PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásom elején szeretném kijelenteni, hogy egy jó társasházi törvény megalkotására már nagyon régen szükség lett volna. Ma körülbelül kétmillióan élnek társasházi formában működő lakásban. 1924-től a szocializmusig jól működtek a társasházak, a számok alakulásában jelentős változást a rendszerváltoztatás utáni időszak jelentett.
Ettől a pillanattól kezdve új fejezetről beszélhetünk. Ekkortól kezdve alakulhatott ki ismét Magyarországon a tulajdonosi szemlélet. Gondoljunk csak arra, hogy a legkisebb társasházban hat család él együtt, de vannak olyan panelházak, ahol több száz család éli mindennapjait. Ez szinte egy kis falu lakosságának felel meg. Ezeknek az embereknek együtt kell élniük, együtt kell vigyázni a ház tisztaságára, együtt elviselniük, ha valahol túl hangosra sikerül a baráti találkozó, és egymást hallgatják a tulajdonostársak akkor is, amikor valahol egy szöget vernek a falba vagy polcot szerelnek fel.
A törvény tárgyalásakor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a társasházi állomány nagy részét kitevő panelházak esetében az egy lakóközösségben élők összetétele az állandó lakáscserék miatt folyamatosan változik. A javaslatról megállapítható, hogy az lényegében a jelenlegi társasházakról szóló 1997. évi CLVII. törvény esetenként pontosított, részben javított, kismértékben bővített változata.
A tervezett módosítások, pontosítások esetenként javították a működési feltételeket, szigorították a tisztségviselőkre vonatkozó követelményeket, ugyanakkor továbbra sem oldanak meg néhány korábban felvetődött, lényeges hiányosságot. A törvényjavaslat továbbra sem rendezi, pontosítja például a közös helyiségek, szerkezeti részek használatával járó karbantartási költségek kizárólagos használójára vonatkozó kötelezettségeket. Ilyenek többek között a közös vécék kizárólagos használata vagy a kéményfelépítmény kategóriába nem sorolható kiegészítő kéménybérlés költségeinek viselése. Aktualitásuk miatt javasolt ezeket az új törvényben rendezni.
Nem rendezi a javaslat azt a kérdést sem, hogy mi történik azon társasházi lakókkal, akik huzamosabb ideig kórházi kezelés alatt állnak, netán külföldön tartózkodnak, ezért nem áll módjukban tartozásaikat rendezni. Vagy ki fizeti a közös költséget abban az esetben, amikor a tulajdonos elhunyt és a végrendelete nem rendezett? Ha részletesen megvizsgáljuk a törvényjavaslatot, egyértelművé válik, hogy bár szükséges egy új törvény, de ezt a javaslatot jelen formájában semmiképpen nem lehet elfogadni.
A legfontosabb észrevételek a következők. A 3. § (2) bekezdésében továbbra sem könnyíti a közös tulajdonok, tetőterek értékesítésének lehetőségét, mert a továbbiakban is százszázalékos tulajdonosi hozzájárulást igényel akkor is, ha az alapító okirat módosításával a kétharmados lehetőség fennáll, mert ahhoz szintén százszázalékos hozzájárulás szükséges. Ezt ismét át kellene gondolni, hiszen emiatt igen sok helyen továbbra sem valósítható meg az elvi lehetőség.
Álláspontom szerint a szervezeti, működési szabályzatot alapvetően kötelezővé kell tenni, és azt a majdani törvény mellékletében szerepeltetni kellene. A törvény e formában való elfogadása esetén ellentéteket fog gerjeszteni a 18., 19. § a lakáscélú és a nem lakáscélú ingatlan tulajdonosai között. A 21. § (3) bekezdésében jó az ötlet, de jogilag értelmezhetetlen. A 22. §-ban foglaltakat nem tudom támogatni. A lakónyilvántartó könyv használatát nem a szervezeti és működési szabályzatnak kellene előírnia, hanem a törvényben kellene kötelezővé tenni. A 30. §-ban lényegében szigorítunk, hiszen a közgyűlési határozatot ügyvédi, jogtanácsosi ellenjegyzéssel kell ellátni, foglalkozni kell a közös költséget nem fizetőkkel.
