DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, az önkormányzati bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés önkormányzati bizottsága 2003. szeptember 9-ei ülésén a törvényjavaslatot megvitatta, és azt egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta. (Dr. Eörsi Mátyás tapsol.)
(10.50)
Az egyhangú szavazás elsősorban annak volt köszönhető, hogy a bizottság képviselő tagjai kizárólag a módosítás önkormányzatokat érintő részével foglalkoztak. E tekintetben évek óta kialakult az az egység, amire az a jellemző és úgy jellemezhető, hogy a bizottság előtérbe helyezi az önkormányzatok valós és jogos érdekeit.
A módosítás változatlanul hagyja azt a szabályozást, miszerint egyetlen ok az önkormányzati képviselő-testületek feloszlatására az alkotmányellenes működés. Az a kérdés, hogy ezt a jogot, tehát a képviselő-testületek feloszlatásának jogát az Országgyűlés kizárólag vagy az Alkotmánybírósággal egyetértésben, vagy annak véleménye ismeretében gyakorolhatja-e, illetve ne az Országgyűlés, hanem az Alkotmánybíróság kapjon hatáskört, e tekintetben a vitát most kell eldöntenünk. Az önkormányzati bizottság a végleges álláspontját a társbizottságokban és az általános vitában elhangzottak alapján fogja véglegesen kialakítani. Ugyanis az elmúlt 13 év az önkormányzatok megerősödését, fejlődését hozta, és ez sikernek minősíthető. Elenyésző számban került sor helyi képviselő-testületek feloszlatására, ami szintén e hatalmi ágazat dicséretére szolgál.
Önkormányzati szempontból igen lényeges, hogy alkotmányellenesen minél rövidebb ideig működhessen egy önkormányzat, és a testület feloszlatható legyen. A választópolgárok és az önkormányzati területeken élők érdekeit a gyors és a végleges döntés szolgálja leginkább. Minél több garanciát kapnak az önkormányzatok, annál jobb. Az Országgyűlés az Alkotmánybíróság egyetértésével tud ilyen jellegű döntést hozni. Mi úgy látjuk az önkormányzati bizottságban, hogy a végleges megoldás az Országgyűlés és az Alkotmánybíróság egyetértése lenne.
Az önkormányzati bizottságban ugyanakkor határozott kritika fogalmazódott meg a tekintetben, hogy a törvényjavaslat tudomást sem vesz a folyamatban lévő közigazgatási reformról. A 19. § (3) bekezdése módosítást kezdeményez, de érintetlenül hagyja, sőt ilyen formában megerősíti a magyarországi megyerendszert. Kérdés, hogy ezt az Igazságügyi Minisztérium a közigazgatási reform elfogadása előtt vagy azzal párhuzamosan, esetleg ahelyett teszi-e. Nem kívánatos, hogy esetleg fél év múlva a közigazgatási reform belügyminiszter asszonya oda lyukadna ki, hogy egy újabb alkotmánymódosítással felejtsük el a megyéket, nevüket és székhelyüket.
Felvetődött a kérdés, hogy Bárándy miniszter úr, az előterjesztő számol-e újabb fővárosi kerületek kialakításával, hiszen nem tesz javaslatot azon előírás módosítására, hogy az alkotmányból kerüljön ki a fővárosi kerületek kialakításáról szóló jogszabály. Ez a jogi szabályozási hely ugyanis teljesen idegen az alkotmányban, felesleges, fővárosellenes, illetve politikai tartalmú jogalkotás. Az alkotmánynak - helyesen - döntenie arról kell, hogy a köztársaság fővárosa Budapest-e vagy esetleg nem Budapest. Ez a 74. §-ban található. A kerületek átalakítását, megszüntetését, részeinek csatolását, egyesülésüket, a fővárosból történő kiválásukat szíveskedjenek az érintettekre hagyni a jövőben is.
Mindezek után sajnálattal vettük tudomásul az Igazságügyi Minisztérium képviselőjének azon nyilatkozatát, hogy az igazságügyi tárca az alkotmánymódosítás kapcsán nem kívánt állást foglalni a közigazgatási reform tekintetében. Nem is nyitja meg az alkotmánynak az önkormányzatokra vonatkozó fejezetét. A bizottsági ülésen azt hallhattuk, hogy a fővárosi kerületek kialakítása nem a legszerencsésebb terminológia, bár az Országgyűlés törvénnyel rendeli el.
Az önkormányzati bizottság tagjai remélik, hogy dr. Bárándy Péter miniszter úr nem osztja beosztottjának azt a véleményét, hogy itt mindentől függetlenül, tradicionális törvényhozási tárgykörről van szó. Tisztelt Országgyűlés! Az 1949. évi XX. törvény az oroszból fordított kommunista alkotmány utódszövege. Tisztelt Miniszter Úr! Semmilyen tradíciót nem hordoz ez a normaszöveg, és nem is hordozhat. A bizottság tagjai bíznak abban, hogy ön ezt felismeri, és az alkotmányozás ebben a szellemben folytatódik a jövőben. Ha nem elég a mi szavunk az önkormányzati bizottságban, akkor szeretném idézni a Magyar Köztársaság alkotmányának bevezetőjéből a bevezetőt jegyző Kukorelly István szövegét és megállapításait: “A hatályos magyar alkotmány 1949-es szerkezete és szerkesztési koncepciója a kodifikáció szakmai követelményei nézőpontjából jogosan bírálható. Rajta van a történelmi kor lenyomata.” Nem tradíció - hatályon kívül helyezendő. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Köszönjük szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
