meg, hogy miként kell a saját területükre vonatkozó rendeletet, statútumot előterjeszteni, megfogalmazni, elfogadni, kihirdetni. Voltak aztán olyanok is, ahol magasabb jogszabály határozta meg egy alacsonyabb szinten lévő joghatóságnak a jogalkotási mechanizmusát. Erre jó példa az 1930. évi XVIII. törvénycikk, amely a főváros közigazgatásáról szól, és amely részleteiben foglalkozik azzal, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottsága a törvénycikkeket, tehát a főváros területére és a főváros által kibocsátott szabályrendeleteket milyen formában alkothatja meg. Tehát önmagában véve valójában az, hogy nincs jogalkotási törvény, nem lenne hiba, valahogy áthidalható lenne - ám itt van. És egy régi van, és ezzel kapcsolatban beidegződések vannak, és ezt valóban időszerű és feltétlenül módosítani kell, ezzel magunk is egyetértünk.
Nem értünk azonban egyet azzal, hogy ezt feltétlenül, legalábbis ezt az előterjesztést, ennek a tartalmát önálló törvényben kellett volna előterjeszteni. Ezt nem értjük teljesen világosan, még akkor sem, hogyha valóban a '87-es törvényhez képest szerkezetében megváltozott ez az előterjesztés, hiszen, mint ahogy itt szó volt már róla, a '87-es törvény először is meghatározza magukat a jogforrásokat, vagyis felsorolja a jogszabályok fajtáit és ezek hierarchiáját, vagyis rögtön az elején már tudni lehet, hogy miről is van szó.
(15.40)
Majd ezután beszél gyűjtőfogalomként a jogszabályról és a jogszabály személyi, tárgyi hatályáról, előterjesztésének különböző mechanizmusáról és minden általános kérdésről. A jelen előterjesztés megváltoztatta ezt a szerkezet, és előbb beszél az általános részről, majd utóbb magukról a jogforrásokról, a törvényről és a többi jogforrásról.
Szerintem logikailag pont fordítva van, mint ahogy Avarkeszi Dezső igen tisztelt képviselőtársam ezt mondta. Logikailag szerintem inkább azt kellene megfogalmazni - mint ahogy azt a '87-es megtette -, hogy miről van szó, aztán általánosságban beszélünk róla. De ez persze véleményeltérés, ez önmagában véve nem jelenthetne semmit, ez csak egy gondolat. Én a gondolatot továbbviszem, és arra gondolok, hogy ez a szerkezeti változás azért van, hogy ezzel is mintegy mutassák, hogy micsoda óriási változások történtek itt, és emiatt szükséges az önálló, új törvény, holott ez nem így van.
Sokkal nagyobb baj azonban az, amikor már a jogforrásokról beszél, főleg amikor a törvényről beszél, amelyről szólván a '87-es törvény részletes felsorolást tartalmazott, hogy mely társadalmi viszonyokat kell törvényben megfogalmazni, meghatározni; 27 ilyet sorol fel a '87-es törvény. A helyzetet egyébként is bonyolítja, hogy tényleg, az alkotmányban is sok helyütt nevesítve vannak a törvények. Mint azt tudjuk, elfogadását tekintve háromféle törvény van: a minősített kétharmados, ilyen 6 van; az egyszerű kétharmados, amikor a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges az elfogadáshoz, ilyen már 31 van; és van 11 normál törvény. Ha a számokat nézzük, a jogalkotási törvényben 27, 6, 11, 31, és még persze van több olyan törvény is, amely maga is meghatározza, hogy mely társadalmi viszonyt kell törvényben szabályozni, tehát igen nagy ezeknek a száma, rendkívül bonyolult tehát a helyzet.
De mégis, valamiféle fogódzót csak kellene adni a jogalkotónak, mert ha nincs… - és mi úgy ítéljük meg, hogy nincs, mert jelenleg a 20. § egy olyan általános megfogalmazást tartalmaz, ami igenis kétségeket támaszthat. Mert mindössze azt mondja a 20. § a) pontja, hogy az alkotmányban meghatározott tárgykörben - ezek csak a kétharmados törvények -, utána azt mondja a b) pont, hogy minden más témában is törvényt alkothat. Igen ám, de ha minden más témában törvényt is alkothat, akkor vagy alkot, vagy nem alkot. Vagyis valaki mégiscsak rendezni fogja ezt a társadalmi-gazdasági viszonyt, és félő, hogy esetleg ezt megteszi a kormány, ami viszont nem szerencsés.
