DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. A csomag megtárgyalására tervezett idő az érintett kérdések jelentőségéhez képest méltatlanul rövid. Ezzel kapcsolatban eredetileg szóba kívántam hozni a tárgyalások időkeretbe szorítására vonatkozó ajánlások problematikáját is, de ettől most eltekintek, hiszen az ülésvezető elnök úr és a Ház többi tagjának a rugalmassága a mai napra nézve ezt a kérdést megoldotta.
(11.20)
De azért azt nem tudom szó nélkül hagyni, hogy ennek a csomagnak a megtárgyalására a mai délelőttön kívül még legfeljebb fél napot kíván a kormánykoalíció fordítani. Ez nem szerencsés dolog, mert lehet a vitákat korlátozni, de ennek gyakran a döntések minőségében, kétharmados döntést igénylő ügyekben pedig a megfelelő, kölcsönösen elfogadható megoldások megtalálását illetően láthatjuk kárát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Vizsgálnunk kell azt a kérdést, hogy mennyiben van szükség erre az alkotmánymódosításra. A kormány az alkotmány javasolt módosításait két okból tartja szükségesnek: egyrészt azokat az uniós csatlakozással magyarázza, másrészt alkotmányos életünk elmúlt időszakbeli tapasztalataira hivatkozik.
Ami az uniós csatlakozásból adódó szükségességét illeti, legyen szabad Bárándy igazságügy-miniszter úr véleményét idéznem a Népszabadságnak augusztus 28-án adott nyilatkozatából: „Sok korrekciót az uniós csatlakozás indokol, a tagságnak azonban egyetlen módosítás elfogadása sem feltétele.” - nyilatkozta a miniszter úr.
Mi azzal vitatkozni kívánunk, hogy a csatlakozás korrekciókat indokolna, abban viszont mindenesetre egyetértünk a miniszter úrral, hogy az uniós tagság ez idő szerint semmilyen alkotmánymódosítási kényszert nem eredményez számunkra.
Ami pedig az elmúlt időszak gyakorlati tapasztalatait illeti, azt gondoljuk, alkotmányos életünk valóban felszínre hozott jó néhány kérdést, amely indokolttá teheti az alkotmány egyes részeinek felülvizsgálatát. Ilyen pontokat az előttünk fekvő javaslat érint is. Ugyanakkor jó néhány olyan változtatásra is javaslatot tesz az előterjesztés, amelyet egyáltalán nem tartunk szükségesnek, vagy nem olyan tartalommal, nem olyan megoldással, ahogy az az alkotmánymódosító törvényjavaslatban megfogalmazódott.
Az alkotmánymódosítás szükségességének megítélése során zavaró számunkra, hogy a kormány és a Szocialista Párt alkotmányozással kapcsolatos elképzelései általában nem egyértelműek. Dr. Szili Katalin elnök asszonynak az új alkotmány megalkotásával kapcsolatos nyilatkozataira és ennek érdekében lefolytatott tárgyalásaira utalok.
Függetlenül attól, hogy különféle, most nem részletezendő okokból valóban nem tartjuk időszerűnek új alkotmány megalkotását, fel kell tennünk a kérdést, mi az egymáshoz való viszonya ennek az alkotmánymódosító javaslatnak és az új alkotmány megalkotására vonatkozó, egyes szocialista körökből napvilágra kerülő elképzeléseknek. El kellene döntenie végre az igen tisztelt kormányoldalnak: új alkotmányt akar, vagy alkotmánymódosításban gondolkodik.
Vastagh Pál képviselő úr érintette az imént ezt a kérdést, és ha jól értettem a véleményét, akkor alkotmánymódosításban való gondolkodást említ, nem pedig új alkotmány megvalósítására vonatkozó törekvést. Hogy ez valóban így van-e, és tisztán láthatjuk-e a kormányzati szándékot, azt a közeljövő nyilatkozatai és lépései fogják eldönteni; nevezetesen az, hogy szóba fog-e még kerülni új alkotmány megalkotásának kérdése azok részéről, akik ezt az elmúlt hónapokban többször visszatérően szorgalmazták.
Tisztelt Ház! Az alkotmánymódosító csomag egyes részeinek elemzése két alkotmányjogi problematika tekintetében tükröz a mi megközelítésünktől eltérő gondolkodásmódot. Az egyik a szuverenitásfelfogás eltérőségében, a másik az alkotmány stabilitása jelentőségének megítélésében jelentkezik.
