DR. GYIMESI JÓZSEF
DR. GYIMESI JÓZSEF
DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség vezérszónoka az elmúlt ülésen ismertette képviselőcsoportunk álláspontját, és valóban az általános vitához tartozó kérdésekről nyilatkozott, felvázolta a társasház jogintézményének jogtörténeti alakulását, egészen visszatekintve az 1924. évi XII. törvénycikkre, amely a társasháztulajdonról szól. Én javasoltam volna, ha kellő időben tudomást szerzünk arról, hogy a kormány a társasházról szóló törvény módosítására törekszik, hogy az előterjesztők tanulmányozzák át ezt az idestova 80 éves törvényt, mert akkor nem terjesztettek volna az Országgyűlés elé egy olyan törvényjavaslatot, amely jogász szemével nézve bizony nem szép. Kellő idő állt rendelkezésére az előterjesztőnek, hogy olyan törvény megalkotását javasolja, amely méltó a szabályozott életviszonyhoz, hiszen - mint tudjuk - a társasháztörvény rendelkezései közvetve mintegy egymillió magyar polgár életviszonyait érintik.
A korábbi törvény, az 1997. évi CLVII. törvény megalkotása óta - és ez ritka dolog a magyar törvénykezés történetében - egyetlenegy alkalommal sem került módosításra ez a törvény, tehát hogy úgy mondjam, a most beterjesztett törvényjavaslat előzmény nélküli. Ez azt igazolja, hogy semmilyen sürgős szükség nem állt fenn, amely e kapkodásra okot adott volna. Márpedig azt kell mondanom, hogy kapkodott a kormány, amikor a Belügyminisztériumra bízva ezt a törvényjavaslatot elkészíttette, mert szerkezeti elemeiben, nyelvhasználatában, szabályozási szintjét tekintve teljesen szakszerűtlen, és hogy úgy mondjam, semmilyen esztétikai igényt nem tud kielégíteni.
Miért törvényhozási szint kérdése az - hogy egy példát említsek -, hogy a társasházi lakás tulajdonosa a közgyűlési határozatról másolatot kérhet, és ha másolatot kér, akkor ennek a költségeit előlegezni köteles? Miért kell a törvénynek ilyen kötelezettséget meghatároznia, sértve, mondjuk, a társasház önállóságát, autonómiáját? Bízzuk már rá a társasház közgyűlésére - ha fontosabb dolgokat is rájuk bízunk -, hogy a közös költség terhére kívánják-e elszámolni a másolatok kérésének költségeit, vagy pedig az azt igénylő tulajdonostársra hárítják át. Ezen az egy példán keresztül - és sok-sok ilyen példát említhetnék - is bemutatható, hogy mennyire ellenmondásos ez a törvényjavaslat szerkezeti felépítésében.
A törvényjavaslat egyébként sok újdonságot nem hoz az 1997. évi CLVII. törvényhez képest. A most hatályos törvény néhány szakaszának módosításával is elérhető lett volna, hogy egy használhatóbb törvény szülessék. Mert ha már szép törvényről nem beszélünk, akkor legalább ez a törvény legyen használható, hiszen - mint említettem - számos közösséget, szinte minden társasházi közösséget érintenek a rendelkezései.
A trehányságra - hogy így fogalmazzak - az is utal, hogy azt a társadalmi vitát nem folytatta le a kormány, az előterjesztő, amelyre szükség lett volna. Például: megkérdezte-e az előterjesztő az Országos Ügyvédi Kamara álláspontját vagy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács álláspontját, hogy melyek azok az aktuális problémák, amelyek a jogalkalmazás körében felvetődnek? Hiszen valamennyi társasházi alapító okirat egy ízben bizonyára találkozott ügyvéddel, akkor, amikor azt az ügyvéd elkészítette, és ennek igazolásául azt ellenjegyezte. Hány és hány, évekig tartó per van folyamatban a magyar bíróságok előtt azért, mert a hatályos törvény sem ad kellő eligazítást és kellő védelmet a többségi tulajdonosokkal szemben!