A bizottsági tárgyalás során elhangzott az is a kormány-előterjesztő részéről, hogy a '87. évi XI. törvény oly elavult és oly időszerűtlen, hogy jobb lenne, ha nem is lenne. Valóban időszerűtlen, tényleg nagyon hosszú idő eltelt meghozatala óta, azonban gondolnunk kell arra is, hogy meghozatala idején rendkívül haladó szellemű volt. Mert éppen mire volt kihegyezve az egész? Arra, hogy meg volt határozva ez a 27 téma, amiben mindenféleképpen az Országgyűlésnek kellett dönteni, vagyis ebben törvényt kellett alkotni. Ezzel azt próbálta ez a szerintem akkor újszerű törvény meghatározni, hogy csökkentse az Elnöki Tanács jogalkotási jogkörét, vagyis a törvényerejű rendeletek számát, és a kormányrendeletek számát is, vagyis hogy igyekezzék megakadályozni ezzel az előírással a rendeletekkel való kormányzást. Tehát akkor pozitív volt, tudom, elavult. De valamilyen kötöttség feltétlenül szükséges, erről kellene szólni ennek a törvénynek vagy akár egy módosításnak. De nem erről szól, hanem egyetlen mondattal intézi el ezt az egyébként tényleg rendkívül bonyolult kérdést, és ez a félő benne, és ezért merül fel sokakban, hogy nincs-e mögötte valamiféle hátsó szándék, amelyet pontosan megfogalmazni természetesen most nem lehet, de mivel nyitva áll ennek a lehetősége, ez az egyik fő oka, amiért nem tudjuk támogatni ezt az előterjesztést.
Kifogásoltuk az előkészítési eljárásban a jogszabályok véleményezési eljárását. A '87-es törvényben is pontosan fel voltak sorolva, hogy kikkel kell véleményeztetni, ezek között szerepeltek a társadalmi szervezetek, országos hatáskörű szervezetek, amelyek valamilyen szinten kapcsolódtak az illető jogszabályhoz. Ez most kimaradt, helyette csak a köztestületek vannak, illetve van egy későbbi kitétel, amely azt mondja, hogy az illető előterjesztő honlapján olvashatók ezek az előterjesztések, és aki akar, erről véleményt is alkothat.
Én magam rendkívül tisztelem a technikát, különösen az elektrotechnikát, de kérem szépen, tisztelt Országgyűlés, gondoljanak bele abba, hogy ezek a társadalmi szervezetek, még ha országosak is, többnyire társadalmi munkában végzik tevékenységüket. Nem feltételezhető, hogy ezek ott fognak ülni, és lesik az illető előterjesztő honlapját, nem beszélve arról, hogy esetleg nincs is számítógépük. De ha igen, egy konkrét példát is hoztam fel a bizottsági tárgyalás során erre: mégpedig amit a társasházakkal kapcsolatos törvény-előterjesztés tárgyalása során is felhoztunk - ma is tárgyalja általános vitában a parlament -, amikor arról volt szó, hogy a korábbi társasháztörvénynél megkérdezték nagyon helyesen a társasházi közös képviselők szövetsége véleményét is. Ki mondjon véleményt a társasházakról, ha nem a társasházi képviselők szövetsége? Nos, akkor még megkérdezték, most már nem. Igen ám, csakhogy a korábbi törvényt az igazságügy-miniszter terjesztette elő. Tehát, ha ez hatályba lép, és ennek megfelelően az illető társadalmi szervezet, nevezetesen pont az előbb általam említett társadalmi szervezet mindent meg akar tenni az ügy érdekében, és lesni fogja, kinek a honlapját fogja lesni? Természetesen az Igazságügyi Minisztériumét. De most ezt a törvényt a belügyminiszter terjesztette elő; tehát egyszerűen életszerűtlen, képtelen előírás.
Van az Alkotmánybíróságnak két idevonatkozó döntése is erre nézve, sajnos ellentmond egyik a másiknak. Az egyik '91-ben született, amelyik kimondja, hogy igenis, ha az egyeztetési eljárásban valamely szervezet, amelyet be kell vonni az egyeztetési eljárásba, kimarad, és nem tudott véleményt mondani még az előterjesztés végleges megfogalmazása előtt, akkor ez igenis alkotmánysértő. A másik a '92-es alkotmánybírósági döntés, amely már nem mondja ezt kristálytisztán, hanem épp ellenkezőleg, azt mondja, hogy önmagában véve ez a mulasztás, hogy nem lett bevonva egy társadalmi szervezet az eljárásba, nem alkotmánysértés, de egyébként lehetnek más alkotmánysértő vonzatai. Ez viszont természetes. Tehát ezt az ellentmondást úgy feloldani, hogy akkor ki is hagyjuk, véleményünk szerint nem megengedhető.
Ugyancsak kifogásoltuk, és szó is volt már róla, hogy valóban az igazságügy-miniszter hatáskörének kiterjesztését véljük ebben felfedezni, amikor is arról van szó, hogy mikor szükséges az egyetértése és mikor a véleménye.