Nem tudunk egyetérteni azzal a szuverenitásfelfogással, mely az állami szuverenitást az elvileg az állam működési körébe utalható közhatalmi tevékenységi kör teljességének az állam általi kizárólagos gyakorlásával azonosítja. Nézetünk szerint az állami szuverenitás az államnak az a joga és állapota, hogy hatalomgyakorlását szabad elhatározása szerint és ennek vélhető iránya szerint, alapvetően önállóan valósítsa meg. Ennek azonban nem mond ellent az, ha az állam lehetséges tevékenységeinek egyes elemeit illetően, a nemzetközi együttélés viszonyaiból adódóan, szabad elhatározásából más kereteket vesz igénybe, ha ez nem jár lényegi működésének önfeladásával és a más keretek igénybevétele szabad elhatározásából visszafordítható.
Az sem mindegy természetesen, hogy a más keretek igénybevétele a nemzetközi élet többi szereplőjével a kölcsönösség vagy az alárendeltség viszonyában történik-e. Ma is ismert számos olyan megoldás, amikor az állam működési körébe tartozó bizonyos részelemeket nem a magyar állam gyakorol, hanem azok működtetésére szabad elhatározásából, többnyire nemzetközi konvenciók alapján, a kölcsönösség jegyében másként kerül sor, anélkül, hogy ezeket a megoldásokat a szuverenitás csorbításának tekintenénk.
Ilyen például a választottbíráskodás vagy a kettős adóztatás kizárásának a gyakorlata. Senkinek nem jut eszébe, hogy ezen intézmények, illetve megoldások tekintetében a szuverenitás sérelméről beszéljen, vagy hogy az alkotmányban ezek jogalapját keresse. A nemzetközi magánjog, amely tulajdonképpen a kollíziók joga, nem is létezhetne az állami hatáskörök kizárólagosságának eszméje esetén. Nem hisszük tehát, hogy valahányszor, amikor a nemzetközi együttműködés keretei között az állam tevékenységének egyes részelemeit illetően a kizárólagosságon kívül eső megoldást vesz igénybe egy adott állam, a kormánynak mindig az Országgyűléshez lenne szükséges szaladnia alkotmánymódosítás érdekében. De nem teszi szükségessé az alkotmány módosítását az indoklásban említett szervezetekhez, szerződésekhez történt csatlakozásunk sem.
Fenntartásaink vannak azzal szemben is, hogy szuverenitásunkat illetően általános klauzula jelenjen meg az alkotmányban. Az alkotmánymódosítás szükségességét az adott kérdés felmerülésekor konkrétan kell elbírálni, alapvetően az alkotmány normatív rendelkezései tükrében.
A Nemzetközi Büntetőbíróság statútumához történő csatlakozás kérdésében normatív megközelítésből nézve az a lényeges, hogy az alkotmány nem tartalmaz büntetőügyekben kizárólagos joghatóságot, amint az a kiadatás és a diplomáciai mentességet élvező személyek büntetőjogi felelősségre vonása tekintetében látható is. Nem vagyunk tehát meggyőződve arról sem, hogy a statútumhoz történő csatlakozásunk alkotmánymódosítást tenne szükségessé.
Fenntartásaink vannak a tavaly elfogadott csatlakozási klauzula újrafogalmazását illetően is. Itt láthatóan egy jobb szöveg keresésének a szándéka vélelmezhető. Hogy a javaslat jobb szöveget tartalmaz-e vagy sem, ebbe én most nem kívánok belebocsátkozni. De fel kell tenni a kérdést: okoz-e a jelenlegi szöveg a gyakorlatban politikai vagy jogi problémát? Ez nagyon lényeges kérdés, mert az alkotmány olyan rendelkezéseinek megváltoztatása, amelyeken még alig száradt meg a tinta, és amelyeket mellesleg hosszas egyeztetések során létrejött politikai kompromisszummal alakítottak ki, az alkotmány stabilitásának az elvét sérti.