(17.50)
De ezt a problémát - véleményem szerint - a jelzálog bejegyzése önmagában nem fogja tudni orvosolni. Egy esetleges jelzálogból hosszú idő múlva lesz készpénz, és addig nem lehet belőle a költségeket kifizetni. Miután a jelzálog akkor von maga után fizetést, ha a lakást el akarják adni vagy esetleg öröklik, az sokszor éveket vesz igénybe, és addig a többi tulajdonos fizeti a társuk költségeit. A megoldás itt egyértelműen az volna, ha egy külön jogszabályban meghatározott mértékű kamat megfizetésére lehetne kötelezni a nemfizetőket. Véleményem szerint ennek visszatartó ereje lenne.
A 34. § (1) és a 36. § (2) bekezdése ellentmondásosak a közgyűlést levezető személyére. Értelmetlen előre kiküldeni a levezető elnök nevét, ha úgyis a közgyűlés dönt a személyéről. Ebben az esetben a helyszínen is lehet jelölni. A javasolt rendelkezés ugyanakkor nem említi meg azt a kézenfekvő dolgot, mint például a közgyűlés helyszínének, időpontjának megnevezése.
A 39. § (3) bekezdésének elfogadása esetén a jelenleg sem alacsony közös költséget ismét pluszteherrel sújtjuk, ha a közgyűlés jegyzőkönyvét minden tulajdonos részére el kell juttatni. Elegendő lenne egy kötelező kifüggesztés. Képviselőtársaim is bizonyára tudják, hogy minden tulajdonosnak van betekintési joga a társasházat érintő intézkedésekbe és a közgyűlés által hozott határozatokba. Sajnos meg kell jegyeznem, ezzel ritkán szoktak élni a tulajdonosok. Álláspontom szerint a társasházban a tulajdonosoknak nemcsak jogaik, hanem kötelezettségeik is vannak, és a közgyűlésen való részvétel is ide sorolható. Egyébként minden tulajdonos bármikor betekinthet a társasház összes iratába, és mindenről másolatot is kérhet.
A 45. § (1) bekezdése támogatandó, helyes javaslatot tartalmaz, a társasházaknál már régen bevált, sőt adásvételnél a vevők ezt igénylik ma már.
A jelenlegi törvényi szabályozással szemben diszkriminatív a javaslat 48. § f) pontja, mert megkülönbözteti a külön tulajdont aszerint, hogy lakáscélú vagy nem lakáscélú a helyiség. Javasolt lenne a diszkriminációt megszüntetni, mert a társasházakban lévő albetétek azonos jogokkal és kötelezettségekkel kell hogy rendelkezzenek.
A törvényjavaslat negyedik fejezete elhibázott, megalapozatlan. A Magyar Köztársaság második vagyontárgyáról van szó, az épületállományról. Ezt nézzük nap mint nap, ezt nézik a hazánkba érkező turisták, ezért elfogadhatatlan a fejezet kidolgozatlansága.
Összegzésképpen: a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjeként úgy gondolom, hogy az MSZP-SZDSZ-kormánynak a választási ígéreteivel ellentétben több mint egyéves kormányzása alatt nem sikerült a lakáskérdésben áttörést végrehajtania. A kormány a lakáskérdés területén az elmúlt egy évben csak látszatintézkedéseket tett. Politikájára a többfejűség jellemző. Ez azt is bizonyítja, hogy nem egy rendszerben tárgyalja a tisztelt Országgyűlés a lakástémával kapcsolatos törvényeket.
Véleményem szerint, ami alapvetően rossz, azt módosítani nem lehet. Ezért javaslom a törvényjavaslat visszavonását további átdolgozásra. Elsősorban a tulajdonosközösségek és a szakma elvárásához igazodó, új törvényt kellene alkotni. A rendszerváltoztatás óta 13 év telt el. Állítom, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján az ebben a szektorban dolgozók akár 30 nap alatt is egy XXI. századnak megfelelő társasházi törvényjavaslatot tudnának elkészíteni.
Mivel nem sok esélyt látok arra, hogy visszavonják a törvényjavaslatot, ezért a Magyar Demokrata Fórum képviselői számos módosító javaslat beterjesztésével próbálják meg a törvényt jobbá tenni. Kérem képviselőtársaimat, hogy gondolják át és támogassák módosító javaslatainkat.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