(15.50)
Most már ilyen nincs, ez a '87-esben volt, amikor a szakminiszter által előterjesztett rendelet szövegét is átnézte az igazságügy-miniszter, és véleményezhette. Most az egyetértés szükséges hozzá, igaz, hogy meg van az határozva, hogy az alkotmányossági, jogharmonizációs és kodifikációs szempontokra tekintettel. De ha az egyetértés ebben az esetben nincs meg, akkor ez végül is mégiscsak vétójogot jelent, és ezt mi nem nagyon tartjuk helyesnek, annál is inkább, mivel így a szakminiszter felelőssége csökken, sőt azt is mondhatom, hogy teljességgel meg is szűnt, akár ne is hozzon rendeletet, mert végül is úgyis az igazságügy-miniszter fogja eldönteni. Igaz, hogy van még ott egy ilyen lehetőség, hogy ez esetben majd a kormányülésen döntenek, de ez mindenesetre a gondolat továbbvitele, és nem változtat azon a tényen, hogy igenis véleményünk szerint itt vétójoga van az igazságügy-miniszternek.
További észrevételünk volt az európai uniós jogalkotásban való részvételhez, amely elég röviden van taglalva; nem azt kifogásoljuk, hogy röviden van taglalva ebben az előterjesztésben, hanem azt kifogásoljuk, hogy meglehetősen zavaros és ugyanolyan életszerűtlen és a gyakorlatban szinte kivihetetlen szerintünk, mint ahogy a gyakorlatban megvalósíthatatlan az illető előterjesztő honlapján figyelni a jogszabályokat. Tehát ez azt mondja, hogy a jogszabály tervezetét, nem taglalja pontosan, hogy milyen jogszabály tervezetét, bármi lehet, jogszabály az önkormányzati rendelet is, erre ugyan azt mondták a bizottsági eljárásban, hogy arra nem vonatkozik, de ez nincs ideírva, az önkormányzati rendelet nem vitásan jogszabály, benne van ebben az előterjesztésben is, és itt utána az van, hogy az Európai Bizottságnak - jó, rendben van -, az Európai Központi Banknak - jó, rendben van - és az Európai Unió tagállamainak is meg kell küldeni, igaz, hogy ott van még az is, hogy az európai közösségi jog által rögzített körben. Mi ezt nem ismerjük, nem tudjuk, hogy miről beszél a jogszabály. Ugyanakkor a 4. § megmondja, ennek az előterjesztésnek a 4. §-a, hogy a jogszabálynak világosnak, logikusnak, nyelvtanilag helyesnek kell lenni s a többi. Akkor ez a 41. § az előterjesztés 4. §-ával is ütközik, merthogy ez nem világos, az biztos, nem beszélve arról, hogy teljesen képtelenség.
Tisztelt Országgyűlés! Képzeljük el ezt a lehetetlenséget, hogy bármilyen, Magyarországon megszületni kívánó jogszabályt egyeztessünk a tagállamokkal is. Hogyan? Miként? Milyen mechanizmus alapján? Erről egyetlen szó nincs, de következtetni lehet arra, hogy ha nekünk ez kötelességünk, miért ne lenne nekik is. Vagyis majd a portugáloknak, a különböző európai uniós tagállamoknak a rengeteg jogszabálytervezete eláraszt bennünket - nem fog elárasztani, mondanom se kell, mert náluk nincs ilyen előterjesztés, sőt hivatkozás történt arra is, hogy ha mindezeket el se fogadjuk, ez az európai uniós tagságunkra semmiféle kihatással nincs, de én nem is azt mondom, hanem ebből következtetek, hogy ha nekünk kell a tagállamoktól véleményt szerezni, akkor biztos kell nekik is. Teljes képtelenség; egyszerűen nincs az az ember, aki ezt végig tudná vinni. Most fogják csökkenteni a közigazgatásban a dolgozók számát - akkor nem csökkenteni kell, hanem 20-30 százalékkal többet kell felvenni, hogy ezt az óriási tehertételt meg tudják oldani, vagyis egy teljesen átgondolatlan, bár lehet, hogy jó szándékú előírás vagy szabály van ebben a tervezetben.
Összegezve, teljességgel egyetértünk azzal, ami az általános indokolásban szerepel, hogy három fontos célja lenne a jogalkotási törvénynek. Az egyik az időtállóság. A másik, hogy a társadalmi viszony, illetőleg a jogszabály közötti összhang megteremtődjék, bár ez a kettő, ha jól meggondoljuk, ellentmondhat egymásnak, mert bár van olyan törvény - a kereskedelmi törvény, a tisztességtelen versenyről szóló törvény, vagy akár a társasházi törvény is -, ami fél évszázadig is hatályban volt nálunk, tehát időtálló volt, de ugyanakkor ha azt nézzük, hogy a társadalmi viszonyok meg mennyire változtak, tehát a kettőt is nehéz összehozni, de egyetértünk vele.
Azzal is egyetértünk, a harmadik megfogalmazással, hogy az európai uniós jogharmonizáció, vagy be kell a jogalkotásba integrálódnunk, ezzel is egyetértünk. Csak azzal nem értünk egyet, hogy ez az előterjesztés, a 4488. számú előterjesztés ennek a három igen nemes célnak megfelelne, és mivel nem felel meg, ezért nem tudjuk elfogadni, tehát nem támogatjuk. (Taps a Fidesz, az MDF és az SZDSZ soraiban.)
