DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Különleges az alkalom - mondta Eörsi Mátyás az előbb, felszólalásának kezdetén. Osztom ezt a véleményt, hogy az alaptörvény módosítása - különösen egy ilyen nagy horderejű alaptörvény-módosítás - mindig különleges alkalom, és nemcsak az Országgyűlés, hanem a kormány életében is.
Engedjék meg ezért, hogy felhívjam arra a figyelmet, hogy példátlan a rendszerváltozás hajnala óta, hogy egy ilyen horderejű kérdésben és egy ilyen fontos alkotmánymódosító csomag előterjesztőjeként nem az igazságügy-miniszter úr jelenik meg a Ház előtt. Gyakorlat az, hogy az Országgyűlés egyezteti, a miniszter úr vagy a kormány bármelyik tagja mikor ér rá az előterjesztésre. Ha az 1989-es alkotmánymódosításra gondolok vagy a ’90-esre, ami hasonló, ötvenszakaszos nagy alkotmánymódosítás volt, az 1997-esre, amely több mint huszonöt szakaszos módosítás volt, vagy a mostanira, akkor elvárható, hogy az alaptörvény módosítása kapcsán, a nemzet előtt álló és a jogalkotásunkat, nemzetközi kapcsolatainkat meghatározó alkotmánymódosításban személyesen vegyen részt az igazságügy-miniszter úr.
Amikor tudomásomra jutott és először találkoztam ezzel az előterjesztéssel, akkor eszembe jutott az egy évvel ezelőtti alkotmánymódosítási vita. A Magyar Demokrata Fórumnak egy évvel ezelőtt három kifogása volt. Az első: a benyújtást megelőzően nem volt négypárti egyeztetés. Ez is példátlan volt a korábbi esetekhez képest, hiszen a négypártit mindig megkíséreltük, enélkül nemigen került ide, az Országgyűlés elé alkotmánymódosítás. A Magyar Demokrata Fórum egy évvel ezelőtt azt kifogásolta, hogy törvénycsomagra lenne szükség, mert a csatlakozásig bizonyosan újabb alkotmánymódosítást kell benyújtani. Nos, a három kifogásunkat most is elmondhatnám szinte szó szerint, mert nem volt négypárti egyeztetés a benyújtás előtt, a másik két anyaggal kapcsolatban pedig az előző évi jóslatunk vált valóra.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy évvel később ugyan, de megszületett az előterjesztés, egy olyan alkotmánymódosítás, amely nagy horderejű: az Alkotmánybíróságról, a jogalkotásról, a nemzetközi szerződések rendjéről fogalmaz meg olyan szabályokat, amelyeket aztán egyéb törvényekben részletezünk. A kérdés az, hogy miért is volt szükség ehhez közel másfél évre, hiszen az előző kormányzat idején kész koncepciót és kész törvényjavaslatot tettünk az Országgyűlés asztalára.
Az előző kormány 1999 szeptemberében készítette el az Alkotmánybíróságról, a jogalkotásról és a nemzetközi szerződések megkötésének rendjéről szóló törvény koncepcióját. Ezeket a koncepciókat az alkotmányügyi bizottság megtárgyalta. A bizottsági vitában részt vevők üdvözölték, hogy a kormány már a tézisekről is ilyen módon kíván egyeztetést folytatni. A beterjesztés szándéka az volt, hogy folytassunk le egy koncepcionális vitát, majd annak eredményét figyelembe véve készítsük el a törvényjavaslatot.
A törvényjavaslatnak és a koncepciónak is elég szomorú vége lett. Az akkori ellenzék, az MSZP és az SZDSZ véleménye két pontban foglalható össze: nem támogatják sem a koncepciót, sem a később megalkotott törvénytervezetünket, hiszen az egész kérdéskör rendezését csak egy alkotmányozási folyamat részeként tudják elfogadni, és az említett törvények megalkotásának előfeltételéül egy új alkotmány kidolgozását határozták meg. Az érdemi vitát teljesen feleslegesnek tartották, hiszen csak új alkotmány keretében kívántak ezzel a kérdéssel foglalkozni.
Ez azért volt hiú ábránd, mert abban az időszakban önök az MSZP és az SZDSZ képviseletében egy közel három évig tartó alkotmányozási folyamatban szembesültek azzal, hogy milyen messze voltak egymástól azok az álláspontok, amelyekben részeredményeket el tudtunk volna érni az előterjesztés elfogadásával, de az csak kibúvó volt, ha valaki arra hivatkozott, hogy majd egy új alkotmány keretében meg tudjuk ezeket a kérdéseket vitatni.
