BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét vajúdtak a hegyek, és ismét egér született. Már egyre világosabban látszik, hogy semmitmondó törvények születnek a nagy csinnadrattával beharangozott nemzeti lakásprogram helyett. Sőt, egyre egyértelműbb az is, hogy a Medgyessy-kormány ismét megszegi választási ígéretét, és az otthonteremtési támogatások bővítése helyett azok szétverésén fáradozik.
A jelen törvényjavaslatról ugyan nem állítható, hogy nincsenek használható elemei, de az biztosan látszik, hogy képtelen kezelni a társasházak alapvető problémáit. E törvény szigorúan a lakók egymás közötti viszonyának egyfajta rendezésére szorítkozik, és még halvány utalás sincsen a valódi, döntően a pénztelenségből adódó problémák kezelési módjára.
Már többször elmondtuk, kifejezetten szerencsétlen megoldás az is, hogy a kormány megváltoztatta az eredetileg eltervezett tárgyalási rendet, és nem tudhatunk semmit a kapcsolódó törvények módosításáról.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény gyakorlatilag egyetlenegy változtatási irány köré csoportosul: megszünteti a társasházak lakóira eddig kötelező 100 százalékos döntési kötelezettséget, és a legfontosabb kérdésekben leegyszerűsíti a döntési mechanizmust a tulajdoni arányhoz kapcsolódó feles döntésre. Ezzel a változtatással a szocialisták két dolgot tesznek. Az egyik, hogy beismerik tévedésüket, mert azt azért ne felejtsük el, a Horn-kormány idején az akkori szocialista igazságügy-miniszter ragaszkodott elszántan a korábbi sikertelen szabályozáshoz. A másik dolog, hogy egy probléma valós megoldásával számtalan új problémát okoznak. Előfordulhat ugyanis, hogy egy társasházon belül néhány nagyobb lakás tulajdonosa hozhat erősen zsebbe vágó döntést a többség feje fölött. Ugyanúgy, ahogyan Lezsák képviselőtársam a hozzászólásában említette, én is azt gondolom, hogy a törvénynek ez az egyik legnagyobb hibája, de ez nemcsak hiba, hanem nagyon-nagyon veszélyes szabályozás is lehet, mert önmagában is érdemes vitatkozni azon, hogy az egy lakás, egy szavazat elvet kövessük-e, vagy azt, amelyet a jelen javaslat is tartalmaz, és a szavazatokat a tulajdoni hányadhoz köti. Kétségkívül mindkét elv mellett hozhatóak fel érvek, mint ahogyan mindkettő ellen is. Az azonban nem lehet vita tárgya sem, hogy a jogoknak és kötelezettségeknek összhangban kell lenniük.
A törvényjavaslat szerint viszont nem ez a helyzet. A tulajdoni hányad arányában lehet dönteni arról az szmsz-ről, amelyben el lehet térni a tulajdoni hányadtól a közös költség vonatkozásában. Tehát ha a nagy lakások tulajdonosai úgy gondolják, akkor hozhatnak olyan döntést, mely szerint ugyanakkora összeget kell fizetni például a felújítási alapba egy 150 négyzetméteres lakásért, mint az alagsori mosókonyhából kialakított odúért. Ez nem lesz így jó, tisztelt képviselőtársaim, ez nem lesz így jó, tisztelt államtitkár úr!
Megállapíthatjuk, hogy a törvény ebben a kérdésben veszélyesen slendrián, ugyanakkor pedig más vonatkozásban mókásan aprólékos. Kimondja például, hogy a közgyűlési jegyzőkönyv másolatáért a lakónak márpedig fizetnie kell. Szerencsétlen közös képviselő, ha tudná, akkor sem adhatná ingyen azt az egy lapnyi jegyzőkönyvet. Hiába tudná, akkor sem másolhatná le a munkahelyén, mert onnan nemigen kap számlát, márpedig ha nincs számla, akkor mi alapján fog díjat kérni a lakóktól. Tényleg azt gondolja bárki is, hogy egy jegyzőkönyvi fénymásolat a társasházak legnagyobb gondja?
Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát a törvény fontos ügyekben alig, jelentéktelen dolgokban túlzottan, néhány esetben pedig kifejezetten rosszul szabályoz. Komolyan gondolja-e bárki, hogy egy lakáson belüli boltív kialakításához az összes tulajdonos beleegyezése szükséges? Ha az a lakáson belüli átépítés statikailag nem rontja az épület szerkezeti állapotát, akkor hogyan tilthatja azt meg bárki is? Ha viszont statikailag veszélyes, akkor azt akkor sem szabad megcsinálni, ha mindenki hozzájárul. Ezekben az esetekben nem a társasházi, hanem az építésüggyel kapcsolatos törvényeket kell rendbe tenni.
Ugyanilyen butaság, tisztelt képviselőtársaim, a házkezeléssel kapcsolatos végzettség előírása is. A javaslat szerint egy diplomás mérnök, közgazdász, jogász nem végezhet ilyen bonyolult feladatot, ha viszont bárki, mondjuk, érettségi után sikeresen befizet néhány tízezer forintot egy három hónapos gyorstalpalóra, akkor nyomban alkalmassá válik ezen feladat üzletszerű végzésére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az ülés előtt beszélgettem Szalay Gábor képviselő úrral, és kiderült, hogy szinte szó szerint ugyanazt a módosító javaslatot fogjuk egyébként ez ügyben beadni, tehát egy ellenzéki képviselő és egy kormánypárti képviselő is. Ezek után nagyon kíváncsi leszek, hogy a kormány mégis milyen indokkal fogja elutasítani a módosító javaslatomat, mint ahogyan ez általában lenni szokott.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, nem szaporítva tovább a szót, rögzíthetjük, hogy a jelen törvényjavaslat erőteljes módosítások után kerülhet abba a fázisba, hogy legalább ne rontson, esetleg némiképp javítson a társasházak jelenleg meglehetősen siralmas helyzetén. Ezért helyesebb lenne, ha a kormány visszavonná a javaslatot, és más törvényekkel összhangban, valamint nem utolsósorban megfelelő források biztosításával terjesztené újra az Országgyűlés elé.
Köszönöm a figyelmüket.
(18.10)
