DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Nem csupán egy liberális számára, hanem azt hiszem, minden demokrata számára egészen különleges pillanat, amikor egy alkotmánymódosítást veszünk a kezünkbe, és ennek a parlamenti vitája megkezdődik.
(11.40)
Éppen ezért engedjék meg, hogy ebből a különleges alkalomból köszöntsem elnök urat, köszöntsem a képviselőtársaimat, mindazokat, akik a parlament munkáját figyelik akár a televízión vagy a rádión keresztül; és persze akik személyesen vannak jelen, és figyelik a vitákat, külön szeretettel köszöntöm.
Tisztelt Országgyűlés! Azzal kezdtem, hogy különleges alkalom az alkotmány vitája, és talán érdemes megindokolnom ezt a kijelentést. Nekem az a meggyőződésem, és azt is hiszem, hogy nagyon sokan osztják ebben a teremben, hogy az alkotmány más törvény, mint a többi, kiemelkedik jelentőségében és sok más egyéb okból. Egy dolgot rögtön hadd ajánljak a figyelmükbe: az alkotmány, szemben sok más törvénnyel, egy olyan törvény, amelynek a stabilitásához igen komoly érdekek fűződnek. Nem helyes az alkotmányhoz túl gyakran hozzányúlni, nagyon fontos indoknak kell lennie ahhoz, hogy egy parlament, egy Országgyűlés egy alkotmányhoz hozzányúljon. De ebben még egy alkotmány önmagában nem egyedülálló, ilyenek a nagy kódexeink, ilyen a polgári törvénykönyv, a büntető törvénykönyv, a legfontosabb eljárási kódexek. Ezek mind-mind olyan törvények, ahol a stabilitás nagyon fontos szemponttal bír.
Az alkotmány azonban még ezek közül is kiemelkedik. Kiemelkedik azért, mert szemben sok más törvénnyel, amellyel vagy egyetértünk, vagy nem értünk egyet, de mégiscsak hiszünk a törvények uralmában, ezért követjük a törvény rendelkezéseit, illetőleg, ha nem követjük, akkor különböző szankciók léphetnek életbe. Az alkotmány nem ilyen; az alkotmány egy olyan törvény, amelyet az állampolgárok, az állami szervek, a politikai erők nem csupán azért követnek, mert törvényben a parlament elfogadta, és a Magyar Közlönyben kihirdette, hanem az alkotmány egy olyan törvény, amellyel minden parlamenti erő, minden mérsékelt állampolgár, minden jogkövető állampolgár belsőleg képes azonosulni. Egy teljes azonosulást kíván meg, és ha valaki az alkotmányt megszegi, akkor nem az a probléma, hogy egy törvénynek valamelyik passzusába beleütközik, hanem az a probléma, hogy a köztársaság ethoszát megtestesítő törvénybe ütközik bele. Ezért rendkívül fontos az, hogy amikor az Országgyűlés elfogad egy alkotmánymódosítást, akkor ehhez az alkotmánymódosításhoz a lehető legszélesebb konszenzus jöjjön létre, nemcsak itt a parlamentben, hanem a parlamenten kívül is.
Sajnos, tisztelt képviselőtársaim, azt kell mondjam, hogy ha végigtekintünk az elmúlt 13 év eseményein, akkor egy olyan szomorú következtetésre kell jussak, hogy az alkotmány elvesztette azt a jelentőségét, amelyről az imént beszéltem, és amely olyan fontos lenne, hogy az alkotmánnyal kapcsolatban mindannyiunkban fönnálljon. Azt lehet tapasztalni, hogy vannak olyan politikai erők, amelyek szeretik az alkotmányos kereteket feszegetni. Fontosabbnak tartják adott esetben egy-egy közvetlen politikai érdek megvalósítását, semmint az alkotmány tiszteletben tartását. Néha az az ember érzése, az alkotmány nem több mint, mondjuk, egy illetéktörvény vagy egy ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény, amelyben egy ügyvéd, ha megfizetik, akkor megtalálja a kiskapukat, és ha megtalálja a kiskapukat, akkor a jogalkalmazó szervek nem tudnak beleszólni, kénytelenek jóváhagyni, mert a jó ügyvéd megtalálta a kiskapukat. Az alkotmánynak nem szabadna ilyennek lennie, az alkotmányhoz nem szabad ilyen nagyon rossz minőségű, ha tetszik, ügyvédi hozzáállással hozzányúlni, az alkotmányt tisztelni kellene, sajnálatos módon úgy tapasztaljuk, hogy nem ez a helyzet.