2000 szeptemberében aztán szintén elkészítettük az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslatot, és az Országgyűlés elé terjesztettük. Az indokok szintén hasonlóak voltak: az akkori ellenzék politikai akaratának hiányában a bizottsági vitáig sem jutott el a törvényjavaslatunk.
Tehát a kormányzatnak volt miből dolgoznia már a kormányváltás óta, és a kormányváltás óta kellő idő is lett volna egy sokkal alaposabb előterjesztésre. Most, amikor a kormány körmére égett a munka, most benyújtotta.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ismételten úgy kerül az Országgyűlés elé egy alkotmánymódosítás, hogy nem volt négypárti egyeztetés ebben. Azt állítani, hogy a négypárti helyett a “kiküldtük szakértői egyeztetésre” című felirat felér azzal, amit egy négypárti egyeztetés jelent, ez az egész demokratikus jogalkotási folyamatunk arcul csapása. Mert arra, hogy a közigazgatási államtitkár úr - ahogy a véleményezés rendjében egyébként elvárható - elküldi az ügyészségnek, a bíróságnak és még nagyon sok helyre véleményezésre az egyébként a kormány előtt még nem lévő anyagot, nem lehet azt mondani, hogy az helyettesít egy négypártit. Szeretném ugyanis elmondani, hogy a négypártinak csak egyetlenegy célja van: a konszenzuskeresés. 258 képviselő igenlő szavazata szükséges az alkotmánymódosításhoz. Itt arról van szó, hogy az előkészítés fázisában olyan politikai akaratot kell kialakítani, amely a későbbiekben vélelmezi azt, hogy 258 képviselő ezt meg is tudja majd szavazni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem egyedülálló egyébként az a késedelem, ami ebben az egész csomagban benne van, mert ha átnézzük a kormány jogalkotási programját, akkor azt látjuk, hogy az év elején a tavaszi ülésszakra előirányzott feladatok közel 40 százaléka késedelmesen került vagy egyáltalán nem került ide, az Országgyűlés elé.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az alkotmánymódosító csomag ’90 és ’97 után az Országgyűlés harmadik legnagyobb terjedelmű alkotmánymódosítása. A kérdés azonban az, hogy nem tanultunk-e mindannyian - a kormány, az Országgyűlés és a pártok is - abból, amit egy évvel ezelőtt alkotmányozási folyamatnak neveztünk, hiszen tavaly is a minőség rovására ment az az előkészítetlenség, ahogy a kormány előkészítette, és most is az a félelmem, hogy ez vagy a létére, vagy a minőségének a rovására megy másodszor is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azért nagyon fontos az előttünk lévő alkotmánymódosítás, hiszen enélkül nem kerülhet majd sor sem az Alkotmánybíróságról, sem a jogalkotási törvényről, sem a nemzetközi szerződések megkötésének rendjéről szóló törvény elfogadására, és emellett ez az anyag még néhány más fontos kérdést is tartalmaz. Például az a javaslat, amely a kormánynak előzetes normakontroll kezdeményezésére adna lehetőséget, egy érdekes kezdeményezés, valamint a kormány a fegyveres erők feletti rendelkezési jogokat is érintő reformra tesz javaslatot. Lett volna tehát sok-sok olyan téma, amelyben az ellenzéki pártokkal politikai egyeztetést kellett volna folytatni a nyáron.
Örömmel látom azt, hogy a kormány oldaláról vagy a kormányzati képviselők részéről már nincsenek olyan javaslatok, mint az előző ciklusban, hogy csak alkotmányozással együtt, csak egy alkotmányozási folyamat részeként hajlandóak ezekről a kérdésekről beszélni. Úgy tűnik számomra, hogy a saját kormányukkal szemben sokkal megértőbbek voltak, mondhatnám udvariasan is; ha kevésbé udvariasan szeretném mondani, akkor azt mondom, hogy sajnos az üléspontjuk folyamatosan meghatározza az álláspontjukat, még az alaptörvény ügyében is, amit bizonyára mentesíteni kellene a mindenkori ellenzéknek és a mindenkori kormánypártnak is az éppen aktuális érdekeitől.
(12.10)
Tisztelt Képviselőtársaim! Nemrégiben a kormányzati oldalról és házelnök asszony részéről is elhangzott az új alkotmány és az új alkotmányozás folyamata. Mi több, egy éven belül vagy ebben a parlamenti ciklusban kellene alkotmányt létrehoznunk. Ezzel nincs összhangban a törvényjavaslat, hiszen sem az alkotmánymódosításban, sem az új jogalkotási törvényben nem látunk alkotmányozási elképzelést, valamiféle eljárási rendre tett javaslatot például, ami egy új alkotmány kidolgozásának elvi és jogszabályi alapját jelenthetné.