Nagyon jelentős elv ez, képviselőtársaim, amelyhez alapvető közérdek is fűződik, mármint ennek az elvnek az érvényesüléséhez. Stabilitás nélkül egyetlen alkotmánynak sincs meg az az ethosza, amivel minden alaptörvénynek rendelkeznie kell ahhoz, hogy a társadalom azt az állam és a jogrend fundamentumaként tisztelje. Ez a stabilitás a mi alkotmányunknak, mely ténylegesen és tartalmilag az 1989-es alkotmányozás terméke, akkor is kijár, ha az a gyászos 1949-es évszámot viseli magán. A stabilitás egyébként nem önmagáért az alkotmányért, hanem a demokratikus intézményrendszer és a jogállam kikezdhetetlenségéért és kiszámítható működésének biztosításáért fontos.
(11.30)
Hasonló megfontolásból érthetetlen az alkotmány 7. §-ának módosítására irányuló javaslat is, amely a belső jog és a nemzetközi jog viszonyát szabályozza. Ha ez a viszony, miként az indokolásból és az itt elhangzottakból is kitűnik, változatlan marad, akkor nem látjuk be, miért szükséges az adott rendelkezés átfogalmazása. Lehet, hogy a hatályos szöveg nem tökéletes, de tartalma egyértelmű. Ami probléma az egyébként 1989-ben kialakított és azóta változatlan normaszöveg kapcsán felmerült, azt az Alkotmánybíróság értelmezése tisztázta.
Ugyancsak a stabilitás szempontjait sérti a nemzetközi szerződések megkötésére vonatkozó alkotmányjogi szóhasználat megváltoztatása is. A javaslat egyébként megítélésünk szerint ezzel nem egyértelműbbé, inkább zavarosabbá teszi az alkotmányi szabályozást. Az a véleményünk, hogy az alkotmányba nem feltétlenül kell a szakjogági terminus technicusokat átültetni, ha ezekre már létezik kialakult és egyértelmű alkotmányjogi nyelvezet.
A jogalkotás kérdései kapcsán megjegyezzük: tudjuk, ismerjük a jelenlegi hatályos jogalkotási törvény, az 1987. évi XI. törvény gyengéit. És ebből is adódóan úgy látjuk, hogy a javaslat tartalmaz elfogadható elemeket is. De hozzá kell tennünk, hogy az alkotmánymódosító törvényjavaslathoz hozzákapcsolt új jogalkotási törvénnyel alapvető gondjaink vannak. Ennek részletes kifejtését majd a jogalkotási törvényről szóló napirendi pontnál fogjuk megtenni.
Külön kell foglalkoznom a javaslatnak az Alkotmánybíróságra vonatkozó részeivel. Kétségtelen, hogy hatályos alkotmányjogunk méltánytalanul kurtán foglalkozik az Alkotmánybírósággal. Ennél valóban sokkal részletesebb szabályokat indokolt felvenni az alaptörvénybe. Ugyanakkor a javaslat, megítélésünk szerint, átesett a ló túlsó oldalára. A javasolt szabályozás ebben a terjedelemben szinte szétfeszíti az alkotmány kereteit, és aránytalanul terjedelmes szabályozást irányoz elő, például a bírói hatalmi ághoz képest.
Ami az érdemi kérdéseket illeti: vannak olyan, az Alkotmánybíróság hatáskörét bővítő javaslatok, amelyekkel egyetértünk, de nem mindennel úgy, ahogy azt az előterjesztés tartalmazza. A különböző alkotmánybírósági kérdéseket illetően csak egy problémára kívánok itt most külön kitérni, ez pedig a jogegységi határozatok kérdése. Nem értünk egyet azzal, hogy a jogegységi határozatok alkotmánybírósági felülvizsgálat alá legyenek vonhatók. Az e kérdéssel kapcsolatos érvek és ellenérvek kölcsönösen figyelemre méltók, de egészében meggyőzőbbnek azokat az alkotmányjogi megfontolásokat érezzük, amelyek e megoldás ellen szólnak. Részletesebb érveinket ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróságról szóló törvény vitájában fejtjük ki.
Fenntartásaink vannak azzal szemben is, hogy a kormányt előzetes normakontroll kezdeményezésének joga illesse meg. A kormány és a kormánytöbbség egy esetleges alkotmányellenes törvényjavaslattal szemben kevésbé szorul védelemre, mint a parlamenti kisebbség. Saját magával szemben pedig megfontoltsággal, bölcs mérlegeléssel és önmérséklettel kell javaslatainak alkotmányosságát biztosítania. Legfeljebb a parlamenti kisebbség számára indokolt megfontolás tárgyává tenni az előzetes normakontroll kezdeményezéséhez való jog visszaállítását. Az említett kérdésben előterjesztett javaslat jelen formájában a köztársasági elnök előzetes normakontroll iránti kezdeményezésével konkurál, ami önmagában elfogadhatatlan számunkra.