Amikor az alkotmányügyi bizottságban tárgyaltuk az alkotmánymódosítást, ott a legnagyobb ellenzéki párt vezérszónoka számos alkotmányos megoldással kapcsolatban, amelyet most a kormány az asztalunkra tett, és amelyet most vitatunk, azt mondta, hogy azért kell vigyázni, mert itt vagy ott visszaélésre kerülhet sor; nem kerek a szabályozás, itt vagy ott megvan a lehetősége annak, hogy aki akarja, kiskapukat találjon. Én azt mondtam a vitában erre, hogy ha a Fidesz vezérszónoka azt mondja, hogy azért kell vigyázni egy-egy alkotmányos megoldásra, mert a kiskapuk ott vannak, akkor nagyon figyeljünk oda ezekre az érvekre, mert ha ezek az érvek már most fölmerülnek, akkor valóban joggal lehet tartani attól, hogy azok az erők, amelyek a kiskapukat keresik, ha hatalmon vannak, ha az államapparátus a kezükben van, ezekkel a lehetőségekkel élni is fognak.
Tehát ha a jelenlegi vita alapján azt látjuk, hogy a legnagyobb ellenzéki párt nem támogatja az alkotmánymódosítást, részben azért, mert egyes kérdésekben más a felfogása, részben pedig azért, mert úgy gondolja, hogy egyes megoldások különböző visszaélésekre adhatnak lehetőséget - gondolok itt az ideiglenes intézkedésre, amely elhangzott -, akkor talán jobb is, ha a magyar Országgyűlés nem alkotmányozik, hanem tudomásul veszi azt, hogy Magyarországon, a Magyar Köztársaságban 13 évvel a rendszerváltás után még nem tartunk ott, hogy az alkotmány egy olyan jogi mű legyen, amellyel mindenki azonosul, és amelyet mindenki tisztel; azért követi, mert tisztel, és nem azért, mert a Magyar Közlönyben kihirdették.
Mikor lehet tehát alkotmányozni, tisztelt Ház? Úgy gondolom, hogy a kérdés fölvetése több okból is jogos, nemcsak azért mert most a kormány előterjesztett egy alkotmánymódosító csomagot, hanem azért is, mert nem olyan régen éppen a Ház elnöke állt elő egy olyan javaslattal, hogy új alkotmányt kellene a Ház asztalára tenni. Az előző időszakban éppen Dávid Ibolya, akkori igazságügy-miniszter asszony javasolta, hogy legyen új alkotmány, de láthattuk, hogy az új alkotmány sem akkor, sem most nem tud létrejönni.
Arra gondolok, számba véve az eddigi tapasztalatokat, hogy alkotmányozásra alapvetően két helyzetben kerülhet sor. Az egyik, amelyről talán kár is beszélni, ez az, amiről eddig beszéltem, hogy a politikai erők között, miközben komoly viták folynak részletkérdésekről, adózásról, költségvetésről, szociális ellátórendszerekről - lehetne a sort vég nélkül folytatni, tehát nagyon komoly viták vannak, hiszen erről szól a parlamenti demokrácia, hogy a politikai pártok vitatkoznak a jobb és a még jobb megoldásokon -, amíg ezek a viták minden másról fennállnak, addig az alkotmány tekintetében, a Magyar Köztársaság működését összefogó legfontosabb törvény tekintetében az egyetértés a politikai erők között, legalábbis a magukat mérsékeltnek tekintő politikai erők között fönnáll.