Másfél év tapasztalatai sajnos azt mutatják, hogy a kormány alábecsüli és elkerüli a politikai konszenzuskeresés fontosságát, illetve azt csak akkor tartja fontosnak, amikor pártjai éppen ellenzékben vannak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Három tárgykörről szeretnék külön említést tenni.
A javaslat 1. §-a arra ad felhatalmazást, hogy hazánk az alkotmányból eredő egyes hatásköreit nemzetközi szervezet útján, a nemzetközi szervezet többi tagállamával közösen gyakorolhatja. Ez a szabály az alkotmányba korábban már beiktatásra került: a csatlakozási klauzula leképezése. Fontos különbség azonban, hogy az Európai Unió esetében teljesen egyértelmű a helyzet. Csatlakozásunk a szuverenitás korlátozásával, az állami főhatalom egyes eszközeinek a korlátozásával jár. Ezt most tudjuk, tehát fel tudunk erre készülni. A mostani javaslatnak azonban véleményem szerint lehet olyan következménye, hogy hazánk bármely nemzetközi szervezethez történő csatlakozásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükségeltetik. Az alkotmányból eredő hatáskörök - ezt az alkotmányból idéztem - fogalmának és terjedelmének meghatározása adott esetben bizonytalan és vitatható is lehet. Így előfordulhat, hogy a javasolt rendelkezés hiánya elvileg minden nemzetközi szervezetet érinthet, melyben Magyarország jelenleg is tag vagy a jövőben tag kíván lenni.
Érdekes fejlemény az alkotmány jelenlegi 2/B. §-ának módosítása is. Jól emlékszünk, ez volt az a szakasz az alkotmányban, mellyel kapcsolatban az egy évvel ezelőtti vitában igen nagy ellenvélemények hangoztak el, aztán megszületett a közös álláspont az önálló és közös hatalomgyakorlás kérdésében. A mostani javaslat eléggé nagyvonalúan bánik ezzel a politikai megállapodással, hiszen nyelvtani pontatlanságra hivatkozva, egyszerűen elhagyja a mondat második részét, ezzel meg is változtatva egyébként az egész szakasznak a lényegét. Az eredeti szöveg így hangzik: “Az alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja, e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is.” Ehelyett a szövegpontosítás - amit az előterjesztés tartalmaz - úgy rövidíti le az előző egy évben nagy konszenzuskeresés után kikényszerített szöveget, hogy “Az alkotmányból eredő hatásköreit az Európai Unió intézményei útján, a többi tagállammal közösen gyakorolhatja.” Nem azt kifogásolom, hogy melyik szöveg jó, hanem azt a tényt, hogy egy nagy, hosszú egyeztetés után elfogadott szöveget egyszerűen szövegpontosítás címén rövidítenek le.
Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat 4. §-a felvet egy kérdést, amely úgy rendelkezik, hogy az Országgyűlés megerősíti vagy elfogadja a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedően fontos, továbbá az Országgyűlés hatáskörében vagy alkotmányban lévő törvényhozási tárgykört érintő nemzetközi szerződéseket - így kezdődik a 4. §. Itt számomra az a kérdés vetődik fel, hogy elegendő-e pusztán az Országgyűlés döntése valamely nemzetközi szervezetből történő kilépésünk ügyében. Ha a csatlakozásról népszavazás döntött, logikus lenne, ha egy esetleges kilépést vagy felmondást úgyszintén kötelező és ezáltal ügydöntő népszavazás előzne meg. Ha egy ilyen kilépésre netán sor kerülne a jövőben, akkor a jelenlegi tervezet alapján az a helyzet állhat elő, hogy a belépésről egy nemzet dönt, ügydöntő népszavazáson, a kilépésről viszont dönthet az Országgyűlés is. Ez a körülmény hazánk európai uniós és NATO-tagságával összefüggésben is felmerülhet.
Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetközi szervezethez történő csatlakozás esetében azért egy közös gondolkodást kérnék a parlamenti pártoktól, hogy gondoljuk végig azt, hogy mi a helyes és követendő út akkor, amikor népszavazással lépünk be vagy erősítjük meg a belépésünket egy nemzetközi szervezetbe, hogyan kellene a kilépést szabályozni. Itt elhangzott a korábbi alkotmánymódosítás kapcsán, hogy a kilépés belefoglalása az alkotmányba udvariatlanság, pesszimizmus és bárkinek a felesleges riogatása lenne. Biztos vagyok benne - végignézve általában is a nemzetközi szerződéseket -, hogy a nemzetközi szerződések eleve úgy épülnek fel, hogy a csatlakozás feltételei mellett tartalmazzák a kilépés és a felmondás módját is. S ha az előttünk álló nagy történelmi folyamatra gondolok, talán a szükségessége is indokolt, hiszen az Unió belső reformja, az alapító szerződések módosítása, az új tagok felvétele, az euróövezethez való csatlakozásunk szintén olyan kérdések, amelyek a későbbiekben felvethetik egy esetleges újabb hazai népszavazás megtartását.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az áprilisi szakmai egyeztetésre megküldött anyag nem tartalmazott egy olyan részt, amit most az 5. § tartalmaz. Ennek alapján a kormány felhatalmazást kap arra, hogy törvény esetében, még annak aláírása és kihirdetése előtt az Alkotmánybíróságtól előzetes normakontrollt kérhessen. Ugyanez a kormánykoalíció 1994-98 között egyszer már szembesült ezzel az előzetes normakontrollal. A Horn-kormány idején az Alkotmánybíróságról szóló törvény a köztársasági elnök kezdeményezési joga mellett lehetőséget biztosított arra, hogy az Országgyűlés, annak állandó bizottsága és 50 országgyűlési képviselő előzetes normakontrollt kezdeményezzen az Alkotmánybíróságnál. Akkor egy konkrét törvénnyel kapcsolatos normakontroll-kezdeményezést követően az Alkotmánybíróság kimondta a Házszabály alkotmányellenességét, hiszen nem élhettek a parlamenti képviselők ezzel a jogosítványukkal, mert a Házszabálytól való eltérés négyötödös rendelkezése miatt ez mindig a többség kényének-kedvének volt kiszolgáltatva. Az Alkotmánybíróság felhívta az akkori kormánytöbbséget, az MSZP-t és az SZDSZ-t, hogy küszöbölje ki az alkotmányellenességet. A megoldást akkor az MSZP és az SZDSZ abban találta meg, hogy az egész jogintézményt megszüntette. Az Alkotmánybíróságról szóló törvényből törölték az Országgyűlés, az állandó bizottság és az 50 képviselő normakontroll-kezdeményezési jogát. Nyilvánvaló, hogy az előző kormányzati ciklusban és ellenzékben is érezték ennek a megszüntetett intézménynek a hiányát. Most, kormányzati pozícióban pedig egyenesen a saját korábbi javaslatuk ellen tesznek egy javaslatot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügyészségi törvény, illetőleg az ügyészség kormány alá rendelése, ezen alkotmánybírósági normakontroll vagy akár a nemzetközi kötelezettségvállalásban az operatív feladatok érdekében operatív módosításokat javasoltunk az előző ciklusban; ezek mind azt bizonyítják, hogy aki csak az orráig lát, és a saját ciklusának a végéig gondolkodik, az a következő ciklusban orra bukhat. Ezért nagyon jó lenne, ha olyan törvény-előkészítések és olyan törvények kerülnének elénk, különösen kétharmados törvényekben, amelyekről ciklusokat átívelő módon tudnánk gondolkodni egy-egy kérdésben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Számomra ez a normakontrollal kapcsolatos szabályozás nem több, mint annak beismerése, hogy rossz döntést hoztak 1997-ben, amikor a normakontrollt megszüntették. Most azt mondani, hogy akkor az Országgyűlését vettük el, most pedig a kormánynak kívánunk ilyen jogot adni: egyrészt a kormány végrehajtó hatalom, másrészt pedig az Országgyűlés többségével minden bizonnyal a kormány is jobb pozícióban lenne, ha akar is élni ilyen kezdeményezéssel.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint a plenáris ülés és a bizottsági vita sem alkalmas arra, hogy egy kétharmados alkotmányozási folyamatban a törvény tárgyalásával egyidejűleg folytassuk a négypárti tárgyalásokat.
(12.20)
Kapcsolódva a jogalkotási törvény módosításához és a kormány alkotmányozási elképzeléseihez, arról is érdemes gondolkodni, hogy az alkotmányozás nem igényelne-e egy speciális jogalkotási rendet. A személyes véleményem az, hogy igényelne egy speciális jogalkotási rendet.
A Magyar Demokrata Fórum képviseletében befejezésül arra kérném a kormányt és a kormányzati többséget, hogy legyen kompromisszumkész mind a további négypárti egyeztetéseken, mind pedig az ellenzéki módosító javaslatok tekintetében. Ugyan túl sok hibát követett el a kormány és a tárca az előterjesztés kapcsán, a Magyar Demokrata Fórum nevében mégis azt mondom, hogy a négypárti tárgyalások eredményességétől és az ellenzéki módosító indítványoktól függően szeretnék arról nyilatkozni, hogy a végeredményt a Magyar Demokrata Fórum tudja-e támogatni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