Nem értünk egyet az alkotmánymódosító javaslat 9. §-ával sem, amely a köztársaság elnök államfői tisztségéből adódó különleges státusát kívánja korlátozni nemzetközi bíróság előtt. Ez a javaslat a már említett Nemzetközi Büntetőbíróság statútumához való csatlakozásunkkal kapcsolatos. Nézetünk szerint a statútum rendelkezéseinek érvényesülése a statútum kihirdetése esetén nem feltétlenül jogalkotási, hanem jogalkalmazási kérdés.
Abban az egyébként teljesen életszerűtlen esetben, ha az államfővel szemben a statútum alapján a Nemzetközi Büntetőbíróságnak kellene eljárnia, a most hatályos alkotmányi rendelkezések is utat nyitnak a felelősségre vonás lehetősége előtt. Gondolom, ez más, a statútumhoz csatlakozott országban is így van. Felteszem, hogy az angol parlament sem hoz külön törvényt a királynő nemzetközi szervezetek részére történő kiszolgáltatásáról.
Tisztelt Képviselőtársaim! Végül a katonai természetű kérdésekkel kapcsolatos alkotmányjogi kérdéseket érintem. Nézetünk szerint a Nemzeti Kerekasztal mellett kialakított és az 1989-es alkotmánymódosítás során alkotmányunkba épített konstrukció koncepcionálisan helyes. Ez a konstrukció történelmi tapasztalatokon nyugszik. Ennek pedig az a lényege, hogy az ország sorsát és szuverenitását érintő ilyen fontos kérdésekben ne a kormány, hanem az Országgyűlés döntsön, mégpedig minősített többséggel. A '89-es alkotmánymódosítás óta ezen a szabályozáson kisebb korrekciókat végrehajtottunk, de a lényegi rendezés változatlan maradt, és nem tartjuk indokoltnak azt, hogy ebben olyan irányban és olyan módon változtatásokat hajtsunk végre, ahogy azt a kormány javaslata tartalmazza.
Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy az elmúlt időszak tapasztalatait ne értékeljük, és hogy ennek tükrében a szükségesnek látszó módosításokat ne gondoljuk át. Megértjük és elfogadjuk azokat a velünk szembeni elvárásokat, hogy a haderő alkalmazását, illetőleg az ország szuverenitását is érintő, katonai természetű kérdésekben szükséges döntéseket idejében hozzuk meg. Ez a mi érdekünk is. A gyorsaság iránti igényt azonban összhangba kell hozni a kellő megfontoltság igényével és azzal az alkotmányos princípiummal, hogy az ország sorsát érintő lényeges kérdésekről a nemzet képviseletére hivatott Országgyűlés széles körű egyetértés alapján hozza meg döntéseit. Az említett döntések megszületésének gyorsaságát és időszerűségét nem az előbb részletezett, garanciális jelentőségű intézményes eljárás kiiktatásával kell biztosítani. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.)
Tisztelt Ház! Befejezem, elnök úr, csak összefoglalom a végső konklúziókat. Mint láthatták, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a kormányhoz és a kormánykoalícióhoz képest alapvetően eltérő szemlélettel közelít meg néhány kiemelkedően fontos alkotmányos kérdést. Részleteiben áttekintve a kormány alkotmánymódosító csomagját, úgy látjuk, több benne az olyan elem, amit nem tudunk támogatni, vagy amellyel kapcsolatban kétségeink vannak, mint amiket el tudunk fogadni. Azt gondoljuk, hogy a megfelelő előkészítést nem tudjuk megtakarítani. A helyes eljárásnak most azt tartanánk, ha a kormány ezt a csomagot visszavonná, és témáról témára haladva mérné fel az egyes alkotmányjogi kérdéseket, leltárba venné az egyetértésre esélyes pontokat, és megkísérelné normaszövegben is az előzetes konszenzus kialakítását.
A másik út az alkotmánymódosító csomaghoz módosító javaslatok benyújtása. Ez az előbbinél a végeredmény sikerét illetően lényegesen kockázatosabb, bár ez sem reménytelen megoldás. Mi mindenesetre elő fogjuk terjeszteni módosító javaslatainkat. Összességében jelen formájában az alkotmánymódosító törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