Magyarországon nem ez a helyzet. Magyarországon az eddigi tapasztalatok szerint két alkalomból lehetett alkotmányozni. Az egyik, amelyet úgy hívnék, hogy kegyelmi helyzet áll elő Magyarországon. Ilyen kegyelmi helyzet volt 1989, amikor az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalások során az akkor még legitimációval nem rendelkező, de mégis támogatottsággal bíró ellenzéki pártok elérték, hogy az akkori állampárt parlamentje egy olyan alkotmányt hozzon létre, amely biztosította azt, hogy a Magyar Köztársaság a rendszerváltást követően, sőt már a rendszerváltáskor is jól tudjon működni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolják el, önök is, gondolom, hozzám hasonlóan, figyelemmel hallgatták Salamon László úrnak, a Fidesz vezérszónokának a beszédét, ahol kielemezte, hogy melyik ponton hol találnának ők egy jobb megoldást, miért nem támogatják ezt. Képzeljenek el egy ilyen beszédet, egy ilyen hozzászólást akár a Fidesz vagy akkor még joggal mondom, Salamon László úr részéről, a Magyar Demokrata Fórum részéről, amelyik a legerősebb párt volt, az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalások során. Meggyőződésem, hogy az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon rengeteg kiválóbbnál kiválóbb jogász vett részt. Mindegyik kiváló jogász kiválóbbnál kiválóbb beszédeket tudott volna tartani arról, hogy a jogegységi határozat alkotmánybírósági felülvizsgálata során mi a helyes megoldás, és mi a nem helyes megoldás.
Az Ellenzéki Kerekasztalon részt vevő pártok szakértő jogászai nem ezt tették, hanem azt tették, hogy megértették, hogy a Magyar Köztársaság számára alapvetően fontos, hogy új alkotmánya legyen, ezért számos szakmai, nyilván hol helyes, hol részben helyes, hol helytelen szakmai fenntartásaikat félre tudták tenni annak érdekében, hogy a Magyar Köztársaságnak jó alkotmánya legyen.
Ma nem ez a helyzet. Ma hallhattuk ezt a nagyon sok, nyilván számos esetben még megalapozottnak is tekinthető, más esetben, úgy érzem, kevésbé megalapozott észrevételt. De nem ez a lényeg, tisztelt képviselőtársaim, nem az a lényeg, hogy konkrétan mit gondolunk arról, hogy a nemzetközi szerződések elfogadásának mi a helyes rendje, mert működnek erre kiváló modellek különböző országokban, amelyek demokratikusnak tekinthetőek. A fő kérdés, tisztelt képviselőtársaim az, hogy akarunk-e új alkotmányt, amely kijavítja a mostani hatályos alkotmánynak a kétségkívül meglévő hibáit, vagy pedig nem.
(11.50)
Azt látom, ha szabad nagyon egyszerűen megfogalmaznom a problémát, az a probléma, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői nem akarják azt, hogy a szocialista-szabad demokrata kormányzás alatt szülessen alkotmány. Ők azt akarják, hogy amikor a Fidesz van kormányon, akkor legyen a Magyar Köztársaságnak új alkotmánya, mintha arra gondolnának, hogy itt a kormány megajándékozza a nemzetet az alkotmánnyal, holott nem erről van szó, tisztelt képviselőtársaim. Ha egy alkotmányt el tudunk fogadni, ha egy jobb alkotmányt tudunk létrehozni, akkor ezt nem a pártok, nem a kormányok, ezt a magyar parlamentben helyet foglaló összes párt sikerének lehet tekinteni, köztük a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség sikerének is lehet tekinteni.
A másik olyan helyzet, amikor alkotmányt lehet alkotni, tisztelt Országgyűlés, az, amikor szükséghelyzet van. Néha szükséghelyzet van, és ezt örömmel mondom: amikor 1989-ben megalkottuk az alkotmányt, akkor ugyan szándékunkban állt belépni a NATO-ba, szándékunkban állt belépni az Európai Unióba, de nem tudtuk azt, hogy erre mikor kerül sor, nem tudtuk azt, hogy erre milyen feltételek közepette kerül sor. Szerencsére ott tartunk, oda jutottunk, hogy beléptünk a NATO-ba, beléptünk az Európai Unióba, és ezek a belépések, amelyek Magyarország nemzetközi tekintélye és Magyarország lehetőségei számára oly fontos lépések voltak, kikényszerítették azt, hogy a magyar alkotmányhoz hozzányúljunk.