Felismerhető ugyan az előterjesztőnek az a szándéka, hogy segítsen ezen a problémán, tehát hogy egy makacs tulajdonossal szemben a többség akarata érvényesülhessen, amennyiben a kisebbségnek vagy annak az egy tulajdonosnak a jogos, méltányos érdekét a többség döntése nem sérti, de igazából nem merte átlépni azt a határt, amelyet más vonatkozásában átlépett. Mire is gondolok? Fönntartotta azt az elvet, hogy a társasági szerződés módosításához a tulajdonostársak egyhangú döntése szükségeltetik. Vagy fenntartotta az egyhangúság igényét abban az esetben is, ha a társasházközösség a rendes gazdálkodás körét meghaladó beruházásra határozza el magát, annak ellenére, hogy a rendes gazdálkodás körébe eső beruházásokat nagyon szűkösen, nem a kor igényeinek megfelelő körben határozza meg a törvényjavaslat a mellékleteiben.
(18.00)
Fenntartotta ezt az elvet, amely véleményem szerint nem tartható fenn, ha korszerű törvényt akarunk hozni, annak ellenére, hogy egyébként a hatályos törvény és maga a törvényjavaslat is sok esetben ezt maga áthágja.
Mert hogyan jön létre a társasháztulajdon? Úgy, hogy a felek egy szerződésben elhatározzák, hogy az addig közös tulajdonban lévő ingatlanukat társasháztulajdonná alakítják, és ha ennek valamelyik fél ellenszegül, a tulajdonostársak valamelyike, akkor a többi tulajdonos bírósághoz fordulhat, és bírói ítélet fogja az alapítást elvégezni. Ez azt jelenti, hogy a keresetlevélhez - és nem úgy, mint ahogyan a törvényjavaslatban szerepel, hogy kereseti kérelemhez - mellékletként becsatolja a felperes a társasház-megalapításra javasolt alapító okiratát. És az alperesnek, aki ellenzi a közös tulajdon társasháztulajdonná alakulás útján történő megszüntetését, annak az akarata mikor jelenik meg abban az alapító okiratban, amelyet most már a bírói ítélet fog pótolni? Nyilvánvalóan nem jelenik meg. Tehát nem kőbe vésett szabály az, hogy a kisebbség, néhány tulajdonos akarata ellenére az alapító okirat nemcsak hogy módosítható, hanem egyáltalában létrehozható.
De maga a törvényjavaslat is tartalmaz egy olyan szabályt, hogy több épületből álló társasház esetén az egy vagy több épületben lévő lakások tulajdonosai kiválhatnak a társasházi közösségből, és önálló társasháztulajdont hozhatnak létre, mégpedig a többség akaratával ellentétben. Ez az igény is bíróság elé terjeszthető, tehát bírói ítélet fogja a becsatolt alapító okirat, illetve a módosított alapító okirat tartalma alapján létrehozni az önálló társasházat. Hol van itt a többség, nemhogy a kisebbség, de a többség akarata a társasház alapító okiratának a módosítására? Nyilvánvaló, hogy nincs. Tehát ez is csak példa arra, hogy nemcsak a társasháztulajdon megalapításakor, hanem annak módosításakor sem szükségeltetik az egyhangúság, és ezzel az egyetlen elvi kérdéssel szeretnék az általános vita keretében foglalkozni. Tehát azt javasoljuk, és módosító javaslatok formájában ezt be is terjesztettük már, hogy az egyhangúság követelményétől eltérően a társasházi szerződés módosításához, illetve a rendes gazdálkodás körét meghaladó értékű beruházások elhatározásához ne legyen szükséges az egyhangúság, hanem csupán többségi határozat.
Természetesen minden esetben azt a biztosítékot a törvénynek tartalmaznia kell, hogy ez a többségi határozat - tehát a társasházi alapító okiratnak többségi akarattal való módosítása - ne sértse a társasházi külön tulajdonban vagy a külön tulajdonhoz tartozó közös tulajdonban lévő tulajdoni hányadhoz fűződő tulajdonosi érdekeket. Ha ez az elv érvényesül, akkor meggyőződésem az, hogy egy olyan nem szép, de használható törvény születik, amely valóban sok-sok értelmetlen és megoldhatatlan jogvitának elejét veszi.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