Őszintén szólva, sajnálom, hogy amikor a legutóbbi alkotmánymódosításra sor került az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán, akkor a két legnagyobb párt nem tudott megállapodni megítélésem szerint egy helyes szövegben, ezért olyan szöveget fogadott el a parlament, amely megítélésem szerint nem kellően szolgálja Magyarország európai uniós csatlakozásának a teljes sikerét. Én akkor az MSZP helyében keményebben fogalmaztam volna meg az álláspontot, mert úgy érzem, akkor még a legnagyobb ellenzéki párt sem akadályozta volna meg, hogy Magyarország belépjen az Európai Unióba, de ez már történelem.
A probléma abban van, tisztelt képviselőtársaim, hogy ma - ezt aligha kell hangsúlyoznom - nincsen kegyelmi helyzet, hiszen a politikai pártok között a megállapodás esélye igen csekély arra, hogy ilyen fontos prioritásokban megállapodjanak, és most éppen szükséghelyzet sincsen, hiszen - amint Salamon László egyébként helyesen fogalmazott - az európai uniós tagságunk nem forog veszélyben azáltal, ha most elfogadjuk az alkotmánymódosítást vagy pedig sem.
Úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy erre az alkotmánymódosításra szükség lenne. Van benne fontos és kevésbé fontos szabály, de a kevésbé fontos szabály is rendkívül fontos, ha belegondolunk a következményekbe. Egy példát hoznék csak fel: az alkotmánymódosítás például kimondaná azt, hogy a miniszterek jogalkotási lehetőségei korlátozottak, és ez helyes törekvés, ez nincs benne a mai magyar alkotmányban. Nem hiszem, hogy lenne ebben a parlamentben egyetlen olyan képviselő, aki ne gondolná úgy, hogy szükség lenne egy ilyen korlátozást kimondani az alkotmányban is.
Nem kívánok még egyszer foglalkozni azzal, hogy volt-e egyeztetés vagy nem volt egyeztetés. Egy biztos: ha új alkotmányt hozunk létre, akkor fontos az, hogy ebben, ha kell, egyeztetés útján a politikai pártok egyetértsenek. De tovább szeretnék ezen menni: van egy ilyen rossz ízű régi szó, hogy társadalmi vita, amelynek a tartalmát ugyan soha nem tudjuk, és most nem is a társadalmi vita mellett érvelnék; de az, hogy az új alkotmány szövege ne csak itt a Ház falai között dőljön el, hanem ezt az alkotmánnyal foglalkozó szakemberek széles köre, társadalmi szervezetek is meg tudják vitatni, ezzel ők is egyet tudjanak érteni, szerintem ez rendkívül fontos lett volna, mert ez szükséges ahhoz, hogy az alkotmány valóban kohezív legyen a magyar társadalomban.
Tisztelt Elnök Úr! Röviden néhány kérdéssel szeretnék foglalkozni. A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatban a dualizmus, a dualista-monista vita felmerül. Csak annyiban térnék ki erre a vitára, hogy amikor a dualista megoldás mellett érvelnek a politikai pártok, mindig egyetértenek abban, hogy ez azért jó, mert ezáltal a parlament végső szerepe abban még ott van, hogy egy nemzetközi szerződés hatályba lép vagy pedig sem.
Csak arra szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni, nem biztos, hogy ez így van. Éppen Salamon László hivatkozott az alkotmányügyi bizottságban a “szervilis kormánytöbbségre”; lehet, hogy a sajátjára gondolt, amelyik egy kormány-előterjesztést már automatikusan elfogad, de tisztelt képviselőtársaim, ez így van a nemzetközi szerződésekkel is: nagyon ritka, hogy egy parlament megvétózza a saját kormánya lépését. Úgy gondolom, egy monista rendszerben, ahol egy nemzetközi szerződés az aláíráskor hatályba lép, de előtte kikötjük, hogy aláírás előtt meg kell küldeni a parlamentnek, hogy a parlament előtte meg tudja vitatni, megítélésem szerint ez növelné a parlament érdemi szerepét a nemzetközi szerződések létrehozásában, és nem jelentene presztízsveszteséget a kormány számára, ha a parlament instrukciókat adna ki.
Az Európai Unióval kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani: igaza van Salamon Lászlónak, igaza van abban, hogy ez már nem feltétele az európai uniós tagságunknak, de az az érvelés, hogy önmagában ettől be tudunk lépni, nem jó érvelés, tisztelt képviselőtársaim. Ha engem indítani akarnak az olimpián a négyszáz méteres futáson az olimpia döntőjében, akkor nem lenne jó érv az, hogy kérem, én végig tudom futni a négyszáz métert. Mert végig tudom futni a négyszáz métert, csak borzasztóan lassan. Úgy gondolom, az, hogy önmagában ez a mostani alkotmány nem akadályozza Magyarország tagságát, nem érv azzal szemben, hogy nem jól szolgálja, és mi olyan alkotmányt szeretnénk látni, amely jól szolgálja.
A honvédelemmel kapcsolatban szintén Salamon László képviselő úr utalt arra, hogy az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon milyen megfontolások játszottak szerepet. Igaza van; az, hogy kétharmados parlamenti többség kell magyar katonák külföldre küldéséhez, ez Magyarország második világháborús szerepvállalásának tanulsága volt. Az, hogy kétharmados többség kell ahhoz, hogy külföldi katona Magyarországra jöjjön, ez 1956 keserű tapasztalata volt, és akkor igazunk volt, hogy így döntöttünk. Ma azonban az Európai Unió tagja vagyunk, most lépünk be, tagja vagyunk a NATO-nak, a világ legerősebb és legsikeresebb katonai szervezetének. Teljesen más az a nemzetközi helyzet, amelyben ezeket a kérdéseket rendeznünk kellene, és sajnos, nem igaz az, hogy a mostani döntéshozatal nem akadályozza Magyarország részvételét a NATO szervezetében. A magyar parlament éppen tegnap arra is képes volt, hogy két darab katona áthelyezéséről időben tudjon dönteni.
Tehát úgy gondolom, a módosítás igenis szükséges, és hadd tegyem hozzá, nem is tartom elégségesnek a kormány javaslatát, ezért lesz egy módosító indítvány is a szabad demokraták részéről, ahol a nemzetközi kötelezettségvállalásunk keretében hozott döntésekről kormánydöntést írna elő a javaslat. Meg is mondom, hogy miért: úgy gondolom, ha Magyarországnak nemzetközi kötelezettségvállalása van, amelyet a magyar parlament ratifikált, hozzáteszem, a magyar lakosság népszavazással jóváhagyott, akkor a magyar parlamentnek nincs is joga arra, hogy egy ennek megfelelő kormánydöntést megvétózzon, mert ezzel a Magyar Köztársaság szerződéses késedelembe vagy szerződésszegésbe esne.
Tisztelt Országgyűlés! Lehetne még beszélni az Alkotmánybíróság szerepéről, az előzetes normakontrollról. Úgy gondolom, nagyon sok érdekes ötlet felmerült az ellenzék részéről. Én például osztom Salamon László gondolatát: az előzetes normakontrollt nem helyes csak a kormánynak lehetővé tenni. Ha az a feltétel, hogy a Fidesz elfogadja, hogy ezt a parlamenti kisebbség részére is lehetővé lehessen tenni, ezt személyesen nagyon szívesen támogatom, mégpedig azért, mert általában támogatom a kisebbségek jogérvényesítő lehetőségét, és lehet, hogy ez egy kompromisszumos megoldás lesz.
Tisztelt Országgyűlés! Azzal fejezem be, hogy miközben nyilvánvalóan keresgéljük a kompromisszumokat, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség vezérszónokának előadása alapján azt láthatjuk - miközben kétségkívül temérdek a tennivaló, az alkotmány valóban módosításra szorul -, abban a kérdésben, hogy az alkotmánymódosítás hatályba tud-e lépni a magyar parlamentben, az optimizmusom rendkívül mérsékelt. Nagyon-nagyon jó lenne, ha legfőképpen a két nagy párt, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Magyar Szocialista Párt félre tudnák tenni az őket megosztó hihetetlen indulatokat, és a Magyar Köztársaság érdekében - nem saját maguk, a Magyar Köztársaság érdekében - képesek legyenek arra, hogy ilyen fontos kérdésekben meg tudjanak állapodni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
